Budapest, 1971. (9. évfolyam)

6. szám június - A címlapon: Gink Károly felvétele

a nagy lakások megosztása, a korábban jó tömegközlekedés zsúfoltságának fokozódása stb.). Jellemző a helyzetre, hogy a lakosság korszerű, a mai általános színvonalnak megfelelő alapellátását csak részben sikerült biztosítani. Mindennek oka az is, hogy a társadalmi igények egyre szélesebb körben tudatosodnak és fokozódnak. A szociológiai vizsgálatok kimutatták például, hogy a munkások igényei között egyöntetűen, magától értetődően jelentkezik a fürdőszobás lakás, a korszerű lakóhelyi környezet; beleértve a jól kiépített kereskedelmi, szolgáltató hálózatot, zöldterületeket stb. Az igények és a tényleges helyzet között tehát ma még nagy a feszültség, és ennek feloldása történelmi léptékű feladat. r> JL/udapest általános városrendezési terve a társadalmi célkitűzéseket csak fő vonatkozásaiban, vázlatosan megfogalmazva tartalmazza. A rendkívül sok szakterületet felölelő, terjedelmes, térképanyagból és szöveges, táblázatos részekből álló terv inkább a konkrét előírásokat, tehát a szűkebben értelmezett terv összefüggéseit és indokolását foglalja magában. Ezért itt csupán a terv egészéből, illetve annak egyes részleteiből kielemezhető társadalmi szempontokat, összefüggéseket kíséreljük meg leírni. Ennek ismertetése során is leszűkítéssel kell élni. Olyan témaköröket emelünk csak ki, amelyek társadalmi szempontból — és ezen elsősorban az életmóddal kapcsolatos kérdéseket értjük — lényegesek, és' amelyekkel kapcsolatban a terv bizonyos állásfoglalásokat tartalmaz. 1. A terv állást foglal a nagyváros léte és fejlődése mellett. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert a nagyvárosok jövőjét sokan vitatják; úgy vélik, hogy a városi fejlődésből eredő káros hatások az idő múltával fokozatosan túlsúlyba kerülhetnek. E nézetekkel szemben a terv abból a társadalompolitikai álláspontból indul ki, hogy a legkorszerűbb életkeretet a nagyváros jelenti. A nagyváros biztosítja az ott élők egyéniségének szabad kibontakozásához szükséges feltételeket. A nagyvárosban alakul ki az a helyes értelemben vett személytelenség, mely a zárt, kisvárosi vagy falusi társadalommal szemben megadja a lehetőséget, hogy mindenki reálisan törekedhessék a neki legmegfelelőbb életmód vitelére. Sokan azt vallják, hogy a nagyvárosi ember fokozatosan gyökértelenné, magáramaradottá válik, elveszti társadalmi kapcsolatait. Éppen ellenkezőleg: a nagyvárosban a társadalmi kapcsolatok struktúrája átalakul; a lokális jellegű kötődések helyett a szabad választáson alapuló, magasabb szintű kapcsolatok kerülnek túlsúlyba. A nagyváros biztosítja a lakóhely és munkahely szabad megválasztásának széles lehetőségét, a továbbtanuláshoz, a kulturálódáshoz, összességében: az egyéni és társadalmi szempontból leghasznosabb életvitelhez szükséges feltételeket. A városépítésnek éppen arra kell törekednie, hogy a nagyvárosnak ezek az előnyei egyre jobban kidomborodjanak, hátrányai pedig minél inkább mérséklődjenek. 2. A terv Budapest népességszámának csak csekély növekedésével számol. Ez a megállapítás társadalmi szempontból — nem érintve most a különböző közgazdasági, termelési stb. megfontolásokat, melyek figyelembevétele ugyancsak szükséges, sőt, elengedhetetlen — elsősorban azon alapul, hogy egy bizonyos nagyságrenden felül, illetve a lakosságszám gyors növekedése esetében a nagyvárosi együttélésből fakadó hátrányok megszüntetése vagy mérséklése már nem, vagy csak rendkívül nagy anyagi áldozatok árán biztosítható. A népesség csekély mértékű növekedése viszont azért indokolt, mert Budapest lakosságának korösszetétele kedvezőtlen, és a városi társadalom vitalitása, egyensúlyi állapota érdekében szükséges a fiatal korosztályok arányát jelentősen javító bevándorlás. 3. Az általános rendezési terv minden társadalmi réteg és csoport érdekeit szem előtt tartja. Ezért a városi életviszonyok megjavítását — lakásellátás, közlekedés, közművesítés stb. — úgy veszi számításba, hogy az minden réteg életviszonyainak javulását eredményezze; hogy a meglevő, még számottevő különbségek ne fokozódjanak, hanem fokozatosan mérséklődjenek. E társadalmi célkitűzés végigvonul a terv szemléletén és számos előírásában konkrét kifejezésre jut. Példaként először azt lehetne említeni, hogy a terv számol a minden család részére önálló lakás biztosításához szükséges területigénnyel. Csaknem minden kerületben kijelöl lakásépítési területeket, hogy az igények kielégítését — a lehetséges mértékig — helyben biztosítsa. A legroszszabb lakásállománnyal rendelkező, külső fekvésű, munkáslakta kerületek átépítése a terv fontos előírása. A közművesítés fejlesztésénél abból indul ki, hogy minden lakóterület, tehát a periférikus fekvésű családiházas kerületek is közműellátásban részesüljenek. A terv tehát minden budapesti számára a kor színvonalának megfelelő alapellátást kívánja biztosítani. 4. Mindez nem jelent egyhangú, uniformizált városépítést. A terv igen változatos, sokrétű életkeret kialakítását irányozza elő. A szociológiai vizsgálatok sorra kimutatják, hogy az egyes társadalmi rétegek igényei — főként a tágabb környezetet, a beépítési módot illetően — eltérőek; sőt, az egyes társadalmi rétegeken belül is a különböző életkorú, különböző demográfiai struktúrájú családok más és más lakóhelyi környezet felé törekednek. Ezért irányozza elő a terv, hogy a csoportérdekeknek megfelelően igen változatos és sokféle életkeret létesülhessen, fejlődhessék, hogy minden család megtalálhassa a számára legmegfelelőbbet. Ugyanakkor azonban a terv, az össztársadalmi érdekeknek megfelelően, a kifejezetten nagyvárosi életkeret gyorsabb ütemű fejlesztését tartja elsődlegesnek. Ez a célkitűzés egybeesik a legszélesebb rétegek tényleges igényével is. Az általános rendezési terv azt nem határozza meg pontosan, milyen legyen egy új lakótelep, vagy miként kell egy-egy városrészt átépíteni; kijelöli az építési területeket, de ezeket úgy határozza meg, hogy minél változatosabb lakónegyedek, városrészek konkrét megtervezésére, illetve felépítésére nyíljék lehetőség. 5. Számos külföldi, főként tengerentúli nagyvárosban megfigyelhető a városból való „kimenekülés" tendenciája; ennek során a belső városrészek műszakilag egyre inkább leromlanak, bennük a legalsó társadalmi rétegek koncentrálódnak, és társadalmi szempontból rendkívül káros „slum"-képződés indul meg. A budapesti általános városrendezési terv — a társadalom és a lakóhelyi környezet kölcsönhatásának öszszefüggéseit felismerve, illetve azt tudatosan alkalmazva — kijelöli azokat a belső városrészeket, melyek átépítése vagy korszerűsítése, „rehabilitációja" a tervezési időtávlatban szükséges. Így kívánja biztosítani a városi társadalom térbeli struktúrájának egyensúlyát és ezáltal az említett káros társadalmi jelenségek megelőzését. 6. Az új városrészek létesítésénél, a meglevők korszerűsítésénél és nem utolsósorban *a közlekedési hálózat kiépítésénél a terv arra törekszik, hogy a korszerű életkeret kialakításával a nagyvárosi ember számára a nyitott élet lehetőségét biztosítsa. Ez azt jelenti, hogy a nagyvárosi kulturális és egyéb intézmények könnyen megközelíthetők, a társadalmi kapcsolatok térben és időben realizálhatók legyenek; a lakóhely-munkahely megközelítése ne vegyen igénybe túlzottan nagy időt; a családi funkciók ellátásában és kielégítésében az intézményhálózat hatékonyan működjék közre; mindezzel a szabadidő növekedjék. A terv javaslatot tesz a tömegközlekedési hálózat — főként a gyorsvasutak — olyan kiépítésére, mely a felszíni közlekedésben várható zsúfoltság ellenére az egyes városrészek közötti gyors és kényelmes megközelítés lehetőségét biztosítja. 7. A nagyvárosi élettel kapcsolatos hátrányok közé tartozik a levegőszennyezettség fokozódása; kevés a könnyen elérhető zöldterület, illetve a szabadlevegőn való tartózkodás lehetősége korlátozott. Mindezek ellensúlyozására a terv, a többi között, a korszerű energiaellátás széles körű kiépítésével a levegőszennyezettség csökkentését kívánja elérni. A zöldterület-hálózat megteremtését, gyakorta a belső városrészek rekonstrukciójával egybekötve, úgy kívánja megoldani, hogy közvetlen lakóhelyi környezetben, lehetőleg gyalogszerrel elérhető zöldterületek álljanak rendelkezésre; 2