Budapest, 1972. (10. évfolyam)

5. szám május - Bélay István: Az első lelencház

Bélay István Az első lelencház Budapesten A „Budapesti Első Gyermekmenhely Egylet"-et a múlt század hetvenes éveiben alapították. Akkoriban az Intézményes gondoskodá­sokban,atörvényes rendelkezésekben Euró­pa-szerte nagyon eltérő szemléletek érvé­nyesültek. Magyarországon 1866-ban Fauda kiadói névvel vitairat jelent meg „Lelenc­kérdés" címmel. A kiadvány a lelencügy európai problémáit ismerteti; következte­téseiben pedig helyteleníti a lelencházak intézményét. Megállapítása szerint a lelenc­házak fenntartása felelőtlen magatartásra csábítja az arra hajlamos embereket, mert alkalmat ad nekik a házasságon kívül szüle­tett gyermekek elhelyezésére; így könnyen szabadulhatnakaszerelmi viszony következ­ményeitől. Franciaországban 1784-ben 40 000 lelen­cet ápoltak. Napóleon 1811-ben kelt csá­szári dekrétummal 273 lelencházat alapí­tott; ezekben 250 forgó láda (Tour) fogadta be az elhagyott csecsemőket. (Ennek a lá­dának használatával találkozunk majd a budapesti gyermekmenhely történetében Is.) Franciaországban a lelencek 50%-a halt meg egy éves korig; a gyerekek fejletlensé­ge miatt pedig 13 éves korukig további 28%­os volt az elhalálozás. Hasonló volt a halá­lozás aránya Oroszországban is. Ebben az időben a lelenceket vagy az In­tézetben nevelik, vagy kiadják gondozásra. De az Idegen anyának Is nyűg a gyerek gondozása; csak az érte kapott díjazás a fon­tos, hiszen a vállalkozó nevelőszülő mindig szegénysorsú. A mostoha körülmények kö­zött felnövő gyermekek korán magukra ma­radtak, a társadalomra veszélyessé váltak. Ha nem tudjuk Is Fauda adatait hitelesen ellenőrizni, megállapításait a múltra nézve valószínűnek tarthatjuk; ezek a tapasztala­tok bizonyos tanulságul szolgáltak az utána következő generációknak. A „Budapesti Első Gyermekmenhely Egylet" Knézits utcai, saját házában kezdte meg működését, 1872-ben. özv. gróf Ká­rolyinéKornlss Clarissa, a, .külföldi példákon felbuzdulva", az elhagyott, vagy más módon árvaságra jutott gyermekek sorsán kívánt javítani, néhány segítőkész emberrel együtt. Ekkor már működött hasonló egylet Olasz-, Francia-, Svéd-, Oroszországban, Belgium­ban és Ausztriában is. 1895-ben az egylet már elegendő pénzzel rendelkezett; a negyedszázados fennállás­kor megbízták Kiss István egyetemi ma­gántanárt egy központi épület tervének el­készítésével. A terv alapján 1896. júliusában megkezdődött az építkezés, s tizennégy Az 1971. mirciut 25-én meghirdetett „Helytörténeti pá­lyáz«t"-ra beérkezett munka. hónap múlva átadták az épületet. Az intézet Korniss Clarissa után kapta a „Klára Gyermekmenhely" elnevezést. A menhely a mai IX. kerületi Vendel ut­cában, a Ranolder intézet mellett épült fel, azzal szervezetileg kapcsolatban volt; mű­ködésük egymást később kiegészítette. A Ranolder intézetet Ranolder János veszpré­mi püspök alapította 1875-ben, és mint tan­intézet ezen a néven működött az államo­sításig. Elemi, polgári és tanítóképző isko­láját a Szent Vince Szeretet Leányai apáca­rend irányította, és a tanítást is a rend pe­dagógusai végezték. Később ők vették át a gyermekmenhely vezetését is. így az inté­zet egyházi irányítás és felügyelet alatt mű­ködött az 1948. évi államosításig. 1937-től az intézet középfokozata „Klári Nőipari Szakiskola" cím alatt leánytanulóinak ruha­ipari képzést és segédlevelet adott, tantár­gyai között azonban a háztartási ismeretek, főzés, egészségügy és gyermeknevelés is szerepelt. Ma az épületegyüttesben Gépipari Tech­nikum és Leánygimnázium működik. Az 1897-ben felépült menhely gondosság­gal, a minőségi követelményeknek megfe­lelően volt berendezve és felszerelve, amint ez az építészeti adatokból is kiolvas­ható, és bizonyítható a háromnegyed évszá­zados homlokzat, rácsozat és belső burko­lat ma is jó — alig javított — állapotával. A külső és belső rácsozatot a Schlick Rt. végezte, a burkoló munkát a Révai—Cristo­foli Vince cég. Az építési költség 151 900 forint volt. Ekkor még nagyon messze volt a korszel­lem az abortus törvénytől, a családtervezés­től ; a „megesett lányok", a „törvénytelen gyermekek" fogalmát súlyos, elítélő hang­súllyal emlegették. Az ilyen „törvényenkí­vüliek" helyzete elszomorítóbb volt, mint a mai nemzedék azt érzékelni képes. Mit tett a társadalom és mit mulasz­tott?Jótékonyság és hivatalos gondoskodás keveredett, hogy mentsék a szerencsétle­neket; ám a két bába között bizony sok gyerek elveszett. A leányanyák a szülés be­következéséig semmilyen segítséget nem kaptak, szinte kívül álltak a társadalmon. A rendőrségi krónikák Is sokat elmondanak a felderített és felderítetlen tragédiákról. A híradások szereplői többnyire az alsóbb népréteghez tartozók; hiszen a jobb hely­zetűek módot találtak állapotuk leplezésé­re, a törvényesség látszatának megőrzésére vagy korrigálására. A gyermekmenhelyl anyakönyv tanúsága szerint 1880. január 2-től 1884. április 25-ig a menhelyre beadott gyermekek száma A gyermekmenhely-egylet központi intézete Oly Tamás reprodukciói 1004. Igen kevés közöttük az olyan gyerek, aki törvényes szülői házból, valamilyen csa­ládi akadályoztatás miatt, átmenetileg ke­rült ide (pl. az anyát kórházba szállították, vagy a szülők elhaltak). A házasságon kívül született gyermek születését általában ti­tokban akarták tartani, a szülésnél anyát és gyermekét mostoha, egészségtelen környe­zet vette körül. Néhány bejegyzésből lát­juk, hogy a gyermek anyja súlyos betegen fekszik, vagy meghalt. Elképzelhető, hogy a menhelyre behozott gyermekek milyen ál­lapotban voltak. Az otthon, ismereteink szerint, az akkori átlagos követelményeknek megfelelő fel­szereléssel és gondossággal működött, az el­halálozásokszáma mégis döbbenetes, A gon­dozott gyermekek közül minden százból harminc nevéhez van bejegyezve a halál dá­tuma! Az egy hónapnál kisebb korúak el­pusztulását (15%) feltételezhetően agyenge alkaton kívül az okozta, hogy többnyire elhagyatva, kapualjakban, rejtett helye­ken találták őket, ahol a mostoha szülési körülmények után átfázva, legyengülve várták feltalálásukat. Ilyen bejegyzés van a csecsemők 13%-ánál. Ezeken a sorsukra hagyott gyermekeken akart segíteni a gyermekmenhely egy sajá­tos intézkedésével. Ha újszülöttjétől titok­ban akart szabadulni szülőanyja, akkor a kapualji elhagyás helyett Irgalmasabb meg­oldást is választhatott. A menhely egyik ut­cára néző földszinti ablaka csengőjelzésre megnyílt, ott egy kosár volt elhelyezve s az éj sötét leple alatt a csecsemőt kíváncsi sze-36

Next

/
Oldalképek
Tartalom