Budapest, 1971. (9. évfolyam)

6. szám június - Siklós László: Életunt tizenévesek

Marguerite Tinayre, a Budapestre menekült kommiinár írónő Női klubgyűlés a forradalmi Párizsban. Lix rajza A Párizsi Kommünt leverő reakciós Thiers kormány véres bosszúja elől számos kommünár keresett külföldön menedéket. A német császárságot és az osztrák—magyar monarchiát, ahol a Kommün bukása után üldözték a szocialistákat, általában elkerülték. Marguerite Tinayre azonban Budapesten talált menedéket. A Magyarországra menekült francia asszony tagja volt az Internacionálénak. A Kommün idején iskolafelügyelő volt, az első nő, aki Franciaországban ilyen megbízatást kapott. Regényeit Jules Paty álnéven írta. Marguerite-et az utolsó véres harcok idején elfogták, de sikerült megszöknie. Férje közjegyzői iroda tisztviselője volt, nem foglalkozott politikával. Amikor felesége keresésére indult, elfogták és eljárás nélkül kivégezték. Öt gyermekével Marguerite Tinayre először Svájcba menekült. A szökés nem lehetett könnyű. Párizst német katonai gyűrű vette körül. Vümos császár nemcsak azzal segítette a francia reakciót, hogy a hadifoglyokat elengedte, s Thiersék rendelkezésére bocsátotta a párizsi forradalom leverésére, de a terror előli menekülést is akadályozta. Frankel Leó 1871 júliusában a Vorbote-ban, az I. Internacionálé Genfben megjelenő német nyelvű lapjában írja le saját szökését. Az őt feltartóztató német katona mondja: „Fáj nekem, ha az embereket, sőt gyakran gyermekes asszonyokat vissza kell küldenem, de nem tehetek másként, különben négynapi szigorított áristomot kapok!" — Talán éppen Marguerite Tinayre-t tartóztatta fel? Végül is Frankéinak is, Tinayre-nak is sikerült Svájcot elérni. Marguerite rövidebb tartózkodás után Szászországba, majd Budapestre kerül. Nemcsak Frankel hívhatta fel figyelmét, hogy a magyar fővárosban szükség van francia nyelvtanárra. Marguerite 32