Budapest, 1971. (9. évfolyam)

2. szám február - Gál Éva: Kétszáz éves a Krisztinaváros I.

rosok égtek le; Sopron, Győr, Debrecen többször is. Ekkor kezdték komolyan venni a tűzoltást. A küzdelembe bekapcsolódtak a céhek is. Békés megye lóvontatású, gólyanyakú fecskendője kocsira szerelve áll a terem közepén. Mellette Sopron város 1839-ben épült kocsija. Korhadt a fája, barnás-zöld, pattogzott festéke füstös. Díszes ruhába öltözött tűzoltók küszködtek az oltással, lovakat hajtottak vágtában: ember, ló és kocsi bronzba öntve, vitrinben. Városok és honatyák küzdöttek a tűzzel, erről tanúskodik például Kossuth Lajos tűzrendészeti szabályrendelete 1827-ből, Sátoraljaújhelyen. A diákvárosokban tűzoltó diákbizottságok alakultak. 1866-ban pedig Sopronban az első önkéntes tűzoltók. Budapesten létrejött a hivatásos tűzoltóegylet. Alapítója: gróf Széchenyi Ödön, Széchenyi István fia. Évszázadok tűzoltószerszámai: kapacs—a nádtető megbontására; csáklya — a gerendák és a falak döntésére; bontóbalta — amit övében hordott a tűzoltó; horog — amiben megkapaszkodott; kötél — amin leereszkedett. Majd a fejlődő tűzoltás kellékei. Feltalálták a nyomótömlős fecskendőt. Feltalálták a gőzfecskendőt. Rézcsövek, csapok, szelepek; kendertömlő, gumitömlő. Tűzoltósisakok és dísztárgyak (1880 körül) „Niagara" — szivattyú (1923) Csepel D 710 típusú gépjármű-fecskendő (modell) Fáklya helyett karbidfényszóró. Egyszerű létra helyett akkumulátoros, majd elektromos tolólétra emelkedett a magas házakhoz. A tűzoltó azonban továbbra is veszélyben maradt. Főparancsnoki ruha a vitrinben, Hajdúszoboszlóról. Kis bőrtokban szivacs és ecet, arra az esetre, ha a tűzoltó a füstbe hatol. Bőrködmönös álarc, ami alá friss levegőt fújtak egy csövön, hogy viselője ne kapjon füstmérgezést. Halottak névsora, fényképei. A tűzjelzés története: másfélméteres szócső, kis kürt — a toronyőr azzal jelzett. Tűzjelző központok — a régi Nemzeti Színházé, az Operaházé. A „05" hívószám története. Ez a telefon 1928. július 7-től működik. S mellettük modern riasztóberendezések. Mert a tűzoltás együtt fejlődik a technikával. A követelmények folyton változnak. Új technológiát kellett kidolgozni a petróleum után, amikor a gázt fűtésre, világításra alkalmazták. Újat, amikor az elektromosság elterjedt. Újat a mozi feltalálásakor. Újat az utóbbi évtizedekben is, a gyárak, a vegyipar, a magas házak, a műanyagok tűz elleni védelmére. Változik az állattartás, a mezőgazdaság. Fejlett tűzoltást követel az erdő óvása, a villámcsapás elleni védekezés. A kiállítás ezekbe is betekintést nyújt. És mementónak híres tűzeseteket láthatunk. 1903-ban leégett a Rákóczi úton a Párisi Nagyáruház. Vitrinben megfeketült játékok, babák, fogporos doboz. Egy fénykép: az ököritói tűzvész utáni hajnalon szamosi emberek téblábolnak a romok között. Egy feketére összeégett trombita. Szögesdrót, amivel eltorlaszolták a kijáratot. * A múzeumot sokan látogatják. Iskolások, felnőttek, külföldiek. Jönnek magyar falvak önkéntes tűzoltói, és svájci, jugoszláv tűzoltóegyletek. Anyák hozzák el gyerekeiket. Hogy okuljanak: megismerjék a tűz pusztító erejét, az emberiség ősi küzdelmét a tűzzel, és a tűzoltás eszközeit, amelyek az ipar- és kultúrtörténet értékes, látványos emlékei. TU-11-21