Budapest, 1972. (10. évfolyam)

3. szám március - A címlapon: Gink Károly felvétele

sével a kerületi tanácsok költségvetésében a saját bevételek aránya 42%-ról 85%-ra emelkedik. Bővül a kerületi tanácsok jogköre a kezelésükben levő költségvetési intézményekkel kapcsolatban. Ezek felújításához, beruházásaikhoz a pénzeszközöket átengedjük. Bővülni fog a költségvetési intézmények gazdasági önállósága. Ugyancsak kerületi feladat a bölcsődék, óvodák, általános iskolák, orvosi rendelők stb. beruházásainak előkészítése és bonyolítása. Az ehhez szükséges tanácsi hozzájárulást a kerületek a fővárostól megkapják. Természetesen, a kerületi tanácsok feladat lesz a építési kapacitás biztosítása is. A kerületi tanácsok felügyelete alá kerülnek az ingatlankezelő vállalatok. Azt várjuk, hogy ezzel a lakosság, a vállalat és a tanács kapcsolata szorosabb legyen, és közvetlenebbül lehessen a lakossági panaszok megoldása érdekében is intézkedni. — E feladatok végrehajtása nem egyszerű. Meg kell oldani a mindennapi feladatokat, végre kell hajtani az átszervezést, a hatáskörök átcsoportosítását. S mindez összefügg egy sor szubjektív és objektív tényezővel. Ahhoz, hogy a tanácsok a jelenleginél jobban láthassák el feladataikat, egyebek mellett, megfelelően képzett szakemberekre van szükség. A tanácsok apparátusában rengeteg jól képzett, munkáját szerető, szorgalmas és felelősségteljes ember dolgozik. Elsősorban anyagi okok miatt azonban egyre nagyobb gondot okoz kvalifikált építész, orvos, jogász, pedagógus, közgazdász és más szakember felvétele. Ezek hiánya viszont — sajnos — az elvégzett munka színvonalát befolyásolja. Ezért ennek megoldását belső tartalékaink felhasználásával is elő kell segítenünk. — Az elmúlt évtizedben a kerületek között a lakosság számában, az ügyirat- és ügyfélforgalomban és egyéb tényezőkben lényeges változás és arányeltolódás következett be. Ezt nem követte a tanácsi dolgozók számának szükség szerinti változása. Ezért most dolgozunk egy általános kerületi modell kialakításán, amely megfelelő alapot adhat annak megállapítására, hogy mekkora és milyen apparátusra van szükség az új feladatok ellátására. Arra vonatkozóan határozott állásfoglalásunk van, hogy feladatokat átvenni és leadni csak a szükséges feltételek előzetes biztosításával szabad. Sajnos, az elmúlt két-három év tapasztalatai ebben a tekintetben nem a legkedvezőbbek. A tanácsok többször kaptak feladatokat úgy, hogy elvégzésükhöz a létszámvagy bérfeltételeket nem, vagy csak részben teremtették meg. A lakosság érdekében — A tanácsi hatáskörök rendezése — folytatja Szépvölgyi Zoltán — még nem jelenti a ránk váró feladatok megoldását. Hátra van még a munka neheze. Vagyis az államigazgatás fejlesztéséről szóló központi bizottsági határozat szellemében az egész ügyintézésnek, ügyvitelnek és ezzel egyidőben a lakossági kapcsolatoknak a megjavítása. Ennek, a lakosság szempontjából is nagyon fontos feladatnak az elvégzése jogszabályok, előírások módosítását is igényli. A tanács kötelessége, hogy ezeket kezdeményezze és minden intézkedést megtegyen, amire saját hatáskörében lehetősége van. — Folyamatosan korszerűsíteni, gyorsítani, egyszerűsíteni szándékozzuk az ügyintézést, fejleszteni az ügyvitelt. Felülvizsgáljuk, és ahol lehetséges, egyszerűsítjük a nyomtatványokat; megszűntetni szándékozzuk a felesleges adatkérést; általánossá tesszük az információs irodákat stb. Ezek az intézkedések a lakosság szempontjából is előnyösek, ezért azt reméljük, hogy a tanács és a lakosság kapcsolatait erősíteni fogják. Természetesen, folyamatos és nem látványos intézkedésekről van szó, de végső soron azt várjuk, hogy nagyon is észrevehető lesz az eredményük. A „lakosság érdeke", a „lakossági kapcsolatok" ismételten visszatérő szavak Szépvölgyi Zoltán válaszaiban. — Azt hiszem, természetes, hogy így van. Az állam, mint tudjuk, sehol olyan közvetlenül nem találkozik tömegesen a lakossággal, mint éppen a tanácsi munkában, és sehol olyan gyakran. A tanács végigkíséri az ember életét a születéstől, sőt, hogy pontos legyek: a terhesgondozástól a sírig. A tanács által irányított üzletekben kezdjük a reggeli bevásárlást, a tanácsot szidjuk este, ha elromlott a lépcsőházi világítás. — Van egy sor feladat, amivel a világon még egyetlen nagyváros sem tudott megbirkózni. Mi sem. De a gondok enyhítésére mindent meg kell tennünk! Vannak problémák, amelyeket ma, s talán még holnap sem tudunk megoldani. Ezt meg kell mondanunk, megértést, segítséget kell kérnünk a lakosságtól. — Ha terveinket feltárjuk a lakosság előtt és gondjainkat megosztjuk vele, tehát nyílt várospolitikát folytatunk, akkor jogunk van kérni és kérjük is munkánkhoz Budapest közösségének megértő támogatását, javaslatait, észrevételeit. „Nyílt várospolitika": pártunk politikájának és módszerének legfőbb irányelvei szerint, Szépvölgyi Zoltán azon az úton vezeti tovább a Fővárosi Tanács apparátusát, amelyen az eddig is már jó néhány lépést megtett: a szocialista demokrácia útján. Személyében céltudatos, határozott vezetőt ismertünk meg, kitűnő szervezőt és közgazdászt, két lábbal a valóság talaján álló realistát. (S ha valaki ezt a típust netán „száraznak" hinné, hadd egészítsük ki a portrét: mindamellett nagyon „humán" hobbyja van: a zene.) Kívánunk munkájához jó erőt, egészséget, és köszönjük a beszélgetést. M. L Villamosremiz. MTI Fotó — Járai Rudolf felvétele.