Budapest, 1971. (9. évfolyam)

1. szám január - Zolnay László: Búcsú a középkor Budájától

a SIBHKBSIlft /^ur^fr^C/Ofy T. Papp Melinda építészmérnök leveléből idézünk:,.Tisztelt Szerkesztő Bizottság! Érdekes véletlen folytán két folyóiratunk szinte egyszerre közölt ismertetést fővárosunk X. kerületének 1844-ből való, romantikus stílusú építészeti műemlékéről: a kőbányai csősztoronyról. Az „Élet és Tudomány" f. évi 37. számában írtam az egykori kőbányai szőlőkultúráról, és felhívtam a figyelmet a pusztuló műemléképületre. Igen, műemlék — ellentétben a „Budapest" VIII. évf. 9. számában megjelent R. Rév Sándor megállapításával. A toronytest Gitár utcai homlokzatán van elhelyezve a Fővárosi Tanács Műemlék felügyelősége által készített tábla, az alábbi szöveggel: MŰEMLÉK EGYKORI CSŐSZTORONY, ÉPÍTETTE BREIN FERENC 1844-ben. FŐVÁROSI TANÁCS VB. 1957. Egyébként az épület a legkorábbi műemlékjegyzék nyilvántartásában (Genthon István: Magyarország műemlékei Akadémiai Kiadó Bp. 1951. 83. old.) már ugyanúgy szerepel, mint az elmúlt években megjelent hivatalos műemlékjegyzékekben (1954, 1955, 1960, 1967). Ez a besorolás egyben az épület helyes értékelését is jelenti, hiszen egyik legkorábbi, és műfajában egyedülálló romantikus emlékünk. Úgy gondolom, ha fáradságot fordítunk az épület múltjának gondos kikutatására — jelenéről se feledkezzünk meg. Ugyanennek a számnak egy másik cikkéhez is fűznék néhány szót. Császár Ottó: Budapesti díszkutak c. ismeretterjesztő összeállításában az Engels téren álló Danubiuskutat mint eredeti, restaurált alkotást ismerteti. Idézek néhány sort a „Műemlékvédelem" V. éfv. 1. számának „Képzőművészetek alkalmazása a budapesti műemléképületek 1958. évi restaurálásánál" c. cikkéből: «A Kálvin tér 9. sz. műemlék-jellegű lakóépület udvarán — az épület klaszszicista hangulatú udvarát az 1958. évi tatarozás során nyerte vissza — került felállításra az Ybl—Feszler Danubius-kút egyik eredeti női figurája (meditáló nőalak eredeti felállításban a Ráday utca felé nézett), melyet Győry Dezső szobrászművész restaurált, iIlletőleg a hiányzó részeket műkővel kiegészítette. Ezzel a megoldással egyrészt a Danubius-kút eredeti helyének közvetlen közelében legalább emlékeztető szobor jelzi az egykori művet. A volt Kálvin téri kútnak így nemcsak az Engels téren rekonstruált művészeti értékei maradnak meg, de helytörténeti emlékei is.» Az ismertetést Pereházy Károly, a Fővárosi Tanács HKI Műemléki Osztályának vezetője írta, és rendelkezésemre bocsátotta saját felvételét az elhelyezett műalkotásról. Az Engels téri kút medencéjén az alábbi befaragott felirat látható: A sérült kutat 1955—1959 között helyreállította a Fővárosi Emlékműfelügyelőség. A szobrokat Győri Dezső szobrászművész tervei alapján újjonan faragták. Igy a díszkút nagyrészében — sajnos — csak művészi értékű másolat." Közlését köszönjük, levelének és a képnek örömmel adunk nyilvánosságot. Jakab Miklós Bp. VII. kerület. Levelét nagyon köszönjük. Ami a lap rendszeres olvasását illeti, hadd adjunk egy bevált tanácsot. Vannak olyan, főként nyugdíjas olvasóink, akik a lapot kollektíven fizetik elő. Aki a BUDAPEST-et olvassa, nyilván olyan érdeklődésű ember, hogy egy sor más időszaki kiadványt is rendszeresen olvas. Bizony, ha nem jut hozzájuk hivatali megrendelés alapján, vagy valamelyik közkönyvtárban, az előfizetésük tekintélyes összegre nő. Mindenesetre olyan tétel, ami egy kis fizetésű értelmiséginek vagy nyugdíjasnak a költségvetését alaposan megterheli. De ha már négyen-öten: barátok, ismerősök összeállnak és közösen fizetnek elő (akár olyan formában is, hogy mindegyikük más-más fontos folyóiratot járat és azt cserélik), akkor elérhetik, hogy rendszeres tájékozódásuk sem szenved kárt és zsebük sem érzi meg túlságosan. Volly László Bp. XIII., Kérésére közöljük, hogy lapunk régi példányait az Állami Könyvterjesztő Vállalat, Bp. VIII., József krt. 5., ún. remittenda-boltjában szerezheti be. Bármelyik, Budapesttel kapcsolatos témáról, így a Várnegyedről, teljes bibliográfiát talál a főváros most megjelent nagy bibliográfiájában. Amennyiben ehhez nem férne hozzá, szívesen ad tájékoztatást a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár bibliográfiai csoportja. (Bp. VIII. Szabó E. tér 1.) Dr. Szilágyi János, az aquincumi múzeum tud. főmunkatársa leveléből: „A VIII. évf. 8. számban e sorok voltak olvashatók: «... Amikor még nem volt (óbudai) Kis-Duna ... Az aquincumi időkben a mai hajógyári sziget összefüggött a mai Óbudával... A Kis-Dunaág ... csak kb. i.sz. 1000—1100 körül keletkezett.» A legújabb régészeti feltárások alapján azonban bebizonyosodott, hogy a hajógyári kissziget már el volt válva Óbudától (a római korban is!): a) a római császári kormányzói palota szennyvízlevezető főcsatornája (a hajógyár közelében), kelet felől nyugati irányba lejtve, a mai Kis-Dunaág keleti partoldalába torkollik; b) a Kis-Duna keleti partoldalában a csatorna torkolati helyén észak-déli irányba római kori kőfalazat vonul (alighanem kikötői támfal maradványa); ez még ma is látható; c) az óbudai kontinensen az aquincumi táborváros és légiói vár szennyvízlevezető főcsatornái, nyugatról kelet felé lejtve, párhuzamosan haladnak (az egyik a mai Árpád-híd tengelyvonala alatt!) a Kis-Dunaágba. Úgy vélem, hogy a római korban a két hajógyári sziget még összefüggött és ezek válhattak szét az említett időtájban!" Nagyon köszönjük helyreigazítását, mert közlésével elég általános tévhitet oszlat el. Ybl—Fesser Danubius-kút meditáló nőalakja a Kálvin tér 9. sz. ház udvarán (Pereházy Károly felvétele) A Fővárosi Tanács sportegyesülete: a BSE 1970 februárjában a VTSK és a Budapesti Petőfi Sport Club Elnöksége úgy döntött, hogy a két sportegyesületet Budapest Sport Egyesület néven egyesíti. A sportegyesület kettős feladatot lát el: egyrészt a tanácsi dolgozók tömegsportját szervezi a röplabda, úszás, evezés, céllövészet, asztalitenisz, kispályás labdarúgás sportágakban — másrészt versenysporttal foglalkozik. 1970 szeptemberében a BSE elnökségi ülése megvitatta és elfogadta az egyesület ötéves fejlesztési tervét. A BSE létesítmény-bázisa a Városmajor lesz, ahol már jelenleg is 9 szabadtéri teniszpálya és egy fedett csarnok áll a sportolók rendelkezésére. Az ötéves terv során egy 24x48 méteres labdajátékcsarnok épül, a kommunális épületben pedig légkondicionáló terem öltözőkkel. A XII. kerületi Tanácscsal közösen 50 m-es versenyuszoda építését tervezik; 1976-ban akarnak hozzákezdeni a műjégpálya építéséhez. Az utánpótlást a környező iskolákból, valamint a Fővárosi Tanács és a Közalkalmazottak Szakszervezete dolgozóinak gyermekeiből szervezik. Jégiskola mellett tenisz, vívó, női torna tanfolyamok edzéseire várják a jelentkezőket. Az egyesület elsősorban a labdajáték sportágak irányában fejlődik, követve az évtizedes hagyományokat. Emellett néhány olimpiai sportágban fejlesztik meglevő szakosztályaikat. D. R. 48