Budapest, 1971. (9. évfolyam)

11. szám november - Gárdos Miklós: Egy lokálpatrióta dohogása

más az Engels térre, s végül, a legutóbbi elképzelések szerint a Madách téren, a mostani, a felszabadulás után szükségből született földszintes üzletház lebontása után, annak helyén építenék fel. Itt állok hát a Madách téren; elbámészkodom autó-autóbusz-villamos-forgalom megállásnélküli torlódásain, nézegetem a megállóhelyeken sosem fogyó emberáradatot és érdeklődő-együttérző figyelemmel nézem, miként kísérli meg (szinte eredménytelenül) az áruszállítást a kis üzletsor egyik boltjába egy kis teherautó izzadó sofőrje. Mindez 1971-ben, a mai forgalom (és a mai autóállomány) idején — pedig valószínűleg azoknak van igazuk, akik szerint tizenöt év múlva kétmillió személygépkocsi tolong majd útjainkon, és valószínűleg legalább negyedrészük Budapesten. Márpedig az az új áruház, a mostani elképzelések szerint, éppen a budapesti közlekedés egyik legtelítettebb ütőerének mentén magasodna majd, ha tényleg a Madách téren épülne. Tessék csak megszorozni kettővelhárommal a forgalmat, emberáradatot, s mindjárt kiderül, bölcsebb lenne a nyüván igen nagyforgalmú áruházat olyan helyre telepíteni, ahol a közlekedés jobban elbírja, ahol az áruszállítás nem okoz gondot, de ahol persze a főváros minden pontjáról könnyen megközelíthető... Mindez újra csak Balázs Mór ürügyén bukkant elő a töprengőben. A türelmetlen villamosvasúti igazgató ugyanis nemcsak 1896-ra gondolt a földalatti eszméjének oly sok vitát kiváltó meghirdetésekor, s most, hetvenöt évvel később kiderül, milyen jól tette. Tudom én, hogy minden tervünkben, minden elképzelésünkben ott van (mert ott kell lennie) a tudomány emberének hűvös, okos, racionális érvei mellett a holnapot képzeletünkben mindennap fel-felrajzoló álmodozó egy-egy szép ötlete is, de vajon nem becsüljük-e le, nem kólintjuk-e néha főbe „objektív okok" mázsás súlyával ezeket az álmodozókat ? * Azt az álmodozót például, aki a minap megállt a Mártírok útján, ott, ahol a Pest felé járó tizenkettes autóbuszra várt az OTP palotája előtt, és azt mondta vele együtt várakozó barátjának: „Nézz csak oda, be a kis térre, ahol az az ócska, ki tudja hány éves épülettömb van, a villamosvasút valami műhelye, a hátsó udvarában meg teherautók szoktak pihenni éjszakánként. Nézz csak oda: előtte kis tér, minden oldalról viszonylag széles utca határolja a tömböt, négy oldalról megközelíthető. Egy ilyen üzemépületnek bizonyára jobb helye lenne a városközponttól távolabb, itt meg eszményi helyet találnának, akár egy tizenkétemeletes, tetőteraszán dunai kilátást és jó ebédet kínáló vendéglőt, alagsorában egy valóban világvárosi, óriási élelmiszerosztályt berendező új nagyáruháznak! A villamosmegállótól két, az autóbuszmegállótól egy perc sétára van, a főváros egyik legforgalmasabb hidrától néhány lépés, mihelyt a Metró budai szakaszát is megnyitják, a Moszkva téri állomástólgyalog hat, villamoson három percre. Aztán meg itt van egy ugrásra a Batthyány tér, ahová a szentendrei HÉV befut majd. Egy ilyen, minden oldalról megközelíthető áruház a legmodernebb módon gondolkodó várostervezők álma, de a kereskedelmi álmodozók is örülnének, hiszen a nap bármely órájában fogadhatna áruszállítást, anélkül, hogy zavarná a közlekedést . . ." Befutott a tizenkettes, elsodródtam a barátom mellől — mert nekem áradozott az elképzelt áruházról —, aztán eszembe jutott: nem is tanácstag, éppen csak választópolgár, városát, hazáját, a szocialista jelent meg a holnapot álmodozva is szerető ember, egyszerre patrióta és lokálpatrióta ez a deresedő hajú tisztviselő. Nem tudom, elmondta-e már ötletét a kerület vagy a főváros valamelyik tanácstagjának — én mindenesetre hosszan elgondolkodtam talán nem szakemberi, de mindenesetre nagyon érdekes megjegyzésein. S azon is elgondolkodtam, hQgy egy-egy ilyen jubileum, mint a kis földalattié, müyen remek ébresztője lehetne a köz javát szolgáló ötletnek — hiszen aligha kellene „évekig csodás kitartással küzdeni az összes hatóságok ellen." Miért ne ismételnénk meg a „kis földalatti" évfordulóján az egykori előrelátást? (Szándékosan nem mondom azt, hogy még az építési idő rövidségének titkát is érdemes volna kikutatni, mert ez valószínűleg nem lenne olyan egyszerű.) Tudom: eretnek dolog a már-már végleges döntés pillanatában új gondolattal, ötlettel megbolygatni a terveket. Rózsa a már kész épület megnyitásának perceiben a megfelelő helyen; okosan meghosszabbított „kis földalatti" ; megfelelő — még két-három évtized múlva is megfelelő! — helyre épített új nagyáruház, ez csak három üyen, talán nem is annyira eretnek gondolat. Czeizing Lajos felvétele