Budapest, 1972. (10. évfolyam)

3. szám március - Fekete Gábor: Szociális foglalkoztatók

becsülést, s a keresőképtelenség, a kiszolgáltatottság érzetének megszüntetését is jelentette. A foglalkoztatottaknak csaknem egyharmada egészségi állapota miatt, tíz-tizenöt százaléka a nagy család, fele pedig magas életkora következtében vállal munkát a szociális intézményekben. A nyereségrészesedéstől a nyílt árusítású üzletekig Hogyan működnek a szociális foglalkoztatók? Nos, ami a gazdálkodást illeti, alapvető vonásokban azonos az ipari üzemekével. A számukra biztosított költségvetéssel az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta különösen eredményesen gazdálkodhatnak. Megszűnt az a korábbi gyakorlat, amely a bevételi többletet elvonta, ehelyett megteremtődött az anyagi érdekeltség a fejlesztési-, jutalmazási lehetőségek kiaknázására. A budapesti szociális foglalkoztatók többlet-bevétele jelenleg évente kilenc—tízmillió forint között mozog, ebből a munkavállalóknak év végi nyereségrészesedésre is jut. A többletbevétel 55 százalékát a foglalkoztatók fejlesztésre, tartalékalap képzésére fordítják, csaknem egyharmadát a bedolgozók jutalmazására, a többit segélyezési-, kulturális- és sportcélokra. A legutóbbi esztendőkben a fejlesztési alapokból épült meg öt kerületben központi foglalkoztató épület, több meglevőt korszerűsítettek, s a foglalkoztatókban leginkább használatos gépekből — vágó, stancoló, perforáló stb. — is sokat vásároltak. A szociális foglalkoztatókban figyelemre méltó a munkák gazdag változatossága: műanyagsorjázás, fonal mentés, dobozkészítés, prospektusok hajtogatása, kartonozás, pelenkaszegés, villamosalkatrészek, műszerek, játékok szerelése, kozmetikai cikkek csomagolása és ezernyi más, nagyüzemi kereteken belül nehezen megoldható művelet szerepel a bérmunkák listáján. Újabban, hogy a szociális foglalkoztatók mindinkább áttérnek az önálló termelésre, ágyneműgarnitúrák, kézimunkák készítése, szőnyegszövés, bőr- és textilmaradékok feldolgozása is szerepel a cikklistán. Óbudán, Rákospalotán és az I. kerületben e termékekből már jelentős forgalmat bonyolítanak le a közelmúltban nyitott „Szöciális Intézmények Boltjai"; ezek a nyílt árusítású üzletek — hamarosan a XI. és a XIX. kerületben is lé-A szociálpolitikai tevékenység egyik igen fontos része a munkafeltételek biztosítása, munkaalkalmak megteremtése a csökkent munkaképességű dolgozók számára. Ezáltal a bármely okból bekövetkezett munkaképesség vagy munkavállalási képesség csökkenése sem hozza olyan helyzetbe az embert, hogy kiközösítve érezze magát a társadalomból. A szociális gondozás fogalmába tehát nemcsak az életkornak és az egészségi állapotnak megfelelő fizikai, egészségügyi ellátás tartozik, hanem a célszerű és hasznos foglalkoztatás is. A szociális foglalkoztatók sajátos jóléti feladatot teljesítő iparigazdasági kisüzemek, amelyeknek elsőrendű funkciója, hogy az idős, rokkant, illetve különböző okokból rászoruló emberekben megerősítse a tudatot: munkájukra igényt tart a társadalom, az állam, annak ők nem eltartottjai, elesettjei, hanem anyagi biztonságban, közösségben élő, kenyérkereső, dolgozó állampolgárai. Százmilliós bevétel A szociális foglalkoztatók hálózata az egyik alapvető formája a csökkent munkaképességűéiről való gondoskodásnak — de nem a rossz hangzású „karitatív" törődésnek. Budapesten tizennégy foglalkoztató működik jelenleg a kerületi tanácsok felügyelete alatt — több mint amennyi vidéken összesen van —, megtestesítve az állam és a társadalom intézményesített szociálpolitikai törekvéseit. Többségük rövid múltra tekint vissza, hiszen még az ötvenes évek elején is csak Kőbányán, Zuglóban és Újpesten szerveződtek foglalkoztatók; a II., HL. VII., VIII., IX.. XI., XV., XVI., XVIII. és a XXII. kerületben csupán a hatvanas években, Pesterzsébeten pedig alig három éve. Hagyományok híján e speciális intézmények szervezése, működtetése különleges gazdasági és jogi kérdések elé állították az egészségügyi-, igazgatási-, pénzügyi szerveket; jellemző például, hogy átfogó jogi szabályozásra csak hosszú esztendőkkel az első foglalkoztatók működése után került sor. Az Egészségügyi Minisztérium szociálpolitikai tájékoztatójának nemrégiben elemzett adatai szerint a budapesti tanácsi foglalkoztatókban dolgozó, illetve bedolgozó munkaviszonyban álló mintegy hatezer lakos termelő munkája tavaly összesen csaknem 100 millió forintnyi bevételt eredményezett. Ennek tíz Fekete Gábor Szociális foglalkoztatók százaléka volt a kifejezett gazdasági eredmény, a „haszon". A népgazdasági és az erkölcsi előnyök nyilvánvalóak: két- és többgyermekes anyák, alacsony nyugdíjban részesülők, tbc-sek, legalább hatvanhét százalékban Tahin Gyula felvételei csökkent munkaképességűek, szellemi fogyatékosok, gyógypedagógiai iskolákból kikerült fiatalok munkába állításáról van szó, olyan emberekről, akiknek a munka nemcsak szerény, de biztos keresetet, hanem meg-18