Budapest, 1971. (9. évfolyam)

8. szám augusztus - Siklós László: Vadászok

Világrekorder szarvasagancs trófea — Természetesen. Vannak olyan ténye­zők, amelyek elősegítik, mások gátolják ezt a folyamatot. — beszéljünk talán erről részletesen. An­nál is inkább, mert Ön a Vadgazdálkodási osztály vezetője. — Az 1960-as évek elején kialakult nagy­üzemi mezőgazdaságnak minden szempont­ból csak örülhetünk. A vadállományra azon­ban ez veszélyt jelentett. Mivel? Az apró­vad a szántóföldön fészkel, a vetésben. Amikor kézi erővel művelték a földet, a fészkek többsége épen maradt. És most jöttek a gépek! Különösen a munkagépek kerekei, csápjai, karjai veszélyesek, amik a földbe túrnak. Fészkek, tojás, fióka, s az elmenekülni nem tudó fejlett állat is el­pusztul. A gépesítés még be sem fejeződött, amikor elkezdték a növényvédőszerek in­tenzív alkalmazását. A kemizálás folyama­tosan, kíméletlenül pusztítja a vadállo­mányt. S mindezek mellett helyenként, vidékenként elszaporodtak a dúvadak — róka, farkas, vadmacska, nyuszt, nyest —, ami mind a nemes vadat irtja. — Lehet-e és hogyan, ennyi káros tényezőt ellensúlyozni? — Kell ellensúlyozni. A dúvadat mód­szeresen irtják a vadászok és a vadőrök. Már harmadik éve rakunk ki mérgezett tojásokat a fészekrablók ellen. Néhány adat erről. 1969-ben 291 ezer „injektált tojást" helyeztünk ki; elhullott 40 ezer kártevő. 1970-ben 490 ezer tojástól elhullt 90 ezer kártevő, varjú és szarka. Az idén 660 ezer tojást helyeztek ki a vadászok, ennek az eredményét még nem tudjuk ... A többi kérdésben is átgondolt, komoly intézke­désekre volt szükség. Szívós munkánk ered­ményeként a Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztérium, valamint a kormány megértette az ügy fontosságát, és törekvé­sünket intézkedésekkel, rendeletekkel se­gítik. Ha ugyanis nem fékezzük meg a fo­lyamatot, vadállományunkat egy idő múlva a kipusztulás fenyegeti. Vadgazdálkodás A vadásztársaságok négy-öt éve kezdték a fácán, a fogoly, a vadréce mesterséges tenyésztését. Az élve befogott apróvadat ketrecekben nevelik, ezáltal többet tojik. Egy idő múlva jól tojó, egészséges, tiszta „tenyészanyaghoz" jutnak. A tojást kikel­tetik. 1970-ben 546 368 apróvadtojást kel­tettek házikotlós-tyúkkal. Modernebb, megbízhatóbb módja a szaporításnak a speciális keltetőgép. A vad kikel, s a kot­lóssal együtt körülzárt, de szabad területre engedik, etetik. Amikor aztán a csibe erő­södik, a kerítés fölött az erdőbe, a mezőre, vagy a vízre repül ,.. Jelenleg már 400 vadásztársaság tenyészt mesterségesen; csak fácántojó van 40 ezer. A szaporítás, úgy tűnik, ezzel a módszerrel megoldódott. A vadat azonban nem elég szaporítani, és az erdőbe, mezőre engedni. Ott védeni is kell. Fácánkerten működik a Vadvédel­mi Technológiai Állomás. Feladata: olyan módszerek kidolgozása, amelyek elhárítják a nagyüzemi gépesítés és a vegyszerek ár­talmait, s megszüntetik a veszteséget (mér­gezést, elhullást); ugyanakkor csökkentik és megelőzik a vad által okozott mező­gazdasági kárt. (Erre egyetlen példa: a tsz vegyszeres gyomirtást tervez olyan terü­leten, ahol sok apróvad él. A vadászok fel­adata, hogy erről a területről a vadat idő­ben elzavarják. Ezt el lehet érni riasztással, hajtással, ám a vad a fészekhez egy idő múl­va visszatér. Ezért forgalomba hoztak egy vadriasztószert. Zsineget olyan vegyszerrel itatnak át, aminek a szaga az állatban féle­lemérzetet kelt. Ezt a zsineget a terület körül kifeszítik, s az állat elmenekül.) A vadak szaporítása és óvása, s maga a vadászat sem történhet a tsz-ek, állami gazdaságok, erdőgazdaságok ellenére. Pe­dig a nagyüzemek kialakulásakor volt vi­szálykodás, és akad még ma is. A mező­gazdaságnak ugyanis nem érdeke, hogy a területén minél többet vadásszanak. Leg­alábbis eddig nem volt érdeke. A szövetség vezetői viszont felismerték, hogy érdekelt­té lehet és kell is tenni őket. Az új elv: társulást létrehozni a vadásztársaságok és a tsz-ek, állami gazdaságok között. A társu­lás következtében a tsz helyiséget ad vagy épít, a mesterséges tenyésztelep létesíté­séhez hozzájárul, takarmányt juttat a téli etetéshez, elűzi a vadat a vegyszeres gyom­irtás, pocokirtás idejére, a gépi betakarítás előtt lezavarja a vadat, kaszálás előtt össze­gyűjti a tojásokat. A vadásztársaság hasz­nából, bevételéből arányosan részesül. A társulások, amelyeket a minisztérium és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa is szorgalmaz, lassan ugyan, de szaporodnak. Sportvadászok Mindennek mi köze van magához a sport­hoz, kérdezheti a kívülálló. Csak annyi, hogy a szövteség tervét, elképzeléseit ők, a vadászok hajtják végre. — Mennyien vadásznak Budapesten? — kérdeztük a szövetségben. — Azt nem tudjuk pontosan — hang­zott a válasz —, mert van olyan pesti lakos, aki vidéki társaságnak a tagja, aki közeli vagy távoli országrészbe, esetleg a szülő­falujába jár vadászni. A fővárosi vadásztár­saságok a Pest megyei Intézőbizottsághoz tartoznak. Pest megyében 104 társaság működik, 3100 taggal. A tagoknak körül­belül 55 százaléka való a fővárosból. A társaságok egy-egy vállalat, gyár, hiva­tal neve alatt működnek. Találomra válasz­tottunk ki egyet, amely gyárban működik. Az Elzett Fémlemezipari Művek vadász­társaságának intézőbizottsági elnöke Pa­gács Lajos. — Hány tagú q társaság? — kérdeztük tőle. — 39-en vagyunk, 16 400 kataszteri hol­dat bérlünk. — Merre van ez a terület? Milyen vad él rajta? — Ercsi környékén kezdődik, a Dunáig húzódik. Apróvadas terület, s mert van rajta víz, megmarad rajta a vad. Fácán, fogoly, nyúl, vadkacsa mellett akad őz is. — Kik a társaság tagjai? — Hát kérem, nálunk megtalálható a segédmunkástól az igazgatóig mindenféle ember. Van technikus, mérnök, tanár, párt­munkás, tsz-paraszt... — A gyárból? — Onnan összesen hárman vagyunk. A tagok úgy jönnek össze, különböző helyek­ről; ki hová, melyik társasághoz tud bejut­ni. A falusiak a vadászterületünkön levő tsz-ből valók. Éppen ezért a legtöbb vadász­társaság meglehetősen heterogén. Ami közösséggé teszi, amitől összeforr, az a les, a foglalkozások, a bírálatok, a vadászat. Az erdőben nincs köztünk különbség. — Található-e bőven vad? — „Található", mert gazdálkodunk. Száz darabos a fácántörzsállományunk. A te­nyésztést korábban kotlóssal oldottuk meg, most már géppel keltetünk. Tavaly négy­ezer fácántojást ültettünk, az idén három­ezret. Érdemes tenyészteni, mert kapunk kölcsönt, és van miből visszafizetni: amit vadászunk, azt eladjuk. A MAVAD-dal szer­ződünk minden évben, s rajta keresztül értékesítjük a zsákmányt. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom