Budapest, 1971. (9. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Radnai Lóránt: A Március 15. tér

Csigó László felvételei A Március 15. tér Az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél, a Március 15. téren hosszú hónapokig földhányások hirdették, hogy itt valami készül. Ásatások folytak a tér északi oldalán, majd a felszínre került emlékeket építészeti keretbe foglalták. Most, a munkák elkészültével időszerűvé vált, hogy a tartalmában gazdagabbá vált tér jelentőségéről megemlékezzünk. Pest-Buda polgárai a múlt század derekán nemigen sejtették, hogy a mai Március 15. tér alatt mélyen eltemetve még megvannak egy régi római erődnek az alapfalai. A mai Erzsébet-híd pesti hídfőjénél, a Belvárosi templom előtt akkor még piactér állott, amelynek sátorerdeje — különösen a keddi és pénteki hetipiac napján — elfoglalta a Duna-partot, le egészen a mai Dimitrov térig. A Belvárosi templom falaihoz kis bódék tapadtak, amelyekben órásmester, foltozóvarga, sőt, még „gyors-sajtó-nyomdász" is folytatta mesterségét, a többi üzlet között. A római erődről inkább csak a régészeknek volt tudomásuk, hiszen valószínű volt, hogy itt állott az a római Castrum, amelyet Anonymus is megemlít „Castrum quod dicitur Pest" (tábor, amelyet Pestnek neveznek) néven. Egy 1750 körül Pestről készült térképen még az erőd helye is be volt jelölve. Tervszerű ásatást itt mégsem folytattak és a római falak nyomára csak a véletlen vezetett. Az 1860-as években a mai Március 15. téren egy Szentháromság-szobrot állítottak föl, amelynek alapozásánál római falmaradványokat találtak. 1898-ban, a régi Erzsébet-híd alapozási munkái közben bukkant elő