Budapest, 1971. (9. évfolyam)
11. szám november - Osgyáni Csaba: A KÖJÁL a fővárosi ártalmakellen
Nem kevesen voltak, akik alig másfél-két évtizeddel ezelőtt tűnőfélben levő kereskedelmi kategóriába skatulyázták a budapesti vásárcsarnokokat, piacokat — hivatkozva a városias életforma terjedésére, az üzlethálózat és az előre csomagolt áruk gyors fejlődésére. Az ötvenes évek elején fellépő áruhiány megerősíteni látszott ezt a feltevést. Agrárpolitikánk, a szocialista mezőgazdaság erőteljes támogatása, a termelés ösztönzése, a nagygazdaságok, a háztáji és egyéni gazdaságok áruértékesítésének szorgalmazása azóta kétségkívül döntő mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a fenti jövendölések nem váltak be. Sőt: a fővárosi piacok és vásárcsarnokok karrierjének lehetünk tanúi, hiszen látogatottságuk, forgalmuk évről évre nő, s minden jel arra mutat, hogy termelők, eladók, vásárlók és termékek e „randevúhelyeinek" növekvő vonzereje — tendencia, amellyel számolni kell. Fekete Gábor r r Csigó László felvételei 19 ezer vagon áru Az ötvenkét budapesti élelmiszerpiac és vásárcsarnok rohamosan emelkedő forgalmának szemléltető adatairól a nyár folyamán hivatalos, összesítő adatokat tárt a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága elé a kereskedelmi főosztály. Ezek szerint 1962-ben Budapest teljes élelmiszerforgalmának 20,7 százaléka, tavaly viszont már 23,5 százaléka — megfelel 19 ezer vagon árunak — bonyolódott le a piacokon, s csupán a Tolbuchin körúti nagycsarnokban fél milliárd forint értékű termék cserélt gazdát egy esztendő alatt. A kifejezetten „piaci" termékek közül a Budapesten vásárolt zöldségnek, gyümölcsnek, burgonyának csaknem 80 százalékát, a baromfinak 70 százalékát, a tojásnak 55 százalékát, a halnak 42 százalékát vásárcsarnokokban, piacokon rakták szatyrukba a háziasszonyok. Jellemzésként megemlíthetjük, hogy például a tavalyi karácsonyi finisben másfél millió ember — nagyjából a főváros teljes felnőtt lakossága — fordult meg e közkedvelt bevásárlóhelyeken. Ami pedig a monstre piaci találkozók más részvevőit illeti: 1970-ben 700 ezer „gyalogos" termelő, 39 ezer lovaskocsis és 30 ezer gépkocsival érkező eladó hozta fel áruját a standokra, boltokba, pultokra, polcokra, kézikocsikra. E néhány adat meglehetősen pontos magyarázatul szolgál az illusztrációhoz: a százszínű zöldség- és gyümölcshegyekhez, a
