Budapest, 1972. (10. évfolyam)
4. szám április - Láng Péter: Az Alkoholellenes Munkásszövetség első korszaka
Láng Péter Az Alkoholellenes M u n kásszövétség első korszaka 190A—191A „Our field is the world". Harcmezőnk az egész világ. A Good Templar-rend, amelynek jelmondatát idézzük, az antialkoholista világmozgalom egyik jól ismert, és hazánkban is nagyhatású propagandaszervezete volt. 1851-ben Észak-Amerikában jószándékú polgárok, az emberiség sorsáért felelősséget érző szabadkőművesek kezdeményezték és építették ki nemzetközi állomásait, „páholyait" az alkoholellenes küzdelem fellegváraivá. A századforduló éveiben azonban a rend egységét vallási viták bontották meg, s ezért G. H. Forel professzor, a mozgalom egyik kiváló, svájci vezetője szakított az anyaegyesülettel. Egyetértő híveivel a Független Good Templar-rend megalapítója lett. E szervezethez csatlakozott a század első esztendejében a magyar Stein Fülöp elme- és ideggyógyász főorvos Hungária-páholya, s ezzel az alkoholellenes küzdelem Magyarországon is megkezdődött. Az első absztinens munkásegyesület A hazai alkoholizmus romboló áramának leggyakrabban a munkáscsaládok estek áldozatul. A rend tagjai felvilágosító tevékenységük során gyakran tartottak előadást gyárakban és üzemekben. Ez az élő és közvetlen kapcsolat érlelte meg mind az előadókban, mind pedig hallgatóikban egy önálló alkoholellenes munkásszervezet életrehívásának gondolatát. Tervük 1904. november 30-án az Alkoholellenes Munkásegyesület megszületésével valósult meg. Az alakuló összejövetelen Buchinger Manó, az MSZDP vezetőségének tagja elnökölt. Wankó Károly, a századelő ismert szocialista agitátora ismertette az egyesület célját és feladatait. Rámutatott, hogy mindeddig a munkásság vonakodott az alkoholellenes mozgalmat pártolni, mert félreismerte ennek célját; szükségessé vált tehát egy alkoholellenes munkásegyesület megalakítása, amelyet maguk a munkások vezetnek. Az egyesület nem akarja elterelni a munkások figyelmét a nagyobb társadalmi kérdésekről, sőt ellenkezőleg, éppen az alkoholizmus elleni küzdelmével akarja ráirányítani a figyelmet történeti hivatásukra. Képessé akarja tenni a gondolkodásra azokat, akik ma kizárólag a szesz élvezetében találnak örömet. Ha valaki egy jobb rendszerért harcol, annak első kötelessége, hogy ő maga ne mozdítsa elő azokat a bajokat, amelyeknek megszüntetésére törekszik. Beszédét követően dr. Hollós József, a népszerű Alkoholellenes Könyvtár-sorozat szerkesztője tartott előadást az alkoholfogyasztás ártalmairól, majd megválasztották az ideiglenes tisztikart: Wankó Károly elnöki, Báron Ede szociáldemokrata újságíró elnökhelyettesi tisztet töltött be. Dr. Madzsar József „nagytemplar" is funkciót kapott a munkásegyesületben: a pénzügyeket vezette. Az AMSz 1904. december 18-án rendezte meg első felolvasó estélyét, ezen Wankó elnök bevezető szavai után dr. Kemény Ignác „A munkás megölője" címmel tartott előadást. Ezt követően az egyesület gyakran tartott felvilágosító előadásokat, sőt egy agitatív munkásgyűlést is. Az ismeretterjesztő aktívák között leggyakrabban Madzsar József, Hollós József, Dóczi Imre, Bolgár Elek, Stein Fülöp és Wankó Károly nevével találkozhatunk. 1905 áprilisától vasárnaponként előadással egybekötött kirándulásokat szerveztek, ezeken bárki részt vehetett. Röpirataik széles körben elterjedtek. Megalakult az első két vidéki fiókegyesület is, Pécsett és Nagyváradon. [A nagyobb múltú „rend"-nek ez idő tájt, 1905 nyarán négy fővárosi és négy vidéki (Kecskemét, Pozsony, Sopron, Nagybecskerek) páholya működött.] 1905. január elsején jelent meg az Alkoholizmus című lap, a magyarországi absztinens (a szeszes italoktól tartózkodó) egyesületek központi közlönye, a hazai nagypaholy és a munkásegyesület hivatalos lapja. Felelős szerkesztője és két főmunkatársa dr. Stein Fülöp, dr. Madzsar József és dr. Hollós József, az antialkoholista propagandamunka élharcosai voltak. 35