Budapest, 1972. (10. évfolyam)

4. szám április - Zolnay László: Járványok, kórházak, orvosok

A nagyszombati egyetem a budai palotában az 1780—90-es években A Rókus kórház 1796. évi megnyitásának emléktáblája A pesti egyetem doktori oklevelének emblémája az 1800-as években azaz vesztegzár alatt álló fertőző beteg-ház volt. Ezt a járvány idején rótt fakalyibát később kőbe építették át. 1753-ban Szent Jánosnak szentelt kápolnával, majd 1819-ben újabb szárnyakkal bővítették. Ide helyezték a budai Szegényházat is. 1851-ben nyolc kórterme volt, ötven ágygyal. A Buda városképéhez anynyira hozzátartozó öreg kórház 1932-től 1944-ig már csupán mint Szegényház működött. (Sérülései miatt — műemlékügyünknek nem csekély kárára — 1946-ban lebontották.) Jóformán a felszabadító háború óta működött Budán — különféle lazarétumok formájában — az a hadikórház, amely a XVIII. század elejétől fogva a mai Bem József utcában, a Flórián kápolna közelében állt. Alighanem annak a budavári — mai Hess András téri — lazaretnek volt az utóda, amelyet az 1780-as években bontottak le. Ebben a vízivárosi katonakórházban előbb 220, majd 1851/52-ben 300 hadfit ápoltak egyszerre. (1850 után a kiscelli kastély is hadikórház volt; az akkori pest-budai mindentudónak, Haluflernek műve szerint 1851 /52-ben 400 katona feküdt itt.) Noha ezek a hadikórházak jól vezetett s tisztán tartott egészségügyi intézmények voltak, a város polgári lakossága csak annyi hasznukat látta: legalább a beteg katonák nem a polgári betegágy-kvótát terhelték. Csak nő-betegeket ápoltak a budai Fő utca Erzsébet-apácáinak kórházában. Ezt a női kórodát, mint az apácakolostor tartozékát — Tall her József tervei alapján — 1785—87-ben építették. Az 1850-es évekre már 40 ággyal rendelkezett. József nádor felesége, Mária Dorottya hercegnő támogatásával egy másik női gyógyintézetet is építettek a Krisztinavárosban „beteg asszonyi személyek és megesett leányok" orvoslására.. (Ugyancsak Mária Dorottya tevékenységének köszönhették a Budai Nőegylet gondozta „elöregedett s elszegényedett polgárok" menhelye alapítását is, 1847-ben.) A XVIII—XIX. század fordulójára, majd az azt követő évtizedekre a jobbpart legtekintélyesebb kórházai közé emelkedett az Irgalmas rend kórháza. Oda építették, ahol hajdan a johanniták felhévízi ispotályai voltak. (II. Frankel Leó utca.) Törzsépületeihez egy— addig az esztergomi hercegprímás tulajdonában volt — kisebb épületet csatoltak. Ebben a földszintes házacskában (Frankel Leó és Török utca sarka), a mai, háromszögletű, szobordíszes terecske helyén állt az első budai tébolyda. Az Irgalmasok kórháza tekintélyes gyógyhellyel s épületállománynyal gyarapodott 1815-ben, amikor is egy pietista főúr, Marczibányi István a barátoknak adományozta a Császárfürdőt. 1850 körül az irgalmasok már évente 1200—1500 beteget ápoltak. Feljegyezték, hogy betegeik felvételekor s gyógyításakor soha nem tettek felekezeti különbséget. Az orvos-barátok — élve a Császárfürdő tulajdonával — sikeresen alkalmazták a különféle hidroterápikus gyógymódokat. Ők tették ismét gyógyfürdővé a Császárfürdőt! A városegyesítést megelőző évtizedben két nagy, már modernnek nevezhető kórházteleppel gyarapodott Buda. Az egyikben a Budán állomásozó katonákat gyógyították. Ez volt a mai Alkotás utcai katonai kórháztelep. A másik építkezés 1860—69 között ment végbe. Ekkor építették fel a korszerűtlen budai tébolyda helyett annak lipótmezei utódát. A Ludwig Zettl bécsi műépítész tervezte mai Országos Ideg és Elme gyógyintézet hatalmas, romantikus stílusú palotája a 98 holdas parkerdő közepén nemcsak Budapestnek, de a monarchiának is egyik legjelentősebb egészségügyi intézménye volt. 100 alkalmazottal, 800 beteg rendszeres ellátására méretezték. 1869 januárjától 1871 derekáig 1408 elmebeteget kezeltek itt. Pesti kórházak és orvosok Pest két nagy XVIII. századi kórházzal rendelkezett. Nézzük az elsőt, az ,,Invalidusok Házát". Mint katonakórház, idegen test ez is a város egészségügyében. De már csak azért is megérdemli a figyelmet, mert ma, fennállása 250. évében, mint központi Tanácsháza, fővárosunk egyik legszebb műemléke. Tervezője 1716-ban Fortunato Prati kamarai mérnök. Művét Anton Erhard Martineiii építőmester (1724—47) fejezte be. Sokáig ez volt Budapest egyetlen háromemeletes háza. 1500-2000 rokkant, elaggott katona befogadására építették. A török s a kuruc háborúk császári veteránjait irgalmasrendi barátok ápolgatták. Az Invalidus házhoz Franz Anton Hillebrandt kamarai építész a Városháza mai Tanács körúti oldalán tébolydát is építtetett. A főváros első, de nem nyilvános elmegyógyintézetét 1824-ben bontották le. (Szekerészlaktanya épült a helyére.) A hatalmas épületbe —