Budapest, 1971. (9. évfolyam)

11. szám november - Osgyáni Csaba: A KÖJÁL a fővárosi ártalmakellen

fizikusoknak, biológusoknak, s egyéb képzettségűeknek is. A főváros közegészségügyi helyzetének elemzése egyre inkább összetett folyamat, akár egyes települések komplex vizsgálatáról, akár egy-egy lakótelep műszaki berendezéseinek elbírálásáról, akár az egyes munkahelyeken alkalmazott technológiák értékeléséről vagy egyebekről van szó. A lakosság életének megszervezésében egyre fontosabbá válik, hogy a különféle határozatok megfogalmazásában a közegészségügyi szakemberek is hallassák szavukat, és a KÖJÁL érvényesíthesse hatósági jogkörét. Megelőzés — Hazai és külföldi adatok bizonyítják számunkra — tájékoztatott a Fővárosi KÖJÁL igazgató főorvosa, dr. Gács Ferenc —, hogy mekkora javulást eredményez egy-egy település életében, ha sikerül elfojtani a betegségek kialakulásának előfeltételeit. Budapesten a közeljövőben szándékozunk munkába állítani kórélettani munkacsoportot, hogy az a reprezentatív felmérésekre építve vehesse számba mindazokat a tényezőket, amelyek a lakosság egészségét-közérzetét befolyásolják. — Korunk betegségének, a neurózisnak terjedésében számottevő szerepe van a zajártalomnak. A KÖJÁL-nál külön labotatóriumi csoport végez rendszeresen ilyen jellegű méréseket a város különböző pontjain s több munkahelyen is. Van eset, hogy felméréseik nyomán a zajártalom csökkentésére megfelelő intézkedéseket hoznak. Feltehetően az idén jelenik meg az a rendelet, amely bizonyára csöndesebb munkahelyi körülmények megteremtésére ösztönzi majd a vállalatokat — eszerint ugyanis kártérítést köteles fizetni dolgozójának az a vállalat, ahol az erős zaj halláskárosodást okozott. A kártérítés ösztönző erejétől sokat várunk, de tudjuk, hogy a nagy hangerővel működő — tehát valószínűleg nem épp a legkorszerűbb — gépek kicserélése lényegesen költségesebb, mint a járadékok összege. A város egészségügyi feladatai között mindig is nagy szerepe volt a járvány-megelőzésnek. A felszabadulás előtti tisztiorvosi hálózat is ezzel a problémával foglalkozott intenzívebben, s azóta is e téren a legszembetűnőbb a fejlődés. Kötelezővé s ugyanakkor ingyenessé tették a védőoltásokat. Korszerű eljárásokkal és vegyszerekkel végzik a fertőtlenítést, irtják az élősködőket, a rovarokat és a rágcsálókat. Mindezek — s egyebek — eredményeképpen kiütéses tífusz már nem fordul elő a fővárosban, hastífuszos megbetegedést is csak ritkábban észleltek. Rohamosan csökken a diftériában, a pertussisban megbetegedettek száma is. A Heine-Medin kórral szemben szinte százszázalékos védettséget sikerült elérni. Néhány ragályos betegség viszont napjainkban is gyakori. Fertőzéses májgyulladás is, skarlát is több mint 1500 esetben, dizentéria több mint 2700, kanyaró pedig több mint 11 000 esetben okozott 1969-ben megbetegedést. A környezet 1962-ben jelent meg a Fővárosi Tanács rendelete, amely Budapest levegőjének tisztaságát illetően határozza meg a kívánalmakat. E rendelet nyomán először is nyilvántartásba vették a levegőszennyező forrásokat s ezzel kapcsolatban mintegy 800 határozati érvényű intézkedést foganatosítottak. A levegőt nagymértékben szennyező objektumok közelében rendszeres laboratóriumi vizsgálatokra lenne szükség; eszközök és kapacitáshiány miatt viszont ez gyakran elmarad. A legtöbb füst a fűtés és az energiatermelő üzemek révén jut a levegőbe, jóllehet számuk 227-re csökkent. Az Energia Gazdálkodási Intézet adatai szerint 1963-ban 5 455 000 tonna szén eltüzeléséből mintegy 200 000 tonna kén került a levegőbe. A főváros ez ellen a gázszolgáltatás gyors fejlesztésével küzd. 1960-ban a háztartásokban 55,3 millió, az iparban 42,7 millió köbméter gázt használtak fel; 1968-ban már ennek többszörösét: a háztartásokban 103,8 millió, az iparban pedig 413,3 millió köbmétert. Az új lakótelepeken már földgázzal üzemelő fűtőerőműveket építenek, az V. és a XIII. kerület bizonyos részeit védett területnek nyilvánították. A helyzetet véglegesen majd csak az változtatja meg, ha az energiát teljes egészében földgáz és olaj elégetéséből nyerik — ennek megvalósítását Budapest 2000-ig előirányzott távlati fejlesztésében tervezik. Az ipari objektumok más, különféle ártalmas vegyi anyagokkal is rontják a város levegőjét. További gond, hogy a kifogásolt üzemek kitelepítése egyre késik. Az Állati Fehérje Feldolgozó Üzem néhány részlegét ugyan sikerült már vidékre száműzni, de ez még csak minimális javulással járt. Mérgezik a levegőt a gépkocsik égéstermékei is, különösen a Diesel-motoros autóbuszoké, a kétütemű motorral ellátott Trabantoké, a Wartburgoké. Ez ügyben a közeljövőben hathatós intézkedések várhatók. A Köztisztasági Hivatalnak a fővárosban összesen 14 millió négyzetméter területen kellene tisztogatnia, ennek kétharmadán naponta — ha győzné kapacitással. A munkák elvégzéséhez 1400 úttisztítóra lenne szükség, ám a 776-os létszámú állományból csak 300-an állnak rendelkezésre rendszeresen. A nyugdíjasok, alkalmi munkások bevonása alig-alig enyhít a helyzeten. Emiatt gyakran gondozatlanok az utak, a járdák, az építkezésekről nem szállítják el a törmeléket, kevés a tisztán tartott kirakat, portál, pályaudvar — mindez szemmel látható. Budapest tisztaságáért persze maguk a lakosok is többet tehetnének; ebben nyújtott ösztönzést a Vöröskereszt is, egészségügyi felvilágosítással, s a tisztasági mozgalom meghirdetésévei'. Ivóvizünk sem kifogástalan. A fővárosi lakások 91 százaléka kap ellátást a vízműhálózatból. Naponta átlag 660 000 köbméter vizet fogyasztunk — nyáron 900 ooo-nél is többet —, s ez az igény az új lakótelepek szaporodásával és a gyárak igényével csak fokozódik. A víz minősége viszont romlik; a napi 24—40 minta vizsgálata alapján 35,9 százalék esett kifogás alá. 1968 óta egyre emelkedik a víz bakteriális szennyezettsége. A szennyvíz elvezetésére igen szűkös lehetőségek kí-A Tanács körút és környéke (MTI Fotó — Járay Rudolf légifelvétele) 12