Budapest, 1971. (9. évfolyam)

6. szám június - Rózsa Gyula: Szemmagasságban

Rózsa Gyula Szemmagasságban Siklós Péter felvételei Ezüstös karcsúság, kecses nagyvonalúság, színkultúra és funkcionális egyszerűség; — régóta szerettem volna leírni ezt a kritikát az új KRESZ-táblákról. Pedig, hogy úgy mondjam, kompozicionálisan nem is hoztak újat. Legfontosabb újdonságuk az, hogy az eddigi fekete-fehér csíkozás helyett egységesen ezüstszínű a száruk, ez a karcsú ezüstoszlop átmenet nélkül nő ki a járdából, s töretlenül szökken fel egészen a szépszínű táblákig, amelyek viszont célszerű, de ízléses rögzítőbilinccsel markolják az ezüstcsövet. És semmi lábazat, semmi lendületet megszakító gömb, kihasasodás alant és otromba csavarozás fent — az új KRESZ-táblák a modern egyszerűség remekművei. Végre megírhattam. Homlokzatokról és tetőépítményekről, oromszobrokról és emeleti sgraffitókról még sosem akartam műkritikát írni magánszorgalomból, a szecessziós falképekre és a romantikus attikaszobrokra mindig csak akkor figyeltem, ha cikket kellett írnom, vagy dolgozatot egyetemi szemináriumra. Tudniillik én is csak az orromig Iátok. Mivel a normális ember csak a szemével egy magasságban levő dolgokat veszi észre spontán, utcán sétálva például a házakat az első emeletig. Mindez régen ismert tény, humoros eredményekkel igazolt tapasztalat: nem ismerjük fel fényképről a ház homlokzatát, amely előtt évtizedek óta járunk, nem ismerjük ezerszer látott épületek attika díszeit és toronytetőit, bár ez, ismerve a pesti attika díszeket és toronytetőket, talán nem is olyan nagy baj. De látunk-e az első emeletig, látunk-e legalább az orrunkig? Tudatosan nagyon ritkán, öntudatlanul annál gyakrabban: pavilonok, korlátok, telefonfülkék és hirdetőoszlopok állják útját a pillantásnak szemmagasságban, öntudatlanul benyomást adnak a városról és városképről (jobban, mint a maradandó emeleti architektúra), s befolyásolják is az ízlésünket. A járókelő ugyanis többnyire nem tudatosan néz szét szemmagasságban. A baj az, hogy gyakran az érdekeltek: a pavilonok, korlátok, telefonfülkék és hirdetőoszlopok készítői és fenntartói sem. Olyannyira, hogy a fővárosi tanácsnál egy egész osztály feladata tudatosan és állandóan az orráig látni, figyelmeztetni a pavilonok, korlátok készítőit és fenntartóit, hogy vigyázzanak szemmagasságban a városképre.