Budapest, 1971. (9. évfolyam)

2. szám február - Láng Péter: Gyermekbarát mozgalom a két világháború között

Magyar férfi (Brown könyvéből) Brown könyvének címlapja EDWARD BROWN — a XVII. század ismert orvosírójának, Thomas'* Brownenak, a Religio medici, Pseudo-doxia epidemica-Vulgar Errors és sok más könyv szerzőjének legidősebb fia — 1644-ben az angliai Norwichban született. Tanulmányait szülővárosában, majd Cambridge-ben, a híres Trinity College-ben és Oxfordban végezte. 1667-ben avatták orvossá. Fél év múlva már a Royal Society tagja lett. 1668 — 1673 között a Királyi Angol Orvosi Társaság megbízásából utazásokat tett Európában. 1675-ben az Orvosok Kollégiumának tagja és II. Károly király orvosa lett. 1682-től a londoni Szent Bertalan Kórház orvosa, majd éveken át az Orvosok Kollégiumának pénztárosa és később elnöke. Korának egyik legismertebb orvosa volt, számos kéziratát, jegyzetét a British Museumban őrzik. 1708-ban Northfleetben, Kentben halt meg. Utazásai során 1668 — 69 telét Bécsben töltötte. Szoros barátságot kötött a birodalom könyvtárosával, Petrus Lambecius-szal. 1669-ben a Royal Society híres titkárának, Henry Oldenburgnak megbízásából — aki mint a Philosophical Transaction kiadója, élő központja volt az angol és nemzetközi tudományos életnek — két utazást tett Magyarországon és ennek során Pest-Budán is járt. Első útján, 1669 tavaszán a Felvidék bányavidékeire látogatott el és ott természettudományi megfigyeléseket végzett. A nyár végén Bécsből Pozsony, Győr, Tata, Komárom, Esztergom, Visegrád, Vác útvonalon érkezett meg Budára. Érdekesek fővárosunkról feljegyzett megfigyelései, melyek 1673-ban A Brief Account of Some Travels in Hungaria, etc. címen Londonban kiadott könyvében olvashatók. Útinaplója több angol, német, francia és holland kiadást ért meg; korának jelentős útikönyve volt. Elismeréssel ír a fővárosról: „Buda a folyó túlsó partján fekvő Pesttel együtt a legnagyobb és legszebb az összes Duna-menti városok között." A Magyarország általános leírása és Utazás Bécsből, Ausztriából Larissába Thessaliába című fejezetekben írt Pest-Budáról: „Budára érkeztünk, a fővárosba, a magyar királyok székhelyére, ahol most a török vezér rezidenciája van . . . Buda nagy város, gyönyörű a fekvése, felső és alsó részre oszlik. Még mindig jól látszanak a magyar királyok — különösen Mátyás király — által építtetett paloták romjai. A török vezér Mátyás király palotájában lakik. A város sokat veszített régi fényéből, de van néhány szép mecsetje és számos fürdője." Részletesen ír a fürdőkről: „Buda természetes fürdőit Európa legnagyszerűbbjei között tartják számon, nemcsak a források bősége és a meleg víz miatt, hanem az épületek pompája miatt is." Ismerteti a fürdők rendjét is. A férfiak reggel, a nők délután fürdenek. Ha valaki fürdeni szándékozik, belép az első helyiségekbe, ott figyelmes szolgák ellátják törlőruhával és köténnyel. Azután leveszi ruháját és felveszi a kötényt, belép a második terembe, ahol a nagy fürdő van. Miután megfürdött, a fürdő oldalához megy, vagy az oszlopok között közel a forráshoz tartózkodik, ahol a borbély erősen ledörzsöli nyitott kézzel, kinyújtja és felemeli karjait. Néhány vendéget meg is borotvál, majd ledörzsöli mellkasát, hátát, karjait, lábait egy szitavászonnal, megmossa fejét szappannal és azután lemossa egész testét hideg vízzel, majd a vendég sétál egy ideig a gőzfürdőben. A város történetéről írja: „A németek a várost Offen-nek nevezik és sokan úgy tudják, hogy Buda alapította, aki a hunok híres királyának, Attilának a bátyja volt. Szolimán csellel vette be és nagyon megtetszett neki bevonulásakor. A keresztények már ostromolták azóta, de sikert még nem értek el. Közelében egy másik helység is van, Óbuda, melyet Sicambriának tartanak, ahol a rómaiak idejében a sicambriai katonák táboroztak. Ezen a helyen számos régi emléket és feliratot találtak. Budával szemben a Duna keleti partján Pest városa fekszik, négyszög alakú és egy síkságon terül el; falai és a mecsetek tornyai Budáról tekintve szép látványt nyújtanak. Ez adta a vidéknek a nevét: Pest megye. Magyarország — akárcsak Anglia — megyékre oszlik." Elismeréssel ír a Buda és Pest között épült első hajóhídról, amit még a törökök 1526-ban építtettek és amely 1686-ig, Buda visszafoglalásáig állt fenn: „Buda és Pest között egy hajóhíd van a Dunán, ahol a két ága egyesül, több mint fél mérföld hosszú, a legjobb azok között, amiket láttam." Elmondja Gülbabával való találkozását is: „Budai tartózkodásunk során elmentünk egy török conventbe, ahol az elöljáró, akit Julpapának, a rózsák atyjának neveztek, néhány szerzetessel egy kápolnaszerű terembe vezetett bennünket és dinnyével és gyümölccsel kínált meg. Távozásunkkor néhány ezüstpénzt adtunk át, melyeket örömmel elfogadtak. Gülbaba övén körülbelül tenyérnyi nagyságú fehér követ viselt, melyet Galactitiesnek vagy tejkőnek neveznek és nagyra becsülnek, mert úgy tudják, hogy Mohamed egy egész folyót ilyen kővé változtatott Arábiában." Szállásáról írja: „Egy öreg rác házában laktunk, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Szép kilátás nyílt a Dunára, a hosszú hídra, Pestre és a vidék nagy részére. Több török és néhány csausz meglátogatott bennünket, mi megvendégeltük őket megelégedésükre. A ház urát azzal gyanúsították, hogy a pesti ferencesekkel levelezést folytat és a komáromi, győri és bécsi vezető hivatalnokokat értesíti a városban történtekről. Megkért, hogy írjak egy latin és egy olasz levelet, amit meg is tettem . . ." A törökök is szívélyesen fogadták, főként a műveltebb emberek: „Amikor a városon keresztül lovagoltunk, a török köznép zúgolódni és kiáltozni kezdett, hogy miért engedik meg nekünk lóháton menni, amikor ők gyalog járnak. Nagyon tetszett nekem, amikor a törökök Gábriel urat üdvözölték, a velünk utazó császári követet, ugyanis a kezét megfogták és a homlokukhoz tették. De még kitűnőbb fogadtatásban részesített bennünket Mortizon effendi, aki korábban rendkívüli követ volt Bécsben. Egy szép nagy házba vezetett bennünket, azután pedig lakomához ültetett. Nagyon barátságosan és tiszteletteljesen fogadott, széket hozatott, mivel én nem szoktam meg a törökülést, azután megkérdezte tőlem, hogy vájjon nem volna-e kedvem törökül megtanulni ? a portához is akarok-e menni ? hogy tetszik nekem Buda ? és ehhez hasonlókat kérdezett." A Dunával kapcsolatban különösen a szigetek ragadták meg utazónk figyelmét : „Nincs még egy folyó, amelyen oly nagy és népes szigetek lennének, mint a Dunán . . . Egy másik kicsit Buda alatt van, nyugati oldalával szemben Adony fekszik, 40 mérföld kiterjedésű és túlhaladja a Man-^gigetet; sok falu van rajta, nagy részén török csapatok táboroznak, akkor jöttek ide, amikor Budánál visszaverték a keresztények ostromát. A keresztények nagy hibát és mulasztást követtek el, hogy nem erősítették meg ezt a szigetet." Mátyás király Corvináját elismeréssel említi. Budát elhagyva, Érden és Ercsin keresztül Adonyba utazott, majd Mohácson, Belgrádon át Thessaliába, Larissába. Az idézett részletek érdekes bepillantást nyújtanak a fováros életébe a török hódoltság idején, hiszen egy nagy műveltségű, széles látókörű, sok országot bejárt utazó feljegyzései. Dr. Honti József Magyar táj (Brown könyvéből) 37 Egy angol orvos utazása Pest-Budán