Budapest, 1972. (10. évfolyam)

4. szám április - Zolnay László: Járványok, kórházak, orvosok

Mozaik a főváros múltjából Varázsló háromezer éves sírja Fővárosunk északi részén, Pünkösdfürdőnél i960 óta folynak nagyjelentőségű régészeti ásatások. Ez a terület kedvező földrajzi helyzete folytán már az őskortól lakott település volt, és a fennmaradt, nagykiterjedésű temető sírjai részben a négyezer évvel ezelőtti korai bronzkorból és az ennél ezer évvel fiatalabb korai vaskorból származnak. A sok érdekes lelet közül különösen nevezetes a vaskori varázsló sírja, amelyben különböző, csillagjóslásnál használatos agyagtárgyakat találtak; hasonlók Krétában is felszínre kerültek. A csizmaformájú csepegtető edények mellett a gonosz lelkek elűzésére szolgáló, agyagból készült, tenyérrel kifelé fordított kézfej a lélekvándorlásban való hitet bizonyítja. A különben kevés törzsből álló nép, amely mai fővárosunk szélén élt, a feltevések szerint az ibériai félszigetről vándorolt ide. A Mária Magdolna templom romlása A XVII. századbeli budai kamaraigazgatóság jelentette Bécsbe, hogy Buda visszavétele után, 1686-ban állt még a Mária Magdolna egyház a Várban, bár aZ ostrom bizonyos mértékben megrongálta. Romosságát az idő viszontagságai és a nemtörődömség tovább pusztította, annyira, hogy a beomlásától féltek, ami a környező házakra is veszedelmes lett volna. Ezért az udvari kamaraigazgatóság 1690-ben a templom falait félig lehordatta és a pompásan faragott köveket a téren ölekbe rakatta. Amikor megkezdték a várfalak építését, a hagyományokat nem tisztelő, Kayserfeld nevű császári mérnök azt javasolta, hogy a nagy múltról beszélő köveket használják fel a várépítéshez. A budai jezsuiták, akik a Nagyboldogasszony templomban működtek, megneszelték a császáriak szándékát és az ő templomuk csonkává lett tornyának felépítésére kérték a köveket. Széchenyi György esztergomi érsek is támogatta kérésüket és Werléin kamaraigazgatónak 1691. február 25-én megírta, hogy a Magdolna templom kitűnően faragott köveit nem engedi világi célokra felhasználni. Tiltakozása mit sem ért; a templom középkori köveit a vár építésénél mégis felhasználták. A legszebb királyi palota A francia királyné heroldja, Pierre Choque 1502-ben azt a megbízást kapta királyától, hogy unokahúgát, Anne de Foix de Candalet, II. Ulászló magyar király menyasszonyát kísérje el esküvőjére, Budára. Itt szerzett élményeiről levelekben számolt be XII. Lajos királynak; ezeket, hazatérve, ki is adta. Ebből idézünk néhány részletet. „... Buda vára és városa alacsony hegyen épült, északi és nyugati oldalán ködbevesző hegyekkel, amelyeken kitűnő bor és olyan búza terem, amilyet sok utazásaim alatt seholsem láttam. A hegy alatt a Duna partján másik város (Víziváros) húzódik, amely a kereskedők székhelye, mert itt rakják ki a Dunán érkezett, nagymennyiségű, sokfajta és változatos árut, amit nagy forgalommal vesznek és eladnak. Ennél a folyónál szélesebbet, mélyebbet szintén nem láttam és benne tömérdek a legízesebb és igen nagy hal, amin nagyon csodálkoztam. A Vár maga a legszebb fejedelmi lak, igazi királyi palota nagyszabású külsejével, pompázatos belsejével, ami ritkaság a maga fajtái között. Belülről minden irányban nagyszerű a kilátás. Berendezéséhez tartoznak a finom, selyemmel bevont bútorok, üvegek, márványok és az értékes könyvtár, ahol gazdagon díszített latin, görög, magyar történeti könyvek vannak nagyszámban (Corvinák). Városában van a Mi Asszonyunk kegyhelye (a Nagyboldogasszony illetve Mátyás templom), amelyen emléktábla hirdeti, hogy az avarok legyőzése után Nagy Károly császár alapította 805-ben." (Ez az állítás azonban vaskos, nagy tévedés, mert a mai Várhegy Nagy Károly idejében és utána még négyszázhatvan évig teljesen kopár, lakatlan hely, ezért templom sem épülhetett rajta. IV. Béla telepítette be a tatárvész után s ő alapította a mai Nagyboldogasszony templomot 1279-ben. Bonfini és Bél Mátyás nyomán Innhoffer Egyházi Annaleseiben azt írja, hogy Nagy Károly az említett templomot bizonyára az avarok lakta Óbudán építtette meg, mint Fehéregyháza elődjét ... (Talán-talán a mi korunkban feltárt, Kunigunda utcai rómaikori cella trichora környékén ?) Francia útleírónk leveleiben külön is kiemeli Óbuda szépségét, érdekes voltát sok házával, szép templomaival. Hangsúlyozottan említi: „ez volt az igazi Buda!" Megemlékezik az új királyné tulajdonában levő, tizenhét mérföld hosszú, igen termékeny és vadban gazdag Csepelszigetről, és a budai hegyek között levő legszebb helyről, ahol hatalmas, nagyon szép apátság van, Remete szent Pál tisztelettel őrzött holttestével. R. Rév Sándor Budapest dendrológiai értékei A „BUDAPEST" 1971. évi decemberi számának 18 — 20. oldalán cikk jelent meg a budapesti Egyetemi Botanikuskertről. Ebben olvashatjuk: „. . . Hasznos lenne. . . ha listát bocsátanának az érdeklődők rendelkezésére: milyen értékesebb növények láthatók a fővárosban." E sorok olvasása — minthogy nyitott kapuk döngetéséről van szó — indított az alábbiak megírására. A „KERTGAZDASÁG" című kertészeti szaklapban (II. évf. 1970. 3. sz. 69 — 78. oldal, és 4. sz. 69 — 76. oldalán) „Élőfagyűjteményeink" címen 18 oldalon soroltam fel hazánk értékes, érdekes fáit, cserjéit, lelőhelyük ABC-szerinti sorrendjében. A margitszigeti Nagyszálló melletti szép bokrétafa (Ambrus Béla felvétele) Itt Budapestet kihagytam, mert a fővárosban annyi érték van, hogy ennek számbavétele külön cikk terjedelmét tölti ki. Az ígért cikket 1971 őszén (tehát a „BUDAPEST" fenti írásának megjelenése előtt) beadtam a „KERTGAZDASÁG" szerkesztőségébe, s az az 1972. évi második számában megjelenve, 500 adatot közöl a főváros ilyen értékeiről. A „KERTÉSZET ÉS SZŐLÉSZET" című lap 1971. évi 52. száma egy kétoldalas kis bemutatót közölt már tanulmányomból ; így az „érdeklődők rendelkezésére áll" a főváros növényértékeinek listája. Papp József tanár, kertmérnök A pesti Erzsébethidfő vasfája (Kemény Egon felvétele)