Budapest, 1971. (9. évfolyam)

5. szám május - Siklós László: Nevelési Tanácsadó

az esetekben a tanácsadóhoz kellene mielőbb fordulnia. Sok jó származik abból, hogy a tanácsadó új intézmény. Nem köti semmilyen megcsontosodott előítélet, nem kell régi korok rárakódott, beidegződött szemléletétől megszabadulnia — mint gyakran a pedagógiának. De ez a hátrányuk is: nem vívták még ki azt az elismerést, ami egy nagymúltú intézménynek, vagy tudománynak kijár. A gyógypedagógiát például már elfogadta az iskola; létét nemcsak tudomásul veszik, de kérik is a segítségét. A Nevelési Tanácsadót még kevésbé. Egy gyereket egyszerűbb gyógypedagógiai osztályba áttenni, mint elküldeni a tanácsadóba. A gyógypedagógiai osztályban csak az derülhet ki, hogy a gyermek fogyatékos. A tanácsadóban esetleg az, hogy a gyermekkel átmeneti zavarok vannak, amin a pedagógus nem tudott úrrá lenni, nem ismerte föl, esetleg félreismerte az esetet vagy épp rossz módszerrel közeledett hozzá. Tény, hogy a Nevelési Tanácsadónak ki kell vívnia presztízsét. De nem az iskolák, oktatási intézmények ellenére, hanem azokkal szorosan együttműködve. Ma még nem működnek együtt zavartalanul. Vannak pedagógusok, akik értetlenek a tanácsadók munkája iránt, lebecsülik vizsgálati módszereiket. Mások illetéktelen beavatkozásnak, a nevelőmunka bírálatának tekintik. Van pedagógus, aki úgy véli, hogy ha egy gyereket elküld a tanácsadóba, az őrá nézve hátrányos, mert azt hiszik, nem tudott megbirkózni feladatával. Ha a pedagógus ezt nem érzi is, esetleg az igazgatója von le ilyen következtetést. Ezért fordul elő, hogy sok esetben már csak a nagyon problematikus gyereket küldik el, amikor már segíteni nehezebb vagy a gyerek veszélyeztetetté vált. A Nevelési Tanácsadó szívós munkával igyekszik elfogadtatni tevékenységét. Kapcsolatuk máris jó azokkal az iskolákkal, ahol topográfiailag egy helyen működnek, s ahol már volt néhány megoldott eset, tudtak bizonyítani. S ott is, ahol a tantestülettel szoros, személyes kapcsolat alakult ki. A tanácsadó a jobb együttműködés érdekében feladatának tekinti pszichológiai előadások tartását a tantestületek részére. Részt vesznek nevelési értekezleteken, megmondják, hogy a gyermeket milyen problémákkal küldjék hozzájuk. Bekapcsolódnak az általános iskolák gyermekvédelmi megbízottjainak továbbképzésébe. Azok a pedagógusok máris együttműködnek velük, akik rájöttek, hogy oktatási-nevelési gondjaikon segít a „beavatkozás". Ezek s mások is szeretnék, ha a vizsgálat nemcsak a rendelő kísérleti, zárt légkörében zajlana, hanem a szakemberek megfigyelnék a gyereket az iskolában, óvodában, óra alatt, szünetben, sportkörben, gyakorlati foglalkozáson is. Ez részben megvalósul. Másrészt a pszichológus rendelkezik olyan vizsgálati módszerekkel, amelyek a hosszadalmas megfigyelést feleslegessé teszik. Szülők A Nevelési Tanácsadó az iskolaérettség vizsgálatakor találkozik először a szülők ellenállásával, értetlenségével. Amikor a hatodik évét betöltött gyermeket nem javasolják iskolába — beszédhiba, mondatalkotó készség, kombinálókészség hiánya, koraszülöttségből eredő visszamaradás miatt —, sok szülő megsértődik: pont az ő gyerekét? Miért? Pedig olyan erős, akár egy vasgyúró. Már számolni is tud tízig. Csak nem nézik fogyatékosnak? Idősebb szülők sírva kérik, hogy engedjék iskolába, így is megöregszenek, mire felnevelik . . . Mások szakorvosi vizsgálatokat, leleteket hurcolnak, panaszra mennek a minisztériumba. A szülő olykor erősebb, mint a tanácsadó. S első osztályos gyereke máris hátránnyal indul. A sorozatos kudarc egész életére kihat. A szülők fenntartása később sem szűnik. Ha az iskola berendelteti gyerekét tanácsadásra, az anyának, az apának mindenki gyanús: a tanár, aki valamiért kitol vele; s nő a gyerekkel szembeni gyanakvása is. Miért vagy te olyan rossz? Melyik rokontól örökölted ? Ki tanított erre ? Melyik szomszéd gyerek ? A veszélyeztetett gyerek szülei jónéhány esetben lekicsinylik a bajt. Számtalanszor kiderül, hogy a szülő bizony felvilágosításra szorul, s az orvosi beavatkozáson túl meg kell vele értetni: milyen esetleges nevelési mulasztás terheli. Ha jószándékúak a szülők? A gyermek rendellenes viselkedése láttán először a rokonok, ismerősök, szomszédok által ajánlott „kipróbált" módszerekkel kísérleteznek. S az iskolában lehetőleg eltitkolják, hogy gyermekük csavarog, lop, nehogy a pedagógus észrevegye. Bármilyen indítékból teszik, a gyerek állapotának, magatartásának romlását segítik elő azzal, hogy gondjaikkal bezárkóznak a lakás lefüggönyözött ablakai mögé .. . Együtt a gyámüggyel A gyámhatóság felelős a hozzá tartozó gyermekek testi, erkölcsi, szellemi fejlődéséért. Csupán a jogi hozzáállás és a gondoskodniakarás azonban ezt a védelmettámogatást nem biztosítja. Vannak nehezen megoldható esetek, amelyekhez sokoldalú vizsgálat szükséges; a gyermek életének rendezése nemcsak a lehetőségektől, körülményektől függ, hanem a személyiségétől is (hogy neki mi a legmegfelelőbb). A gyámhatóság felismerte, hogy a helyes döntés kialakításához állandó pszichológiai véleményre is szüksége van. A Nevelési Tanácsadónak ezért nemcsak feladata a gyámügy támogatása; szervesen is hozzákapcsolódik. A Nevelési Tanácsadó főállású pszichológusa — tehát a vezetője — minden kerületben a gyámügyi csoport tagja. A javaslatok sorsa A vizsgált gyermekek száma és életkora kerületenként változó. Talán abban megegyeznek, hogy zömük az általános iskola középső osztályaiból kerül hozzájuk, s abban is, hogy nagyon kevés a vizsgált iparitanulók, gimnazisták, szakközépiskolások száma. A XI. kerületi tanácsadó — melyet meglátogattam — 1970-ben 277 gyermekkel foglalkozott. Ezen kívül elvégezték a kerület 230 nem-óvodás gyerekének iskolaérettségi vizsgálatát. Csoportosan megvizsgáltak 240 óvodást, azzal a céllal, hogy módszert dolgozzanak ki a veszélyeztetettség megállapítására. A számok önmagukban nem sokat mondanak. Legfeljebb anynyit, hogy egyik kerületben több gyerekkel tudnak foglalkozni, a másikban kevesebbel. A számok alapján összehasonlítást tenni nem érdemes, mert ezt a munkát mennyiségi mutatókkal úgysem lehet értékelni. Ügyszintén a tanácsadó hasznát az egyes esetekben megállapítani nagyon nehéz. Feladatuk — javaslattevő és véleményezési joggal — a lelkileg sérült gyerekek vizsgálata és segítése. Hogy a szülők, a pedagógusok megfogadják-e tanácsukat? Amikor lehet, kontrollvizsgálatra rendelik be a gondozottat. Néhány kerületben korrepetálnak, illetve egyénileg célravezető tanulási módszerre szoktatják a gyereket. Öszszebékítik a szülőt a pedagógussal, ha csak ez a baj. Az orvos kezeli vagy kezelteti a gyermeket. Külföldön a tanácsadónak tagja egy szociális gondozó is. Budapesten ezt a feladatot részben a gyámhatóságon dolgozó gyermek-és ifjúságvédelmi felügyelők, valamint az oktatási osztályok szakfelügyelői látják el. Ők ellenőrzik az iskolát; a szülőt a pedagógus és az iskolaorvos, illetve a védőnő is ellenőrzi. Ám a bonyolultabb esetekben kevésnek bizonyul a gyermekkel való törődés; a szülőn kívül a pedagógust is meg kell nyerni. Hogyan tovább A tanácsadókat közvetlenül a kerületi tanácsok Oktatási Osztálya irányítja; a szakmai irányítást pedig a Fővárosi Tanács Oktatási Főosztályának Nevelőotthoni és Ifjúságvédelmi osztálya gyakorolja. A Nevelési Tanácsadók tevékenysége — amint az eddigiekből is kitűnt — gyakorlati. De emellett tudományos munkát is végeznek, tapasztalataikat feldolgozzák. A tudományos munka végzésére négy szakmai munkaközösség alakult. Idei munkatervükben azok a témák szerepelnek, amelyek jobb, hatásosabb működésüket segítik elő. Például: olyan csoportos vizsgálati módszer kidolgozása, amellyel a veszélyeztetett gyerekek kiszűrhetők; általános és középiskolai tanulócsoportok komplex vizsgálata; az iskolaérettségi vizsgálatok eredményességének elemzése. A közeljövőben létre akarnak hozni egy módszertani központot. A szakmai munkaközösségek működése egyúttal továbbképzésüket is szolgálja. De a továbbképzésnek ezen kívül sok egyéb módját alkalmazzák: részt vesznek pszichodiagnosztikai tanfolyamon ; tapasztalatcserét folytatnak; egyes esetekben konzultálnak az ELTE szaktanácsadójával; rendszeres kapcsolatban vannak tudományos és kutatóintézetekkel. A tanácsadók sok gonddd küzdenek. Bár most már állami jóváhagyással dolgoznak — a végleges működési szabályzat és a minisztériumi rendelet az idén jelenik meg —, még mindig úttörőmunkát végeznek. Egységes irányítással, országosan csak most kezdték meg a Nevelési Tanácsadók létrehozását; eddig helyi, megyei, városi kezdeményezések folytak. A fővárosi módszereket bizonyára igénylik majd az ország különböző helyein. Az ügybuzgalom ma még gyakran ütközik bosszantó és hátráltató akadályokba, a helyiséghiánytól kezdve a meg nem értésig. A Nevelési Tanácsadók munkája folytonos harc. Mert valaminek a hiányát kell fölfedezniük, és pótlását megkísérelniük. S ez a hiány állandóan újratermelődik. 30