Budapest, 1971. (9. évfolyam)

6. szám június - Gerő Győző: A török városkép kialakulása

A Király fürdő helyreállított török része. (A helyreállítás Pfannl Egon terve szerint készült) Balla Demeter felvétele lostorának templomát — amelynek tornya ma Miklós torony néven ismert — talán az a Hüszrev pasa alakíttatta dzsámivá, aki többször is harcolt Buda körül és aki csaknem három évtizeden át volt Bosznia ura. A foglalást követő első idők átalakításait csupán egyetlen templom kerülte el a várban. Ez a középkori Mária Magdolna templom — a magyarok plébániája — volt, amely a XVI. század végéig az összes keresztény felekezet számára szolgált. Amikor azonban III. Mohamed Egert elfoglalta, a győzelem örömére ezt a templomot is az iszlám házává tették. Új dzsámik építése A törökök nem elégedtek meg azzal, hogy dzsámijaikat kizárólag átalakított templomok képezzék. Már a XVI. század derekától kezdődően — a mohamedán lakosság számának növekedése következtében — egymás után épültek az oszmán török stílusban épített dzsámik. Az új dzsámik legtöbbje a váron kívül, elsősorban a Vízivárosban és a Tabánban épült. Közülük ma már csak az 1555-ben készült Tojgun pasa dzsámi maradványai vannak meg, amelyek nemrégiben kerültek elő a mai Fő utcai volt kapucinus templom feltárásakor. Körülötte terült el a „Tojgun pasa mahalle", amelyben a pasa alapítványaként létesített fürdő is volt, ezen kívül pedig egy medresze, amely mai értelemben véve főiskola volt. Ugyancsak a Vízivárosban állott — a mai Erzsébet apácák temploma helyén — Szokollu Musztafa pasa dzsámija, valamint a város északi részén, a városfal közelében az Oszmán bej dzsámi. Ennek alapítója valószínűleg az az Oszmán, aki az 1580-as években váci harmincados volt. A dzsámi az 1770-es években, habár részben romosán, de még állott. A visszafoglalás után egy Enzinger nevű lőporkészítő birtokába került, aki itt raktározta a lőporkészítéshez szükséges salétromot. Innen nyerte a „Salétromos mecset" elnevezést. Buda valamennyi újonnan épült dzsámija közül a Tabánban — a mai Katalin templom helyén — állott Maktul Musztafa pasa dzsámija lehetett a legpompásabb; ezt a törökök legnagyobb építésze, Hodzsa Mimár Szinán építette. A sok-sok dzsámi, fürdő, medresze, türbe és egyéb alkotásai közül Maktul Musztafa dzsámija volt az egyetlen, amelyet a magyarországi török tartomány területén épített. Az ólommal fedett kupolájú dzsámi — amelynek alapítványához Evlia Cselebi szerint még egy medresze is ta.-tozott — nagyrészt épségben élte túl a visszafoglalás harcait, s azt csak a XVIII. század elején bontották le. Kéziratos Koránja egy császári katona jóvoltából a harcok elültével megmenekült a pusztulástól, s később — annak ajándékaként — a lipcsei Városi Könyvtárba került. Gőz- és termálfürdők A dzsámikon kívül a török városkép másik igen jellegzetes — sok kupolával fedett — épülete a fürdő. Buda e tekintetben az egész tartományban különleges helyet foglalt el. Miként a kisázsiai Bursza — a törökök ősi fürdővárosa —, Buda is bővelkedett hőforrásokban, kedvező feltételeket teremtve ezzel a fürdők létesítéséhez. Marsigli, aki a visszafoglalást követően a jelesebb török épületeket jegyzékbe foglalta, Buda falain belül és kívül összesen küenc fürdőt említ. Ezek között megtaláljuk mindkét török fürdőtípust: a gőz-és a termálfürdőt. Közülük négy — valamennyi termálvizű — azóta is, megszakítás nélkül, eredeti rendeltetésében működik: a Császár, a Király, a Rudas és a Rácz fürdők. A fürdők — melyek közül a mai Királyfürdő őrizte meg talán a legjobban eredeti török architektúráját — a dzsámikhoz hasonlóan már igen korán, a hódoltság kezdeti évtizedeiben létesültek. A budai pénztári naplókban már 1557-ben találkozunk a budai fürdő említésével, majd 1558-ban a „budai vár fürdője" ismét szerepel a feljegyzésekben. Buda török fürdői — melyek az északi és a déli hévvízek körül létesültek — az itt járt nyugati utazók figyelmét is megragadták, akik elismerően nyilatkoztak ezekről az építményekről. Lubenau, aki császári követként 1587-ben átutazott Budán, így ír a Gellérthegy alatt levő egyik fürdőről: „Elsétáltunk a Gellérthegy alatt levő meleg fürdőhöz is . . . A fürdő török módra, pompás csiszolt kövekből épült, lépcsőzettel, melyen a vízbe juthat az ember. A víz, amelyben úszni is lehet, egészen égszínkék és erősen kénszagú . . ." Buda melegfürdőiről Evlia Cselebi is igen részletesen ír, s azokat az 1660-as évek elején Behárm Dimiski A Rudasfürdő kupolacsarnoka a XIX. sz. közepén (Rohbock metszete) A Rudasfürdő törökkori részének maradványa