Budapest, 1972. (10. évfolyam)

4. szám április - Vas István: A hasonlíthatatlan város

Czeizing Lajos felvételei tatlan város az író előbb érezte magáénak Budapestet, mint az építész: történelem és történés, egyéni sors és általános körülmények, nehézkedési erő és tehetetlenségi nyomaték vezették-taszították inkább, semmint merőben szakmai felismerések, Budapest vállalásáig — a hoszszadalmas folyamatról szépen vallanak önéletrajzi írásai, a Vallomás és búcsú, és különösen a legutóbbi, az Itthon éltem. Nehezebb is volt az építésznek Budapestet vállalni. „Nem azt állítjuk tehát, hogy Budapest szép város", védekezik Granasztói, és azonosuló daccal hangsúlyozza, hogy szomszédságunkban építészetileg szebb nála Bécs is, Prága is. „Hasonlíthatatlan város" — ez a legtöbb, és a legfontosabb, amit Budapestről mondani tud. Hasonlíthatatlan a valóságos szépségeiben, és a pest-budai, szegényes csiricsáréban is; vagy mondjuk elnézőbben és pontosabban, az illúzióban, ahogy Granasztói jellemzi a századforduló építészetét: „Ez a Budapest tehát az illúziók városa volt." Fiatalkorunkban mindnyájan Fülep Lajos befolyása alatt voltunk, mégpedig nemcsak A földalatti, a városligeti végállomás előtt A Rókus kápolna