Budapest, 1972. (10. évfolyam)

4. szám április - Zolnay László: Járványok, kórházak, orvosok

A Rókus kápolna homlokzata, gyógyító szentek alakjaival Város az időben XXXV. Zolnay László Járványok, kórházak, orvosok az újkori Pest-Budán Lőrinczy György felvételei Pestis emlékmű a Rókus kórházon (XVIII sz.) Alig éled újjá s alig erősödik meg újkori iker-fővárosunk, lakosságát mint pörölycsapások tizedelik meg a járványok. Ezeknek ereje, hevessége, gyakorisága — és gyógyíthatatlan volta — a „sötét" középkor óta mit sem hanyatlott. Járványok Az első kolera alig három évvel a török eltakarodta után, 1689-ben szakadt a két — illetve Óbudával együtt három — városra. De kiterjedt ez s a többi epidémia egész Magyarországra is. Az 1689-es járványt 1709-11-re egy, a kuruc-labanc háborúság nyomorát a végsőkig fokozó újabb pestishullám követte. A pusztítás az országot nézve százezres, az alig pár ezer lakosú város-együttest nézve többezres nagyságrendű. Az 1709-es pestis nem csak fogadalmi kegyszobrok alkotására inspirálja a pest-budaiakat. Ekkor határozzák el az Országúti (ma Mártírok útja) régi Szent János kórház építését. Pesten pedig a gyógyítás egyik szentjének, Szent Rókusnak tiszteletére megépítik a máig álló, Rákóczi úti kórház-kápolnát. (Alapkövét 1711 július 27-én rakták le.) így azután egy-egy epidémia fájó emlékét nemcsak az áldozatok ezreinek sírdombjai őrzik. Kórházak is. Meg pestis-emlékművek. Mind a régi kórházak, mind a hajdani fogadalmi szobrok városunknak ma is legrégebbi barokk műemlékei közé tartoznak. A döghalál — a Nyugaton magyar betegségnek, morbus hungaricusnak mondott pestis — 1729-ben és 39-ben is meglátogatja az ébredező fővárost. Mindennél súlyosabb azonban az az 1831. évi országos kolerajárvány, amely Pest-Budát is útjába ejti. (Ezúttal a terjedés megakadályozására a városkormányzat észszerű intézkedéseket hoz. Vesztegzárat rendel el, mire a Pestről eltávozni kívánók, meg azok, akik Pestre törekednek, véres zendülésben törnek ki. Ezt nevezi várostörténetünk az 1831. évi ,,koleralázadás"-nak.) Ezekhez a kivédhetetlen járványokhoz temérdek, akkor még gyógyíthatatlan betegség járult. A betegségek pusztító erejét növelte közegészségügyi intézményeink visszamaradottsága, vagy éppenséggel teljes hiánya. Később következő tanulmányunkban mutatjuk be elődeink küzdelmét Budapest tiszta ivóvizéért. De a fertőzésmentes víz értékével vetekedtek olyan közvetett egészségügyi értékű vív-