Budapest, 1971. (9. évfolyam)
10. szám október - Dr. Viszket Mihály: Százezrek a főváros vonzáskörzetében
22,4%-kai emelkedett, addig Budapest és a hozzá tartozó agglomerációs településeké együttvéve 55,6%-kal. Az agglomerálódási folyamat a gyáripar megtelepedésével és fejlődésével párhuzamosan alakult. A lakosság növekedése a felszabadulás után folytatódott; mértéke továbbra is meghaladta az ország népességszaporulatának arányát. A növekedés súlypontja azonban a főváros közigazgatási határán kívüli településekre helyeződött át, jelentős szociális és egyéb ellátási problémát okozva. A lakossággyarapodás mértéke 1949—1959 között országosan 8,2%, ugyanakkor Budapesten 13,5, a környező 45 településen pedig 25,8% volt. Az ország népessége i960—1970 között 353 ezer fővel (3,5%-kal) szaporodott. Ugyanakkor a budapesti agglomeráció területén 206 ezer fővel (10%-kal) — ezen belül a 45 településen 71 ezerrel (27,6 %-kal) — nőtt a lakosság. Az ország természetes szaporulatának 58,5%-át kitevő lakosságnövekedés tehát vándorlási nyereség formájában a budapesti agglomeráció területén található. Az utóbbi évtizedben a budapesti agglomeráció részét képező 45 településen a lakosság növekedési aránya — a természetes szaporulattal együtt — 3,7-szerese volt az agglomerációs központ, Budapest népességnövekedési arányának. Budapest vonzóereje eszerint az utóbbi évtizedben nem, vagy alig csökkent. A főváros egyre erősödő lakosságtelítettsége miatt a Budapesten munkát vállaló vidékiek a főváros környékén kénytelenek letelepedni. A népesség változása (1910—1970 között, népszámlálásonként) A népesség száma az év elején (1000 fő) A népességszám növekedése az 1910. év százalékában ÉV Budapest Környéki 45 település Az agglomeráció együtt Budapest Környéki 45 település Az agglomeráció együtt 1910 1920 1930 1941 1949 i960 1970 1110.5 1232,0 1442,9 1712,8 1590,3 1804.6 1939,5 126,3 140,5 173,5 211,3 206,2 259,5 33i,o 1236,8 1372,5 1616.4 1924,1 1796.5 2064,1 2270,5 100,0 110,9 129,9 154,2 143,2 162,5 174,7 100.0 111.2 137.4 167.3 163,3 205.5 262.1 100,0 111,0 130,7 155,6 145,3 166,9 183,6 Az utóbbi évtizedben 46%-kai nagyobb volt a 45 település népességgyarapodása, mint 1949—1960 között. Két település (Pócsmegyer és Szigetmonostor) kivételével mindenütt növekedett a jelenlévő népesség. A legtöbb lakossal — közel 8 ezer fővel — Érd és Gyál községek népessége nőtt. Dunakeszi lakossága 4,6 ezerrel, Százhalombattáé mintegy 4 ezerrel gyarapodott. Százhalombatta lakossága megháromszorozódott, de megkétszereződött Szigethalom és Halásztelek népessége is. A környező települések több mint négyötödének rendkívül gyors népességnövekedése mellett — főleg a fővárostól északra, a Duna menti üdülőövezetben — egyes községek népessége nem, vagy alig fejlődött. Budapest környékén az elmúlt évtizedben a népességgyarapodás következtében 60 főről 288 főre emelkedett a négyzetkilométerenkénti népsűrűség, de ez a fővárosi átlagos népsűrűségnek még mindig csak 8 százaléka. A népességgyarapodás forrásai A budapesti agglomeráció területén a lakosság növekedési forrása 1949-60 között jelentős mértékben — mintegy 40%-ban — a természetes szaporodás. Budapesten 1960-tól 67-ig a természetes fogyás állandósult. Attól kezdve igen alacsony szinten állandósult a természetes szaporulat, 1970-ben pedig már 621-gyel meghaladta a halálozási szám az élveszületésekét. A természetes szaporulat a főváros környékén is csökkenő tendenciájú. Budapest és főleg a környék népességének nagyságát tehát az elmúlt évtizedben a vándormozgalom mértéke határozta meg. A természetes szaporulat és a vándorlási nyereség alakulása Megnevezés 1949 -1959 1960—1969 Megnevezés Népesség gyarapodása (1000 fő) Ebből : Népesség gyarapodása (1000 fő) Ebből : Megnevezés Népesség gyarapodása (1000 fő) természetes szaporulat vándorlási nyereség Népesség gyarapodása (1000 fő) természetes szaporulat vándorlási nyereség Megnevezés Népesség gyarapodása (1000 fő) aránya (%) Népesség gyarapodása (1000 fő) aránya (%) Budapest 214,3 39,6 60,4 134,9 -13,4 H3,4 A főváros környéki 45 település 53,4 40,9 59,i 71,5 12,0 88,0 Budapesti agglomeráció 267,7 39,8 60,2 206,4 - 4,6 104,6 A munkaképes kort meghaladó népesség az össznépesség számánál nagyobb mértékben emelkedett, jóllehet a vándorlási nyereség a fővárosi és környéki lakosság korösszetételét javította. Elöregedési tendenciát jelez, hogy i960—1966 eleje között a budapesti lakosság száma 8,1, a munkaképes korúnál idősebbeké 23,1%-kal növekedett; 1970-ben pedig a 60 évesek és idősebbek már a népesség közel 1/5-ét (19,3 %-át) alkották. Ezzel az idős korúak aránya első alkalommal haladta meg a gyermekkorúakét. Budapest összné-60 évesek ÉV pességéből és idősebbek ÉV a 60 évesek a gyermekkornak és idősebbek (0 — 14 évesek) aránya (%) százalékában 1900 5,0 18,0 1920 6,7 29,3 1941 10,0 64,0 1949 11,4 63,4 i960 15,1 76,7 1970 19,3 133,2 Budapest környékén — ellentétben a fővárossal — továbbra is fiatalnak tekinthető a népesség, mivel az összlakosságnak 1960-ban 24, 1970-ben pedig 28 százaléka volt 14 éves vagy ennél fiatalabb. Ugyanakkor a munkaképes kornál idősebbek aránya 1970-ben is csak 16 százalék volt. Budapestre és a főváros körüli agglomeráció területére az ország minden megyéjéből költöznek. A bevándorlás mértéke összefügg a fővárostól való távolsággal, a vidék ipari ellátottságával és közlekedési helyzetével. A Budapestre vándorlás indítékai között legkiemelkedőbb a munkavállalás szerepe. Még az ideiglenes bejelentővel ideköltözők kétharmada is munkavállalással és a munkahelyhez közelebb költözéssel indokolta lakóhelyváltoztatását. A vándormozgalom i960 óta is intenzív maradt, bár a vándorlási nyereség — főleg Budapesten — az elmúlt évtized második felében némileg csökkent. A Budapesten letelepültek száma 1966 óta már mintegy 60, a környéki agglomerációban letelepülteké pedig 20%-kal volt alacsonyabb, mint 1960-ban. Ebben a fővárosba költözést korlátozó intézkedések hatása is megnyilvánul. A környező települések budapestinél magasabb arányú vándorlási részesedése sem elégséges ma már a fővárosi munkaerőkereslet fedezetére. Az agglomeráció vándorlási többletének százalékos megoszlása ÉV Az agglomerációs terület vándorlási nyeresége (%) Ebből: 45 település nyeresége (%) i960 100,0 20,1 1964 100,0 30,0 1968 100,0 35,0 1970 100,0 37,0 A lakáshiány, továbbá az a körülmény, hogy a férfi munkaerő-tartalékok vidéken is kimerülőben vannak, megnehezíti a fővárosi munkaerő utánpótlás zavartalan biztosítását. A Budapest-környéki települések aktív keresőinek fele fővárosi munkahelyen dolgozik. E területeken a férfiak foglalkoztatottsági szintje alig alacsonyabb, mint Budapesten. Az övezet egy évtizeddel ezelőtt 7
