Budapest, 1971. (9. évfolyam)
2. szám február - Láng Péter: Gyermekbarát mozgalom a két világháború között
Kétezer proletárgyermek orvosi vizsgálata 1917-ben GYERMEKBAKA A MAGYARORSZAQI MUNKÁSOK OYERMEKBARAT-EÜ\-ESOLCTÉ:NEK HIVATALOS FTRNV 8ZK!WK«TTÖSfc) ts KIADÓHIVATAL: BUDAPEST VTJ. RÁKÓCZI UT C «ÁH. 13. XV rí K r II «TÓ AZ ECrESCUTT TA0JA1 A HIVATALOS ftKTKSTTŰT OtWALANU. KAPJAK MZOJKLSMK ÍVICfTK TESZEK FŐSZERKESZTŐ: DK KÁRMÁN KLhMfiR Drága kicsinyeink! V \lr**ro» Tavaiul, a forr«» Nyarat át az érelt cyümölcníikrt udó 6fil fóivéltolta as évnek nejrywJik ../a ka: a Tél. A Tél a tui hldeff Ont/a kunk éa ldzony-Miouy »-ok xv-mcdéct >l«at as «•tabanAu-k. ha nlneten mttg lúlodou, múl kell ahhox, hog-y a Télben |* ujry m**tnliílhaw«ak i«x r.röui. l, nil at as it többi «rakáb.ir .M«'rt a Télitek I» ran «ok •"röu:«• ii« i.v<vak a íoluőit emberek, l»>ii>,io <t *,«rinekrk *ziináru AR« atép f*b*rplbéw hi ai.r.k.»r hullik, mintha c*ak hamuról angyalok * «».ftApert uérn.-, ,. ! »tillauának alá a n>llrthA. fia Ti fut kia srlvét a »fond én lui nrm Is volt »ok a pénzecskéjük. mé«rH Íutott n gyereküknek csillogó :arácMonyfáct*ka. n botbleheml jászol hzéuatuuKáitak »*x a* utánxá»a a uiagn jó erdei illatával, a bethtahomi csillagot utánzó gyertyufényo-viéggel é* a három királyok ajándékát jelképező ajándékokkal, amiknek a gyer mekek annyira örültek 6« örülnek ma I* ott. ahová még j«t egy-egy Ilyen fenyölomh én alájn valami ajándék U Do ma, CaöpptégHnk, nem jut mindenhová. A Ti kl» wzi vetek nt/^r nem tudja moderte ni. hogy miért n«*m jut. uzért uc in töprengjetek rajta i-d hagyjátok e?t nekünk, a nagyoknak, akik erősen fáradunk axon, hogy majd, Két megállapíts adta tudomására iu: iidaz< akiket illet. a/ i»rw/>g el» megyéjének alispánja 11M alkalomból. .«mikor »« pesl lőrinci mnuká.WiK vieg ; Min ki tani n n»:tjri icyermfl helylcMoportját. Knuek nv ir:iI:. t ívmeki hatása alatt *. "Iiam a/ • nynmn. nmik««r l»-'t»-vedtoii bírósági tarirx.liánra é* hallgattam a., .tt türtéutfl vádlottak padján Ivirom kásas*/»uy ült c.> a vád ! A havonta megjelenő Gyermekbarát című lap fejléce Láng Péler Gyermekbarát mozgalom a két világháború között 1922-ben több mint 63 000 hét éven aluli gyermek halt meg Magyarországon. Néhány vállalkozó papíradományából, a Világosság nyomdászainak segítségével vékony riportfüzet jelenhetett meg abban az esztendőben. A Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesülete adta ki, Gyermekek a nyomortanyákon címmel. „Felelősek vagyunk a gyermekért! Minden gyermek életéért egyetemlegesen felelősek" — mondják a bevezető sorok. „Körülöttünk a másik, a dőzsölő, a mámorban fuldokló Budapest minden zugában, szörnyű odúk mélyén, pincelakások dohos homályában, az állatnál is nyomorultabb sorban tengődnek gyermekek ezrei. Hideg, éhség, szenny, betegség és halál tizedeli az ártatlan apróságokat, akiknek szemében talán egy jobb, egy emberiesebb, egy békességesebb jövő félénk mécsesei ragyognak. Ezek a mécsesek sorjában és szörnyű szaporasággal alusznak ki amott a perifériákon és emitt a főváros nyomortanyáinak keserves vackain." S a felidézett „Lepsik" képe, a tripoliszi Újtelep élete, a szemétdomb mint megélhetési forrás, és a hatfelé vágott negyedkiló kenyér megrázó rémképei annak a régi Budapestnek, melyről soha sem írt az előkelők lapja, a „Társaság", sem a divatos polgári lapok. A tehetősek közül csak nagyon kevesen akadtak, akiket hivatásuk, még kevesebben, akiket lelkiismeretük a nyomor e területére parancsolt — nagyrészt pedagógusok és egészségügyi dolgozók — ; de a hivatalos szervek semmit nem tettek a gyermekvédelem megszervezéséért. A kezdeményezés most is onnan indult el, ahol a legkevesebb volt a pénz, de legtöbb a segítő szándék: a munkásoktól. A munkásság gyermekvédelmi feladatokra 1913-ban tömörült először; ekkor alakult meg a Budapesti Gyermeküdülőhely Egyesület. Kezdeményezője és első elnöke 34 Somogyi Béla, az ellenforradalom idején mártírhalált halt kiváló pedagógus, a Népszava bátor tollú szerkesztője volt. Az intézmény egy olyan üdülőtelep megteremtését tűzte ki célul, amely váltakozó turnusokban sok ezer fővárosi gyermek számára gondtalan pihenést, levegőváltozást és tápláló étkezést biztosít. E terv megvalósítását azonban meghiúsította a háború, amely minden addiginál nagyobb megpróbáltatásokat mért a proletárcsaládokra. „Ha a magyar munkásság nem akart tétlenül kiszolgáltatva lenni a magyar szociálpolitika nemtörődömségének, ötlettelenségének és szú'kkeblűségének, magának kellett kezébe venni a föladatok megállapítását és a megvalósításukfelé való törekvést. Nem értünk rá megvárni, amíg a magyar szociálpolitikát intézők majd elkésve észbekapnak, magunknak kellett a jövendő munkásnemzedék sorsát kezünkbe venni" — írja a Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesületének 1917—1921. évi jelentése. Ebből a felismerésből jött létre 1917. június 15-én a Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesülete, és két esztendő alatt több mint nyolcvan helyi csoporttal gyarapodott Budapesten. Szakszerű irányításukkal öt bizottság foglalkozott: a pedagógiai bizottság (Ember Jenő, Rózsa Ignác, Erős Jenő, Somogyi Béla, Czabán Samu, Buchinger Manóné); az egészségügyi bizottság (dr. Hahn Dezső, Kiss Adolf, Biró Dezső, Király Albert, Schmidtmeyer Vilma, Dobozi Lőrincné); az irodalmi bizottság (Bokányi Dezső, Kálmán Miksa, Balassa Jenő, Kalmár Henrik); a gazdasági bizottság (Vágó József, Erdélyi Mór, Kunfi Aladár, Gál Benő); a jogügyi bizottság (dr. Rónai Zoltán, dr. Kármán Elemér, dr. Hoffmann Béla, Vanczák János és Weltner Jakab). Az egyesületet hivatalosan is elismerték azzal, hogy néhány héttel megalakulása után Ugrón Gábor belügyminiszter kétezer fővárosi gyermek nyaraltatásának megszervezésével bízta meg a vezetőséget. Ez volt a mozgalom első nagyszabású akciója, amelynek hibátlan lebonyolítása a fiatal egyesület jól szervezett munkáját dicséri. Az üdülés sikeréről harminckét felügyelőnő jelentése tanúskodott. 1918 februárjában állami kezdeményezéssel újabb lehetőség adódott: az egyesület ekkor 10 000 budapesti gyermek összegyűjtését és előkészítését vállalta tengerparti nyaralásra; ez volt a Károly király gyermeknyaraltatási akció. Még az évben 60 000 gyermeket felruháztak, s gyakran nyújtottak segítséget a beiskolázásban és a gyermekrendészet munkájában is. A Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesülete szervezeti kapcsolatainak megválasztásakor abból az elgondolásból indult ki, hogy politikai érzékenység nélkül szívesen fogad minden olyan segítséget, melyet pártfogoltjai javára fordíthat. A különböző szakszervezeteken és munkásszervezeteken kívül tehát jótékonykodó magánemberek és lelkiismeretükön ily módon könnyíteni akaró hadigazdagok is szerepeltek az adományozók között. A befolyt öszszegekből most már futotta önálló kezdeményezésekre is: segélyezésre, ismeretterjesztő és kulturális előadások megrendezésére, szociális feladatok megvalósítására. A Magyar Tanácsköztársaság mindazt, amiért a munkás gyermekbarátok küzdöttek, az állami szociálpolitika természetes részének tekintette. A proletárállam rendeletileg intézkedett a hivatalos gyermekvédelem vezető szerveinek létrehozásáról, az anya- és gyermekvédelem céljait szolgáló korábbi intézmények köztulajdonba
