Budapest, 1971. (9. évfolyam)

3. szám március - Zolnay László: Másfél zavaros évtized

Enea Vico: A Duna-zárólánc (1542.) Egyetlen korabeli rajz. (Pontatlan ábrázolás) Molnár János reprodukciója „Elvégeztetett..." Augusztus 22-re Roggendorf belátta, hogy a Fráter György védte budai vár és a közeledő szul­táni sereg harapófogójába került. Elkésett. Menekülését „ainen or­dentlichen Abtzug"-nak szépí­tették. Ám amikor a sereg a bal­parti Pesten át szervezett vissza­vonulásba fogott, a török derékba kapta és szétszórta. 1541. augusztus 29-én — pon­tosan 15 esztendővel a mohácsi gyásznap után — a szultán Buda városát és a királyi palotát, min­den vérontás nélkül, birtokába vette. Ez volt tizenöt év alatt a nyolcadik gazdacsere Budán. Október 3-án Batthyány Fe­renc írja Batthyány Kristófnak: „.. . tudod, hogy Budán va­gyon az (török) császár, nem tom­bolhatunk most annyit, mint az előtt..." (Tombol, régi nyelvün­kön: táncol.) Ez volt a főurak gyásza. Meg­hatóbb a Buda sorsát szívén vi­selő testvérvárosé, Augsburgé. Ott a magisztrátus Buda eleste gyászául arra az évre betiltott minden dalos vigalmat, táncmu­latságot, jég-ünnepséget. A szultán Magyarország főbí­rájává Werbőczy István volt ná­dort nevezte ki. (Werbőczy szere­pe rövid életű volt. Nem sckkal később a budai basa megmér­geztette.) A Ferdinánddal pak­táló Izabella királyasszonyt Lip­pára száműzte. Magyarország élé­re pedig kinevezte az első budai basát. János király nagy erőfeszíté­seket tett a budai vár megerősí­téséért; ekkor építtette az Országh család házainál — Táncsics Mi­hály utca 9—13. sz. —, vagyis a régebbi budai királyi palota vár­falainál az Erdélyi bástyát. Bőví­tette a felhévízi hadianyag-gyárat, a puskapor törő malmokat is. Az augsburgi Fuggerektől ezer má­zsa rezet kért és kapott ágyúk öntésére. Bécsből Ferdinándék a budai bástyák építéséhez geren­dákat úsztattak le a Dunán. Ebben az évben — 1538-ban — vette feleségül János király Ja­gelló Izabella lengyel királykis­asszonyt, akitől fiúgyermeke szü­letik: János Zsigmond. Közben Werbőczy kancellár 1538. augusz­tus i-én tájékoztatta Váradi Pál esztergomi érseket, Ferdinánd emberét: Szulejmán szultán Bu­dát csellel akarja megszerezni, János kétkulacsos politikája miatt. A szultán támadását a király az­zal késlelteti, hogy megvesztegeti a nagyvezírt. Eközben Kassa meg­erősítésébe fog. 1540. március 27-én Thurzó, I. Ferdinánd ná­dora könyörög Ferdinándnak: most foglalja el Budát, „az Isten szerelmére..." 1540. július 22-én János király meghal. Szeptember 20-án Bu­dára bevonul Fráter György és Török Bálint, a Ferdinánd-elle­nes liga két vezére. Újabb ostrom 1540 nyarán Ferdinánd hadat gyűjt Buda ostromára. Megint itt az ősz, mire Fels Lénárd fő­parancsnok Buda alá ér. Alkudo­zás indul meg Izabella királyné — gyakorlatilag Fráter György foglya — és Felsék közt. Októ­ber 27-ig még egyetlen ágyúlövés sem dördült el. November 10-én pedig Fels — a közelgő tél miatt — Pest városában őrséget hagy­va, elvonult Visegrád felé. Pest fontos: ez az az idő, amikorra a tüzérség már oly fejlett, hogy Pestről lőni lehet Budát. 1541 tavaszán I. Ferdinánd megújítja Buda ostromát. Rog­gendorf közelebb kerül a falak­hoz. Megdöbbenten tapasztalja: Buda erősebb, mint 1530-ban volt. Fráter György keményen védi a várat. Roggendorf meg­kísérli, hogj' Buda német patrí­ciusaival összejátszva, az egyik éjszakán — fia vezetésével — na­gyobb német csapatot csempész­szen be a várba. Az összeesküvők — Pálczán Péter bíró emberei — megnyit­ják az ún. Szent Mihály kaput. (Ez a mai Szent István szobortól délre, a Schulek Frigyes lépcső — régebben Jezsuita lépcső — helyén állt.) A behatolást néhány, záróra után a főtéren lődörgő em­ber veszi észre. A magyar őrség felkoncolja a behatolókat. Lassan megindulnak a szultáni hadak is Buda felé. Augusztus 22-én Pest német helyőrsége, Szulejmán kö­zeledtének puszta hírére, elme­nekül. A török Pesten 300 hadi szekeret, nyolc nagy ágyút, 600 hordó bort, 1600 hordó lisztet, 1000 mérő zabot, 300 hordó pus­kaport, 160 mázsa ólmot, temér­dek vas- és kőgolyóbist, 200 gyúj­tó nyilat, 200 „tüzes golyót" (gránátot) zsákmányolt. Áprilisi számunk tartalmából Kelemen Lajos: Tanácstörvény, tanács­választások Pro Urbe, 1971 Budapest és környéke általános városrendezési terve VI. Gopcsa Ervin: A zöldövezetek Tiszóczky István— Mezőfi László: Új televíziós és mikrohullámú központ Bogáti Péter: Filmleltár a fővárosról Drenyovszky János: A Zrínyi Nyomda történeté­hez Gál Éva: Kétszáz éves a Krisztinaváros III. Város az időben XXII. Gerő Győző: A török uralom kezdete Budán 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom