Budapest, 1971. (9. évfolyam)

7. szám július - Vincze Oszkár: Napirenden az ingatlanfelújítás

— Napi teendőink végzése közben gyakran tapasztaljuk, hogy ügyeinket nem intézik megfelelően. Kiszolgáltatottak vagyunk a hivatalokban, és különösen a javítószolgáltató szerveknek, az üzletekben az eladóknak, a vendéglátóiparnak. Mit tesz a népi ellenőrzés a lakosság megkárosítása ellen? — A népi ellenőrzés ritkán foglalkozik egyes esetek orvoslásával. A kereskedelem, a vendéglátóipar mindennapi tevékenységének ellenőrzése az arra hivatott szervek feladata. Pl. a kerületi kereskedelmi osztályok mellett széles körű társadalmi aktívahálózat működik; ők végzik a próbavásárlásokat és azok tapasztalatairól közvetlen tájékoztatást adnak a tanácsi szerveknek. A vendéglátóipari ellenőrzéssel szintén hivatásszerűen foglalkoznak különböző szervek. Ez nem jelenti azt, hogy a népi ellenőrzés nem foglalkozik a megkárosítás különböző formáival, de ilyen esetekben is elsősorban az összefüggéseket vizsgálja. Azt például, hogy miért uralkodott el olyan légkör egyes üzletekben, vagy vendéglátóipari egységeknél, hogy a vezető elnézi a megtévedt dolgozó visszaéléseit és nem hoz vele szemben hathatós intézkedést. Nagyon gyakran hivatkoznak objektív nehézségekre: hogy kevés a munkaerő, hogy alacsony a jövedelem, és így tovább. Ezt viszont nem lehet elfogadni. Szükséges egy olyan közvélemény kialakítása, amely fellép azokkal szemben, akik dolgozó társukat megkárosítják, függetlenül attól, hogy a népgazdaság milyen területén dolgozik az illető. — Az általánosítás viszont itt is komoly hibákra vezetne. Nem lehet azt mondani, hogy minden kereskedelemben dolgozó, vagy minden vendéglátóiparban dolgozó vagy a hivatalokban dolgozó emberek rosszul végzik a feladataikat. Hiszen sokkal több a becsületes ember, mint az olyan, aki visszaél beosztásával. Tehát általánosítás helyett minden egyes esetet konkrétan vizsgálunk. — Mit tesz a népi ellenőrzés a különböző ügyeskedések visszaszorítására? A jogtalan haszonszerzésre, a spekulációra gondolok, amelyek ugyan nyílt törvénysértések, mégis, elsősorban morális szempontból foglalkoztatják a lakosságot. — A népi ellenőrzésnek — amennyiben a vizsgálat során olyan tények birtokába jut, amelyek bűncselekményekre utalnak — megvan a törvényes lehetősége arra, hogy kérje az illetékes ügyészséget, vádemelésre, a felettes szervet a fegyelmi lefolytatására. De ezt csak a vizsgálat végeredményeként, bebizonyított tények alapján teheti meg. Nagyon sok segítséget kapunk a visszaélések leleplezéséhez a lakosság bejelentései révén. De ismétlem: a népi ellenőrzés nem nyomozó szerv, nem azokkal a módszerekkel dolgozik, amelyekkel a rendőrség. — Bejelentés alapján vizsgáltuk meg például az egyik nagyvállalat főkönyvelőjének ügyét, akinek egy 5 és féloldalas szakvéleményért 39 500 Ft-ot fizettek ki. Többszöri levélváltás eredményeként az összeg több mint a felének visszafizetésére kötelezték az illetőt. Vagy: bejelentés alapján foglalkoztunk a Sole Mio építészének ügyével, akire azután a bíróság 3 és félévi börtönbüntetést szabott ki. A jogtalan lakáshasználattal kapcsolatban több budapesti vállalatot és intézményt kellett elmarasztalni; ezeket mintegy 14 és félmillió Ft térítésre kötelezte a Fővárosi Tanács Igazgatási Osztálya — nem jogerős ítélettel —, mert engedély nélkül vettek igénybe lakásokat hivatali célra. — Csak 1970-ben a budapesti NEB-ek mintegy 70 esetben tettek szabálysértési feljelentést. Munkánk eredményét mégsem a büntetések mennyiségén mérjük. Sokkal lényegesebbnek tartom, hogy a vizsgálat megállapításai előtt, vagy a vizsgálattal egyidőben megkezdődjék a rendteremtés az érintett területeken. A népi ellenőrök sok esetben találkoznak olyan helyzettel, hogy a felelős vezetők már hozzáfogtak a hibák, hiányosságok felszámolásához. A vizsgálat befejezése után hozott intézkedéseik pedig sok esetben komoly változásokat eredményeznek a szóbanforgó intézmény munkájában. — Azok a problémák, amelyekben a népi ellenőrzésnek közbe kell lépnie, sokszor meglehetősen ismertek és eléggé régi keletűek. A legtöbbre saját erőből, „házon belül" is felfigyelhetnének a vállalatok, s megoldást is találhatnának. Ha így lenne, több energiával fordulhatna a népi ellenőrzés átfogóbb jellegű, nagy horderejű társadalmi kérdések felé. Azonkívül: a vizsgálatok után sem mindig változik radikálisan a helyzet. Mulató elvtárs véleménye szerint melyek a rendteremtés nehézségei, objektív és szubjektív akadályai? — A rendeletek végrehajtásának módját mindenképpen a dolgozók, a közösség érdekcinek szempontjából kell megítélni. Van, ahol nem akarják, és van, ahol átmenetileg nem tudják betartani a rendeletet. A kettő nem ugyanaz. Ismert, hogy a 44 órás munkahétre a fővárosban volt a leggyorsabb az átállás. A vállalatoknak intézkedéseket kellett kidolgozniuk a kieső munkaórák pótlására. Mégis, vizsgálataink során azt láttuk, hogy a vállalatok egy része csak formális intézkedési tervet készített. Következésképpen a termelékenység nem érte el a kívánt szintnövekedést, ugyanakkor a túlórázás nagymértékben növekedett, s a részesedési alap terhére került elszámolásra. Ez nem tekinthető megoldásnak. Vannak viszont olyan esetek, amikor közösségi érdekből hasonló intézkedéseket kell foganatosítani, még akkor is, ha ez az egyes vállalatok érdekeivel nem egyeztethető össze. Ez történt például a vagon-kirakodás esetében, amit még túlórák árán is végre kell hajtani, mert ezt követeli a népgazdasági érdek. Vagy: a bürokrácia, a túlzott adminisztráció ellen minden területen harcolnunk kell. Mégis, találkozhatunk olyan esetekkel, amikor szükség van a fokozott hivatalnoki munkára, éppen a dolgozók érdekében. Például a nyugdíjak kiszámolását esetleg többször is el kell végezni, mert menetközben változás következett be a nyugdíjak megállapításában. — Vizsgáltuk Budapesten a munkaerő-ellátottság helyzetét is, és megállapítottuk, hogy a fővárosban jelenleg teljes foglalkoztatottság van. Ugyanakkor többezer az üres munkahely. Mégis, a vállalatok az éves terv feladatainak kitűzésénél új munkaerők beállításával számolnak, holott tudják, hogy ennek semmi realitása nincs. Vagy hasonló példa: a budapesti üzemek egymásután építettek vidéken új gyáregységeket, ugyanakkor nagyon elhanyagolták budapesti üzemeik modernizálását, nem gépesítették például az anyagmozgatást, ami pedig nagymértékben befolyásolja a termelékenység alakulását. — Amikor a népi ellenőrzés a köztisztaság kérdésével foglalkozott, az érintettek sok objektív nehézségre hivatkoztak. A hibák feltárása után viszont a Fővárosi Köztisztasági Hivatal nagyon komoly intézkedéseket tett. Növelték a javító kapacitást, profilírozást hajtottak végre, rendezték a munkabéreket, csökkentették az állási időt, megállapodtak a BKV-val a járdaszigetek tisztítására vonatkozólag, és így tovább. Mindez máris jelentős javulást eredményezett. A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága pedig határozatot hozott, hogy az üzletek tartsák rendben az előttük levő területet; az IKV adjon ki utasítást a járdák tisztítására, karbantartására; a külső kerületeket is lássák el szemétgyűjtő edényekkel. Természetesen, ennyi intézkedés is kevés lenne, ha Budapest lakossága nem járulna hozzá magatartásával a köztisztaság javításához. — A 0—14 éves korú gyermekek helyzetének vizsgálatakor elsősorban a bölcsődék, óvodák, általános iskolák állapotát vettük figyelembe, s azt is ellenőriztük, hogyan oldják meg étkeztetésüket. Kiderült, hogy a régebben már szóvátett hiányosságok nagyrészét rendezték. Nem tudtak viszont változtatni a zsúfoltságon, mert ennek végső soron az az oka, hogy a tervezett határidőket az építőipar nem tudta betartani. Egyre csökken ezekben az intézményekben a személyzet létszáma is. — Felmértük a kórházak ellátottságát, az öregek helyzetét, a közlekedési vállalat javító bázisának alakulását; és még számtalan kérdést tűztünk napirendre, amelyek közvetlenül érintik a főváros lakóinak életkörülményeit. Ezeken a munkaterületeken is nagyon sok szubjektív és nagyon sok objektív nehézséggel találkoztunk. Az előbbiek esetében nem lehetünk elnézőek; viszont az objektív akadályokat gyakran csak népgazdasági intézkedésekkel és társadalmi összefogással háríthatjuk el. — Az elmondottakat összefoglalva: a Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottságnak sajátos a helyzete és a rendeltetése. Nincs közvetlen intézkedési joga, ám észrevételeit az illetékes szervek komolyan mérlegelik: áttanulmányozzák, megvitatják, és általában megteszik a szükséges lépéseket az észlelt hiányosságok felszámolására. Tudjuk azonban mi is, hogy bizonyos problémák megoldásához nem elegendő a tények meg az összefüggések feltárása és a jószándék. Végesek például az ország és a főváros anyagi lehetőségei; de az emberek műveltsége, szakmai felkészültsége, közösségtudata, a szocializmus építésében szerzett tapasztalata is sokszor bizonyul kevésnek — a vállalt feladatokhoz képest. A FNEB arra törekszik, hogy magasszínvonalú ellenőrző tevékenységgel segítse kihasználni mindazokat a lehetőségeket, amelyek gyarapítják Budapest anyagi és szellemi értékeit, az ország és a főváros lakosságának érdekében. O. Cs. 9