Budapest, 1971. (9. évfolyam)

11. szám november - Zolnay László: Egy város gyermekbetegségei

Város az időben XXIX. Zolnay László Egy város gyermekbetegségei Ha igaz a szólásmondás, hogy ti. minden kezdet nehéz, Buda, Pest és Óbuda újkori 'városélete kezdeteire nézve ez százszorosan igaz. Buda újraalapításának viharos évtizedeit az országos történetnek sötét, árnyékos lapjaira írták. Amilyen nagy az öröm ország-, sőt Európa-szerte, hogy a törököt sikerült visszaűzni a déli végekre, éppen olyan gyászos a népnek, a nép életének az a szociális lehetetlenülése, amelyet a kuruc szabadságharcok, utóbb a Szegedinácz Péró vezette paraszti felkelés jelez. És a járványok! Alig három évvel a felszabadítás után, 1689-ben a pestis majdnem elnépteleníti Budát. Gyötrelmes a közegészségügy teljes hiánya, a közbiztonság csődje — a teljes élet- és vagyonbizonytalanság —, a császári katonaságnak a töröknél is durvább terrorja. Aszályok, éhínségek pusztítanak... Amíg a romos Budának s Pestnek első tanácsüléseit válogatott német emberek tartják, addig magyar főemberek így látják az ország népének keserves helyzetét: ,,... maholnap puszta országban, erdők s sziklák felett fog uralkodni Felséged..." — írja Esterházy Pál nádor, az aulikus főnemesség feje, Lipót császárnak. Lipótnak adresszálták ezt a levelet is: „... méltóztassék figyelembe venni a szegény népet, amely majdnem általánosan a kétségbe esésnek végső széléhez közeledik és az elviselhetetlenné vált terhek súlya alatt annyira jutott, hogy immár sem Istennel, sem a Császári Fölséggel, sem a megyei tisztviselőkkel — hallgatok a földesurakról, kiket, ha lehetne, egytől egyig kiirtana —, de még saját életével sem gondol... némelyek, elkeseredésükben kötéllel vetettek véget életűknek ..." S a folytatásból: „... azon idő alatt, míg én a negyedik megyében, Lengyelországnak határa szélén üldöztem Fölséged ellenségeit, Montecuccoli ezredének egyik százada négyezer forintos utalvánnyal jött megyémbe (ti. Szatmárba), azon utasítással, hogy nemfizetés esetén a végrehajtást maga eszközölje ..." És kéri a levélíró a királyi Felségnek „... a rászedett, megcsalatott, de már szétvert fölkelők iránt való kegyességét"... A levél írója pedig nem más, mint az akkor még labanc Károlyi Sándor, szatmári főispán. Ugyanaz, aki Dolhánál szétverte a kurucokat. S nézzük az új főváros-alapítás komorszínű országos hátterének csupán két adatát. - (Ezek az események ugyanazokban a napokban mentek végbe, amikor Buda és Pest, meg Óbuda romházai közé az első újtelepesek költöztek.) 1687 tavaszán — félévvel Buda felszabadítása után — Caraffa császári tábornok eperjesi vésztörvényszéke a magyar nép nemzeti ügyének nyolc vértanúját kínozza halálra, fejezi le, töri kerékbe. Ekkor mondja a — kínpadra vont — vértanúk egyike: — a mi csontjaink még prédikálni fognak! 1688. január 18-án a török fogságban sínylődő Thököly Imrének akaratából, felesége, Zrínyi Ilona (a Wesselényi összeesküvésben részes, lefejezett Zrínyi Péternek leánya) feladja a császári seregek ostromolta munkácsi várat. Zrínyi Ilonát és gyermekeit, II. Rákóczi Ferencet, Rákóczi Júliát Bécsbe hurcolják. Ez a Thököly Imre vezette szabadságharc záróakkordja. És: 1688. júniusában megtartják a felszabadított Pest városának első tanácsülését. Ily módon nem csoda, hogy az ország visszaszerzett fővárosában mindenkinek lehet keresnivalója, csak a magyar nép fiainak nem. Az első tanácsok 1686-ban, a visszafoglalás után Buda és Pest városa felett a közvetlen fennhatóságot, felügyeletet a budai kamarai inspektor (a múltkori tanulmányunkban már jellemzett) Werlein János-István gyakorolta. Az inspektor későbbi rang-megjelölése adminisztrátor lett. A polgárság azonban a városi jogoknak csak igen csekély részét gyakorolhatta. A régi kiváltságoknak megtartása egy volt azoknak újra-szerzésével. Az új budai polgárság szívós harcba fogott hát. Ez a harc azonban nem egy, hanem többfrontos háború volt. A városvezetés megszerzéséért heves harcba fogtak a bürgerek egyes csoportjai. Mondani sem kell, hogy ez a küzdelem nem osztály-, hanem réteg-harc volt: a gazdag német polgárság egyes klikkjeinek csatája, egymás ellen. De meg kellett küzdenie a polgári közigazgatásnak a katonai közigazgatással is. (Legjellemzőbb erre a Bösinger-„novella" — amelyet majd alább mondunk el.) Amíg ezek a csatározások folytak, a városi hatóság jogköre nagyjából csupán arra korlátozódott, hogy végrehajtsa a budai kamarai adminisztráció parancsait, gyakorolja a községi bíráskodást. Közigazgatási tevékenysége kiterjedt a városok belügyeinek, meg a tisztviselők választásának intézésére. De ugyanakkor ott lebegett felettük a város építésének, élelmezésének, tiszta ivóvizének gondja; idővel pedig a rettegés az iker fővárosig el-elportyázó kuruc csapatoktól is. Közvagyon felett a két város nem rendelkezett; a városoknak kezdetben jóformán semmi vagyonuk és semmi jövedelmük nem volt. A városok középkori kiváltságlevelei megsemmisültek. A városjogok feledésbe merültek. A török alatt itt élt magyarok és protestánsok szétszéledtek. A kiváltságoknak felújítása és kiegészítése — hosszú évtizedes harcok után — az 1703-ban kiadott Diploma Leopoldinummal történt meg. Buda és Pest újból szabad királyi város! Kikerült a kamarai adminisztráció gyámkodása alól; felügyeleti hatósága a bécsi magyar udvari kamara — tehát magyar főhatóság — lett. Az 1703. évi kiváltságlevelet — amely a kuruc szabadságharc kitörésének előestéjén kelt — I711-ben Eleonóra császárné újabb kiváltságlevele megerősítette és kibővítette. Ez a két privilégium azután Pest és Buda közjogi helyzetét egészen 1848-ig, illetve az 1873. évi városegyesítésig meghatározta. Az új városalkotmány Az 1703. évi város-privilégium A két várost az 1703. és 1711. évi kiváltságlevél alapján belső tanács kormányozta. A belső tanács jogköre kiterjedt közigazgatási, igazságszolgáltatási és politikai ügyekre egyaránt. A tanács élére Budán a polgármester, Pesten a városbíró került. (Pest városa elöljárója — a városbíró — csak 1773-tól kezdve viselte a polgármester, a Bürgermeister hangzatos címét!) Mind Budának, mind Pest városának tanácsában tizenkét esküdt foglalt helyet, őket élethossziglan illette meg tisztségük. A tanáccsal szemben a polgárság 1705-től fogva a külső tanács, majd az 1731. év óta a választott polgárok útján gyakorolta jogait. A választott polgárság állapította meg az adókulcsot. Ez vizsgálta felül a város költségvetését, hitelesítette a városi tanács végzéseit. A város gazdasági ügyeiben is a 39