Budapest, 1971. (9. évfolyam)

9. szám szeptember - Gábor István: A Fészek Művészklub

fölhasználjuk a szakmunkástanulók szakmai kultúrájának a fejlesztésiben, közvetlenül az oktatásban és a nevelésben. A tanárok, szakoktatók a tárgyakat beviszik az órákra, szemléltetnek velük. Beszélnek róluk, s rajtuk keresztül bemutatják a szakmák fejlődését. Az iskolánk például tizenhat rajzostáblán feldolgozta a varrógép történetét, ezt diafilmre vettük, és elküldjük segítésül vidéki iskoláknak. Az intézet folyosóján, a szertirakban azt hinné az ember, régiségkereskedésben jár. Hiszen ehhez hasonló tárgyakat gyűjtenek-vásirolnak ma sokan — divatból. Az iskola különös érdeme, hogy a kor — bizonyára múló — divatjából nap mint nap pedagógiát teremt. Siklós László Ollók a század eleiéről nyők; okmányok: céh-levél, ár- és bérszabályok, régi munkakönyv, iparostanonc iskolák olvasó- és tankönyve, szabadulólevél, plakátok Pest utcáiról, amelyen tanfolyamot hirdettek tanonciskolákba — íme, a gyűjtés eredménye. Körülbelül kétezer tárgyat gyűjtöttek eddig. Köztük értékes darabok is találhatók. A kérdés önkéntelenül is fölmerül: mivé akarják fejleszteni a ma még rendezetlen tárgyak tömegét? — Nem akarunk híres múzeummal büszkélkedni — mondta Kovács István né, az intézet igazgatója. — Ehhez nincs megfelelő helyiségünk, nincsenek szakembereink, pénzünk és időnk sincs rá. De nem is ez a célunk, hanem az, hogy a mesterségek történetét, múltját Rokka az 1880-as évekből 25