Budapest, 1971. (9. évfolyam)

5. szám május - Mezei András: Emlékük őriz engem

CSAK ITT LÉPCSŐHÁZI LEPORELLÓ RÓZSA UTCA Ahol csikkekből nőtt a fű s minden mennyei kirakat üvege mögött egy angyal ezüst pálcával kopogott én ott tanultam járni ott Ahol a szoknya a faron mint férfiágyék úgy feszült s hol az ölelkezők mögött mindig egy plakát kiabált S a térdelők a sín felett arcuk az elektródafény hol a szentség oly jeltelen a természetes glóriák Először itt élhettem át egy utcaseprő hajnalon kaszálás rántó ritmusát s mintha távoli szekerek a zörgő szemeteskocsik még abrakoltak egy kicsit a lovak muraköziek A nyár egy kakaós kocsi a sárga szalmaszálon át tüdőkben lomboz a liget S az utca közti frontokat hinták alatt a tereken ástuk el a halottakat De mégis itt láthattam én allelujázó falakat ahogy a béke énekelt mint egy romváros temploma Egy falat kenyér mámora csak itt csak itt csak itt csak itt Hol minden emlékem vakít, én itt szerettem élni itt. KÉK-LILA-KÉK Csikász! Szabó! Tá-ri-a-dó! Köveken csattog kocsi, ló. Hasalva, hátul két gyerek — Megsarcolt szódásüvegek. Majd ostorok, majd kék terek, a víztárolók, bunkerek fölött a légiriadó: kék-lila-kék! Tá-ri-a-dó! A süket koldus énekel, de némaság, de semmi jel, de már zuhan a jutalom. — Bombatölcsér az udvaron, a zsíros, nagy kolduskalap, segélyt kérőn az ég alatt, de füttyel cseng a csendbe még: tá-ri-a-dó! Kék-lila-kék! Az olajfesték pattogása rétegekről a rétegek a lépcsőházi leporellón azok a tegnapi szemek mintha az idő peregne lukból vakolat lisztje hull lépcsőkön lábak dobogása időtlenül lábatlanul Hol laksz fiam ? — Ha kérdezik, halálod órájában is, arcok alatt egy idegen utcán forogsz, hogy feleljél nekik: torkából torkok zúgjatok! Aggból a fulladó gyerek: Rózsa utca tizennyolc bé első emelet tizenegy! PÉLDÁUL Például pékszagot például bodza illatot aszfalt felett például kapucsöngőt mit el nem érhetek dühödt házmestert lakót például nagy futásokat az Almássy térig labdát és gombokat például szabad utcát és nyitott kapukat. HÁZ És állt a fa az udvaron: gangok rácsával glóriás. És áll a fa a romokon: talpig-égben Jeremiás. A háza-vesztett kapuív felé a bronz-angyal gyalog . . . De mifelé ? De mifelé, a mérhetetlen ablakok ?! A holdi liliom-mezők — Próféta kézben ág kocog a mulandóság üvegén: isa, hamu és por vagyok. Berki Viola mozaikja Á Tárnok utcai iskolában A hátsó borítólapon látható Tárnok utcai iskolába került mozaikján Berki Viola feltámasztotta az Arany János, Jókai Mór, Gárdonyi Géza értelmezte, mesetájjá szelídült törökvilágot. Honvágyat sugalló, a népdalban is feljegyzett madarak szállnak átlőtt szívvel az egységesített Sztambul-Buda vidékén. Fekete balsejtelmek váltakoznak piros örömmel e nagy keleti szőnyegen, ahol ferdült tornyok, keresztény sírokra taposó arab ló, török előkelőség és bárányokat hessentő defterdár megfejthető képi rejtvénye jelzi, hogy mesévé bővült esemény központjában vagyunk. A több ismeretlenes fantázia-egyenlet képzőművészi megoldását tartalmazza a festészetté előléptetett történet három lovával, kilenc madarával, sipkás kupolájú fürdőjével, s a mozaikra átköltött intim epika jegyeit könynyen megfejthetik a merengő kisiskolások. Ahogy nézik tízpercekben, klubfoglalkozások előtt, ebéd közben, máris továbbteremtik az alkotást; kit a rab keze szólít meg, másikat az átkozódó török, kit a piros, csak a mesében létező ló, s máris testvéreit hívja életre, rajzlapokon, a saját kuszán őszinte vonalaival. Mondják, örömmel fogadták a gyerekek Berki Viola művét, azóta közkedvelt játék lett a mágneses mozaik, s nőtt a lányok kézimunkázókedve. A formák ellenpontjai révén a madártragédiás oldalszárny izgalma jól társul a képi központ nyugalmához, és a sokoldalú meseforrás cselekménysorozata egységes látomásba olvasztja a növényi, állati és emberi történést. Mindennek biztos háttere a korraj zjelző házsor, minaret, fürdő, lakóépület ábráival. A furcsán tántorgó házak állandósult roggyantsága pontos folytatása a görbült bárányoknak és a turbán-ékességű fejedelmi pihenőnek. A szabad eszmetársítás révén a teljes török-világi életérzés tárul fel többszörös tartalmi és formai párhuzamossággal e rendezett keleti színbazár varázsotthonában. Célkitűzésének maradéktalan megvalósításában segítette Berki Violát a muranoi üvegmozaik nemessége, mely különös fényt és plaszticitást ad a színeknek. Berki Viola ezen alkotásával lezárt egy hosszan épített korszakot, mely számba vette a görögkeleti templomok, török fürdők ősi meséket őrző áhítatát. A művésznő most „újakra" készül: a magyar népművészet forrásvidékén. Kívánjuk, hogy ugyanolyan sikerrel, mint ahogy e nagyszabású mozaikot megoldotta, mely a Tárnok utcai iskolások alkotó álmodozását ápolja. Losonczi Miklós 19