Budapest, 1972. (10. évfolyam)

5. szám május - Fővárosi tervek — fővárosi realitások

ségvetés pedig — amely a beruházások és beszerzések korlátozásának jegyében született — gyakorlatilag a tömegközlekedés erőteljesebb fejlesztésére teremtett feltételeket. A kelet-nyugati teljes metróvonal határidő előtti átadása, a Batthyány téri csomópont rendezése, az észak-déli metró építkezésének — minden híreszteléssel ellentétben - tervszerű folytatása, a járművek beszerzése, az Ócsai úti és a Jászberényi úti felüljárók: minderre a tanács a költségek jelentős emelkedése ellenére is biztosította a fedezetet. Olyan elhalasztott munkálatok, mint amilyen az Alkotás utca korszerűsítése, a kőbányai városközpont útépítése, a szentendrei főközlekedési út külső szakaszának építése — nem hátráltatja számottevően a főváros közlekedésének fejlesztését. Az sem vitatható, hogy a beruházások felülvizsgálata néhány ponton nagyon is fájdalmasan érinti a főváros egészét. Elsősorban a közművek fejlesztésének lassúbbodásáról van szó, pontosabban arról, hogy az új lakónegyedek mielőbbi komplett felépítése miatt a rekonstrukciós munkálatok, egyelőre háttérbe szorulnak. Az új budapesti lakások mintegy 70—75 százalékát még beépítetlen területekre telepítik, ahova teljesen új közműhálózatot kell lefektetni; köztudott, hogy az utak, közutak építése az egész világon az egyik legköltségesebb városfejlesztési tényező, s nincs ez másképp nálunk se. A számítások szerint csupán a korábbi évek elmaradásának pótlására kétmilliárd forintra lenne szükség ahhoz, hogy a főváros ebben a tervidőszakban valamennyire is kedvező alapról indíthassa meg a közműhálózat rekonstrukcióját. Figyelembe kell venni azt is, hogy az építési árak emelkedésének ódiumát — az új lakások tekintetében — az államháztartás magára vállalja; azonban az alapközművek létesítésének drágulása miatt a tanácsnak kell előteremtenie az anyagi fedezetet, a már meglevő közműhálózat felfrissítésére szánt pénzek átcsoportosításával. Nem vitatható, hogy a főváros elavult közműhálózatának felújítása — nem is a fejlesztés, hanem csupán a szint-tartás végett — már eddig is rendkívül sürgető követelmény volt; az utak igénybevétele és állapota, a csatornázás, a víz- és gázszolgáltatás amúgy is lassúbb fejlesztési ütemének további csökkenése valóban nehéz helyzetet teremthet. A kiutat részben a következő ötéves terv összeállításakor kell megtalálni. Semmi esetre sem tükrözi a jelenlegi arányok helyességét, hogy például a vízellátás javítására, a vízműfejlesztésre — egy lakosra számítva — a vidék az anyagi támogatás többszörösét kapja, mint a krónikus vízhiánnyal, elavult vezetékrendszerrel küzdő főváros. Másrészt az elengedhetetlenül fontos közműfejlesztések az eddiginél lényegesen összehangoltabb, lelkiismeretesebb, gazdaságosabb tevékenységet követelnek. Teljes joggal kifogásolják a lakosok a többi között azt, hogy évente a mintegy 150 ezer négyzetkilométernyi budapesti útburkolat bontásához tizenötezernél is több munkahelyre van szükség, lassan, vontatottan haladnak a javítások, a különböző közmű-ágazatok a koordináció hiánya miatt gyakran egymás tevékenységét hátráltatják, károsítják. A szervezettebb, hatékonyabb ellenőrző munka hiányára gyakorlati tanulságok egész sora hívja fel a figyelmet, a távfűtés késedelme miatt hónapokig beköltözhetetlen újpalotai lakásoktól a Dohány utcában rossz helyre lefektetett s emiatt áthelyezett új vezetékekig. A közmű-rekonstrukció elmaradása okozta gondok mellett, úgy tűink, hogy az óvodai férőhely-hiány az, amin a főváros idei terve és költségvetése nem képes enyhíteni. A jelek szerint ebben az évben tovább fokozódik az óvodák zsúfoltsága; a tavalyi 117,7 százalékos kihasználtsággal szemben az idén már 122 százalékossal kell számolni, s azzal, hogy több szülőt kell visszautasítani gyermeke elhelyezése ügyében. Mint annyi más területen, az építőipari árak emelkedése és a kivitelezési kapacitás-hiány e tekintetben is gátolja a fejlesztési program megvalósítását. Csupán jellemzésként említhető meg, hogy az utóbbi egy-másfél év alatt 35 ezer forintról 50 ezer forintra nőtt minden egyes óvodai férőhely kivitelezési költsége. A probléma mindenesetre sürgetővé teszi további elhelyezési lehetőségek kutatását, feltárását, az üzemek fokozottabb áldozatvállalását, ideiglenes létesítmények, eredetileg más célokra szolgáló helyiségek átmeneti igénybevételét óvodai célokra. Magától értetődik, hogy a terv és a költségvetés módosításakor a városfejlesztés és az ellátás többi ágazata sem maradhatott mentes a beruházási feszültségek enyhítését célzó kényszerű intézkedések hatásától; ennek ellenére a különböző ágazatok fejlesztését, vagy legalábbis szint-tartását általában sikerült biztosítani. Példa erre az egészségügyi és a szociális ágazat idei költségvetése, amely körülbelül 100 millió forinttal múlja felül az 1961. évit. Jóllehet ez a növekedés nagyrészt az egészségügyi dolgozók bérrendezésének fedezetére szolgál, az idei program nagyjából összhangban áll az egész negyedik ötéves terv egészségpolitikai célkitűzéseivel: a fekvőbeteg intézményekben bevezetett differenciált ápolási rendszer továbbfejlesztésével, új kerületi rendelők építésével, a szakorvosi és körzeti orvosi hálózat bővítésével, a gyermekintézmények férőhelyeinek számottevő növelésével, a személyi ellátottság javításával. A kórházi alapellátás és a kisegítő szolgálat javítására 175 új állás szervezésére, betöltésére nyílik lehetőség ebben az évben, s emelkedik a körzeti ápolónők létszáma is. Hatszáz bölcsődei férőhely, 184 kórházpavilon-ágy, 552 szakorvosi és 184 üzemorvosi óra-többlet, 50 nővérszállás szerepel a fejlesztési programban, összességében: a körülményekhez képest kedvezően értékelhető az egészségügyi ágazat költségvetése. Sajnos, a kórházi ágyak tervezett növelése nem válik valóra. A dél-pesti kórház beruházási programjának átvizsgálása során lehetővé vált ugyan többszázmillió forintos megtakarítás az eredeti költségvetéshez képest, azonban a munkálatok megkezdése ismét késik. Az oktatási ágazat területén Budapest 1972. évi terve különösen az általános iskolai oktatás vonatkozásában kecsegtet jó kilátásokkal. Az előző évi 130 ezres tanulólétszám nem változik lényegesen, ugyanakkor 110 új osztálytermet népesíthetnek be az év végéig a gyerekek. Az egy tanteremre jutó tanulók száma csökken, a napközi ellátásban részesülők száma pedig növekszik, olyan mértékben hogy e program már az idén jelentősen megközelíti az egész negyedik ötéves tervre eredetileg előirányzott fejlesztési célokat. A középiskolai hálózatban nem kerül sor számottevő tanterem-fejlesztésre; ezt a tanulólétszám csökkenése nem is igényli. Ha az eredetileg tervezett összegeknek csupán egy része jut is az oktatás tárgyi feltételeinek előirányzott javítására, megvan a lehetőség új műhelytermek, a szakközépiskolák gépi berendezéseinek gyarapítására. A Mohai útra tervezett ötszáz férőhelyes diákotthon eredeti, 47 milliós költség-előirányzata időközben 70 millióra emelkedett, ezért 200 férőhelyet törölni kellett a tervből. Ami a kereskedelmet illeti: a keresleti és a kínálati viszonyok várható alakulása kétségtelenné teszi, hogy a forgalom növekedése meghaladja a negyedik ötéves terv célkitűzéseit. A gyorsan növekvő áruforgalom nem nélkülözheti a hálózatfejlesztést, különösen nem a kereskedelmileg rosszul ellátott területeken, új lakótelepeken. A tanácsi támogatás, a vállalati saját források, a minisztériumi preferálási alap a jelek szerint együttesen biztosíthatják a szükséges új üzletházak építését; s bár a Tanács körútra tervezett központi nagyáruház valószínűleg még évekig csupán „papíron" marad, az idén hozott döntések az óbudai és a kelenföldi ABC-áruházak építésére százezreknek könnyítik meg a vásárlást. A tanács eredetileg kitűzött népművelési feladatait sem befolyásolja lényegesen a módosított terv és költségvetés; felépül a Marcibányi téri ifjúsági ház, a Gubacsi úti klub-könyvtár, új fiókkönyvtárak .nyílnak, megkezdik a József Attila lakótelepi filmszínház építését is. Későbbi időpontra húzódik azonban a tervezett kelenföldi népművelési centrum létesítése és az Állami Bábszínház átépítési határideje. Mindezekalapjánhogyan értékelhető a Fővárosi Tanács idei terve és költségvetése ? A Budapesti Pártbizottság ez év februárjában tartott ülésén szó esett azokról a nézetekről, amelyek a népgazdaság helyzetének és jövőjének borúlátó megítélésében, az életszínvonal növelésének irreális felvetésében, az igényeket a lehetőségektől elszakított követelőzésekben nyilvánulnak meg. E nézetek a fejlesztést valamiféle szubjektív elhatározás kérdésének tekintik. Budapest idei tervénél — a hatékonyság, a célszerűség és a takarékosság mellett — elsősorban a pénzügyi lehetőségek voltak a meghatározó tényezők. A tanács korábban jóváhagyott negyedik ötéves tervének felülvizsgálata, a célkitűzéseknek az adott pénzügyi keretekkel való összehangolása a kialakult beruházási helyzet alapján vált szükségessé. Ha gondokat okoznak is, az idén s a legközelebbi években a városfejlesztés és egyes ellátási ágazatok hiányosságai, objektív tényként kell tudomásul venni: az életszínvonal, az élet- és munkakörülmények alakulása mindenkor a termelés alakulásától, a népgazdaság fejlődésétől függ; az elosztást csakis az elosztható alapokról lehet elvégezni; az igények kielégítéséhez szükséges lehetőségeket a nemzeti jövedelem növelését célzó erőfeszítések, a fegyelmezett munka szabják meg. A főváros idei tervének és költségvetésének érdeme, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközöket a leglényegesebb szükségletek ellátására koncentrálja, s a lehetőségeket a korábbinál megalapozottabban, reálisabban értékelve igyekszik kiaknázni. 6