Budapest, 1971. (9. évfolyam)

1. szám január - Bozóky Éva: Óvodaügyben

FORUM Vincze Oszkár mm a % r Civilizáció — szennyinvázió Az ember létezése óta örök harcot folytat környezetével, és amilyen eredménnyel a kultúra, a civilizáció eszközeit tökéletesíti, olyan arányban sikerül létének biztonsági feltételeit javítania. Napjainkban azonban — a nukleáris energia, a biológiai és kémiai fegyverek, a mammut-metropolisok korszakában — az ember létét egyre kevésbé a spontán természeti környezet, hanem — és ez nem paradoxon — sokkal inkább a civilizált életforma, az ipar, a kemizált mezőgazdaság, a növekvő népsűrűség stb. mellékhatásai fenyegetik. Minél fejlettebb a civilizáció, annál nagyobb mértékben növekszik a társadalom eltartásának anyagi szükséglete. Mind az ipar, mind a mezőgazdaság vízszükséglete ugrásszerűen növekszik; de a fürdőszoba-kultusszal az ember napi közvetlen vízszükséglete is emelkedik. A társadalom vízszükségletével egyidőben azonban a szennyvíz töménysége is azonos mértékben növekszik és válik általában ártalmasabbá a biológiai és technológiai szennyvíz mennyisége. Minden nappal súlyosabb műszaki feladat az emberiség ivó- és technológiai vízszükségletének kielégítése. Ennél is sokkal költségesebb és műszaki szempontól is jóval nagyobb fejtörést okoz azonban a háztartásiba technológiai szennyvíz elvezetése és ártalmatlanná tétele. A szennyvíz növekvő mennyiségével azonos gondként jelentkezik a háztartási, ipari és mezőgazdasági szilárd hulladék — tehát a szemét kezelése és a levegő szenynyezettségének csökkentése. Napjainkban mindkét anyag tömegének növekedése katasztrofális arányokat ölt és ahogy a kultúra, a civilizáció terjedése világszerte egyre több ember számára könnyíti meg és teszi színesebbé, gazdagabbá az életet, a szennyvíz és a szemét szinte egy Noé korabeli katasztrófa vízióját idézi az ember jövője szempontjából. Azonban nemcsak a folyóinkat és tavainkat fenyegeti egyre nagyobb mértékben a teljes elszennyeződés veszélye. A végtelen tenger, mindenekelőtt a partközeli térségek is egyre nagyobb veszélybe kerülnek. Az öt kontinens partmenti vizének biológiai vizsgálata során megállapították, hogy a tengerfenéken az eliszaposodás, az ipari vegyianyagokkal telített alkotóanyagok, a lebegő gáz jelenléte 400 méter mélységig egyre nagyobb és veszélyesebb méreteket ölt. A partmenti országokban épülő nagy tisztító berendezések ellenére százszor annyi szennyvíz jut folyóba és tengerbe, mint 300 évvel ezelőtt. Egybehangzó angol, skandináv, amerikai és japán jelentések szerint már ma is kitűnik, hogy a szennyvízkérdés a partközeiben csak az érdekelt országok koncentrált erejével, szűrőművek útján oldható meg. A tengerfenék iszaprétege helyenként már a 6—12 méter vastagságot is elérte. Lebegő gázmezők terjengenek 40 kilométer szélességben és nem ritkán 500 kilométer hosszúságban. Az üledékanyagok tömkelege a partok közelében a tengerfenék állatvilágát már sok helyütt teljesen kiirtotta. Korábban a halvilág számára kitűnő legelőterületeket a halrajok ma messzire elkerülik, miközben a halállomány hatalmas tömege pusztul a mérgezett táplálék folytán. Az Angol Tengerkutató és Tengerelemző Intézet 1967-ben 5000, a tenger állat- és növényvilágára ártalmas tengervízmintát vizsgált meg, amelyek közül csupán 1400-ban nem találtak káros anyagot, 730 mintát pedig a tűrési tartományba kellett sorolni. Ez nem jelent kevesebbet, minthogy 2970 vízminta már a biológiai veszély zónájába tartozott. Jóllehet az állandó áramlás, a szél, a víz állandó cserélődése, a csapadék a tengerfenéken a tisztulást folyamatossá, a szenynyező anyagok 9/10 részét ártalmatlanná teszi és fokozatosan a lebegő gázmező is felszakadozik — a visszamaradó 1/10 rész azonban még mindig elegendő ahhoz, hogy a tengervíz szennyeződésének mértéke tovább növekedjék. A tenger-biológia már a 80-as évekre „jósolja", hogy a parti területek térségeit hal-hullahegyek borítják majd. Különösen riasztó a helyzet az Amerikai Egyesült Államokban, ahol napjainkban a lakosság kerek 40 százalékának asztalára és „mosdótáljába", virágos kertjének pázsitjára olyan vizet terít a vízmű, amelyet az ember vagy az ipar közvetlenül vagy közvetve legalább egy ízben már „megivott". Az USA szakembereinek becslése szerint a következő ezredfordulóig az országnak 500 milliárd magyar forintnak megfelelő összeget kell beruháznia, ha a teljes elkloakásodás veszélyét gyökeresen el akarja hárítani. A közelmúltban az erősen elszenynyeződött országrészek sajátos kérdéseinek szakszerű vizsgálatára tanácsokat hívtak életre. A központi tanács elnöke maga Nixon elnök, távollétében pedig az alelnök. E tanács egyik legfontosabb teendője annak megállapítása, hogy az ország egyes térségeit milyen és mekkora tömeg szennyező anyag terheli, milyen mértékben veszélyezteti ez a társadalom egészségét, valamint az egész táj jövőjét, biológiai egyensúlyát. A szakemberek vizsgálatai szerint az USA-civilizáció különféle terrénumain évente a következő tömegű szennyező anyagok keletkeznek: 3,5 milliárd tonna mezőgazdasági hulladék (trágya, szemét), 1 milliárd tonna bányaszemét, 350 millió tonna háztartási szennyvíz és szemét, továbbá 15 millió tonna gépkocsironcs, amely utóbbi újra felhasználására az USA kohóipara már egyáltalán nem tart igényt. A szinte elképzelhetetlen arányú gépkocsipark, az erőműhálózat és az ipar évente 142 millió tonna gázt, füstöt és kormot „böfög" a levegőbe, amely a városok légiterében valóságos kéndioxid-kénhidrogén-mezővé és koromfelhővé válik. Az USA ivóvíz-tartalékának minősége manapság még nagyrészt ismeretlen. Tiszta Ivóvíz ott sem található, ahol az üzemek a hatósági előírásokat nagyjában betartják. Egyáltalán nem mérték fel azonban az atomerőművek és a mikrohullámú technikával működő létesítmények ártalmainak mértékét, sőt, jellegét sem. Világméretű küzdelem — hatalmas ráfordításokkal A nagyvárosok levegőjének szennyezettségét a következő öt évben mintegy 12—15 milliárd dollár ráfordítása árán igyekeznek majd csökkenteni. Ugyanebben az időszakban a szilárd hulladék és szemét higiénikus eltakarítására mintegy 15 milliárd dollárt fordítanak. Ennek során különleges erőfeszítéseket tesznek a robbanómotorokból kipufogó gáz mennyiségének csökkentésére, ártalmatlanná tételére. Törvény kötelezi a kormányt olyan jellegű kutatómunka finanszírozására, amely a szüntelenül növekvő szilárd szemét eltávolításának, megsemmisítésének vagy hasznosításának megoldását szavatolja. A lakosság országszerte joggal követeli a szennyforrások minden változatának teljes megszüntetését. Néhány példaaszenynyeződés sajátosságaira: az Erie-tóba ömlő Cuyaga folyó vize már olyan tömegű olajtól terhes, hogy állandó tűzveszély hordozója. Nem vigasztalóbb a Buffalo folyó állapota sem. Michigan, Indiana, Ohio, Pennsylvania és New York állam naponta 1,5 milliárd gallon (1 gallon = 3,78 liter) háztartási szennyvizet és 9,6 milliárd gallon ipari szennyvizet „szállít" az Erie-tóba. A halfauna teljesen kipusztulóban van, és Amerika élővizeinek partján egyre gyakoribbak a fürdőzés tilalmi táblái. Csupán az 32