Budapest, 1971. (9. évfolyam)

6. szám június - Siklós László: Életunt tizenévesek

FÓRUM » Siklós László Életunt tizenévesek Budapesten az 1961—65-ös évek átlagában a tíz—tizennégy éves gyerekeknél az öngyilkosság a halálokok között a harmadik helyet foglalta el. A tizenöt—tizenkilenc éves fiatalok között az öngyilkosság a vezető halálok. Pedig a legtöbb halálos kimenetelű öngyilkosságot (százezer lakosra számítva) nem a fővárosban követik el. Budapestet a városok közül megelőzi Szeged — a megyék közül Csongrád, Bács-Kiskun és Szolnok megyék. Az Egészségügyi Világszervezet statisztikája szerint a tizenöt —tizenkilenc évesek korcsoportjában 1963-ban a halálosvégű öngyilkosság Svájcban 10,8, Ausztriában 11,7, Csehszlovákiában 12,1, Magyarországon 17 százezrelék. Egyetlen évben, például 1967-ben tíz—tizennégy évesen öngyilkosságot kísérelt meg 86 fiú és 331 lány, tizenöt— tizenkilenc évesen 657 fiú és 2348 lány. Ez utóbbi korcsoportból 26 fiú és 230 nő volt házas, 1 fiú és 1 nő özvegy, 6 nő elvált; alkoholista 18 fiú és 5 nő, ideg- és elmebeteg 19 fiú és 59 nő; más, tartós betegségben szenvedett 16 fiú és 34 nő. A halállal végződő öngyilkosságok száma tíz—tizennégy évesen 6, tizenöt—tizenkilenc évesen 116. Veszélyeztetettség A gyerek élete két közösségben: a családban és az iskolában zajlik. A szűkebb közösség a család. De mi történhet a családban, az otthon védettnek hitt falai között, hogy egy tíz—tizennégy éves gyerek kinyitja a gázcsapot, gyógyszerrel, hypóval, nátronlúggal megmérgezi magát, autó, vonat elé veti magát, a Tiszába, a Dunába ugrik, felvágja ütőerét, megfogja a magasfeszültségű vezeték drótját, zsinegre, nadrágszíjra akasztja magát. — Sok gyerek, vagy fiatal azért lesz öngyilkos, mert nincs családja — mondja a pszichológus. — Szülei elváltak; az egyik szülője meghalt; börtönben van; ideg-és elmebaj miatt gyógyintézetben él. A gyereket rokonok nevelik; állami otthonban, javítóintézetben él, vagy egyik nevelőszülőtől a másikhoz hányódik-vetődik. Űgy érzi, csak megtűrt személy, teher mindenkinek, s nem törődnek vele. Sok fiatal pedig azért lesz öngyilkos, mert van ugyan családja, mégsincs. Szülei alkoholisták, nem dolgoznak, lopnak, prostituáltak, idegbetegek. Törődnek ugyan a gyerekükkel, de a maguk módján. Verik, szidják, szigorban, szeretet nélkül nevelik. — Az öngyilkosjelöltek tehát a veszélyeztetettek közül kerülnek ki? Azt jelenti ez, hogy az ország 112 ezer veszélyeztetett gyerekéből bármelyik követhet el öngyilkosságot ? — Az öngyilkosjelöltek nemcsak a veszélyeztetettek közül kerülnek ki. És fordítva: nem minden veszélyeztetett jut el az öngyilkossághoz. De bennük a stresszhatások következtében félelem, szorongás, gátoltság fejlődik ki. Koraérettek. Vannak gyerekek, akik apatikussá, közömbössé, fásulttá válnak. Másoknál a család, vagy a családhiány keltette szorongás váltja ki az agresszivitást. Élményeitől-alkatától függően az egyik bandában vezeti le agresszivitását, bűnözővé válik; a másik öngyilkos lesz. Az öngyilkosság tulajdonképpen önagresszió. Ha a legszűkebb közösség, a család, nem is tudja nevelni és szorongását feloldani, még ott az iskola. Ez segíthetne a válságba jutott gyereken. Ám nincs olyan iskola, ahol ne ismernék be: a pedagógus nem ismerhet minden gyereket. És ez, sajnos, így is van. De épp a nehezen nevelhető, a „rossz gyerek"-kel kellene többet foglalkozni. Hogy ellensúlyozzuk az otthon hatását. De van erre idő ? És egyáltalán, van erre mód ? t Mire figyelünk? Az orvosok a betegágynál, a barátok, hozzátartozók a temetésen vagy szerencsésebb esetben a gyógyulás után dühödten kérdezik: miért fajulhatott a dolog idáig? Van valami törvényszerűsége annak, hogy egy gyerek az önpusztításig jusson? A nagyhírű gyermekgyógyász professzor azt mondja: — A gyerek, a serdülő gondjait, az apró problémákat nem veszi komolyan a felnőtt világ. A másik probléma, hogy a szülők is, az iskola is csak a befejezett tényekre figyelnek fel. Pszichológus, orvos, ideggyógyász elé akkor kerül egy gyerek, amikor a szülő másban nem bízik. Ilyenkor rendszerint már nagyon súlyos az eset. Tudunk olyanról, hogy a szülő elvitte a gyereket az orvoshoz. Az segített. Ám a szülő megsértődött: hogyan? egy idegenre jobban hallgat a gyerek ? — A tehetetlenség érzését erősíti, hogy nálunk ezen a téren még csak tüneti kezelés folyik; a megelőzésre elvileg lenne mód, de hiányzanak a kidolgozott módszerek — mondja a gyermekpszichológus. — Ülök a kis szobámban és várom, hogy szállítsák az „eseteket". Hogy honnan fogják hozni, még nem tudom. Ha tudnám, akkor odamennék. í De hát hol keressem azt, aki pár nap múlva, holnap, vagy ma este kísérel meg öngyilkosságot? Országos figyelőszolgálat felállítása gyakorlatilag nem lehetséges. A figyelőszolgálatot egészen másképp kellene megszervezni. Roppant egyszerű megoldás kínálkozna : mindenki a saját gyerekére ügyeljen! Minden szülő arra, akit a világra hozott, akire ráadja az új ruhát, a divatos cipőt, kabátot, kalapot, akinek enni ad. Etetni, öltöztetni, taníttatni könnyű ? A zavarára, szorongására, ferdülő indulatára odafigyelni annyira nehéz ? A tapasztalat azt mutatja, nagyon nehéz. A szülő arra hivatkozik, hogy sokat dolgozik, fáradt, nincs ideje és idege törődni a gyerekkel. S a „nevelést" számonkérésre és büntetésre korlátozza. Az iskolában, vagy a szomszédból játékot, ceruzát, tollat lopott a gyerek. A szülő és gyakran a pedagógus is példát statuál. Lop ez a büdös kölyök? Pedig mindene megvan neki, mindene! Kitől látta ? Kitől tanulta ? Apja elveri, az iskolában kicsapással fenye-28