Budapest, 1971. (9. évfolyam)

5. szám május - Még egyszer a Közmunkatanácsról

Az állandó készenlétben álló tudósító, aki posztján mindenről idejében értesül, telexgépén leadja a hírt. A betűk leütésének pillanatában — legfeljebb egy tizedmásodpercnyi késéssel — a tengerentúli üzenet megjelenik Budapesten, az MTI egyik telexgépében. Útja kétféle lehet: jöhet az Atlanti-óceán mélyén húzódó kábeleken, vagy műhold segítségével a világűrön át. A kábel Nyugat-Európába érkezik, s a legfontosabb állomások Budapestig: London, Frankfurt és Bécs. A műhold már olcsóbb továbbítási eszköznek bizonyult az utóbbi időben, ezért a híranyagok több mint 6o%-át „fellövik" a mesterséges bolygókra. Az Atlanti-óceán keleti partvidékén néhány „mesterséges holdas" végállomást létesítettek, ahonnan elindítják a hírt. A műhold veszi az adást, felerősíti, és visszasugározza a Földre. Jelzéseit „láthatósági körzetben" (a Föld-felszín egyharmada) megfelelő antennákkal lehet fogni. Európai végállomások vannak Angliában, Franciaországban és az NSZK-ban. Ha arra gondolunk, hogy ma már több száz műhold rója útját Földünk körül, könnyen elképzelhetjük, hogy pár évtized múlva valamennyi tévé- és rádiótulajdonos foghatja a Föld valamennyi országának valamennyi műsorát. Hírünk a szerkesztőségi szoba izolált világába érkezett, ahol kék szőnyegpadló tompítja a léptek zaját, s meleg faburkolat borítja a falakat. A 400 m2

-es teremben 65 telexgép zümmög, s egy műszakban több mint 40 ember vigyázza a hírek születését. A telefonok optikai jelzőberendezéssel működnek, a klímaberendezés óránként négyszer cseréli ki a levegőt, megtartva a kívánt hőmérsékletet. Fehérköpenyes műszakiak kezelik a gépeket, melyeken közel negyven hírügynökség anyagát veszik: ADN (NDK), AFP (francia), AGERPRES (román), AP (amerikai), APN (szovjet), CTK (csehszlovák), DPA (NSZK), Reuter (angol), TANJUG (jugoszláv), TASZSZ (szovjet), UPI (amerikai), VNA (vietnami). . . stb. A külpolitikai szerkesztőség három műszakban fordítja, gépeli, szerkeszti a napi 2 ezer oldalnyi híranyagból kiválasztott 100 oldalt, ami tükrözi, a nap világeseményeit. De ideje már kivenni a gépből washingtoni tudósítónk jelentését: „kedden nulla órától sztrájkba lépett a General Motors 344 ezer dolgozója. . ." s figyelemmel kísérni további útját. Mivel ugyanazt a világeseményt minden hírügynökség leadja, a három-négy nyelvet ismerő vágó feladata a fölösleges ismétléseket selejtezni. Az újságíró-fordítók a legjellemzőbb jelentésekből összegezve írják meg cikküket s a turnusvezetői szerkesztő-ellenőrző munka után a telexgépírók rendeltetési helyükre „küldik": az előfizetőkhöz. Természetesen a rádió közli elsőnek a hírt, az MTI külön gyorsított hírszolgálatot biztosít a rádiónak. Előfizetői még: a Televízió, a Hírlapkiadó Vállalathoz tartozó Népszabadság, Esti Hírlap, Népsport, Hétfői Hírek, Magyarország; a Lapkiadó Vállalattól a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet; az Ifjúsági Lapkiadó. A felsorolás nem teljes, hiszen e három kiadó több száz újság gazdája. Az MTI napi kiadásait saját nyomdájában is sokszorosítja, és kőnyomatosan is megküldi naponta előfizetőinek. A Külpolitikai Hírek 70%-a hírügynökségek és rádióállomások jelentéseiből származik, 30%-át az állandó külföldi tudósítók adják telexen és telefonon. * A tudósítói munkakört az egyik legösszetettebb sportághoz, az öttusához hasonlíthatjuk. Az ideális külföldi tudósító univerzális ember: 1. jó újságíró, 2. jól beszéli az illető ország nyelvét, 3. gyorsíró, 4. telexgépíró, és nem utolsósorban: 5. diplomata. íme egy példa az utóbbira: Afrikai országok csúcstalálkozója a hatvanas évek közepén. Az MTI tudósítóját az apartheidről hírhedt Dél-afrikai Köztársaságból küldött újságírók kérdésekkel ostromolják: — Aztán hogyan élnek maguk ott, a kommunista Magyarországon? — Köszönjük, jól. — Ááá! Maguk kommunisták mind olyan öntudatosak. . ! Nem beszélne nekünk arról kicsit, ami nincs maguknál ?! — De szívesen. — Na látja, hát ez érdekelne minket: Ami nincs! — Fajüldözés. Az például nincs' nálunk — felelt a magyar újságíró. A tudósító értékmérője: mennyi idő alatt tudja továbbítani a hírt. Az MTI tudósítói — jelenleg 15 dolgozik a világ legnagyobb városaiban — a híranyagok megszerzésével és továbbításával nem egyszer lekörözték a világhírügynökségeket. így sikerült annak idején a ghánai államcsíny kitörését is elsőként röpítenünk világgá. * A Belpolitikai Szerkesztőség újságírói üvegfallal elválasztott termükből rálátnak a nagyteremre, s — témakörüknek megfelelően — áttekintésük van a magyar politikai, gazdasági és kulturális életen. Az események után legkésőbb egy órával kész anyagot tesznek a rovatvezető asztalára. A Belföldi Szerkesztőséghez tartozik a vidéki tudósítóhálózat a megyeszékhelyeken és Dunaújvárosban működő kirendeltségekkel. Munkatársaik állandó telexkapcsolatban vannak a Naphegygyei, híreiket felszippantja a belföldi hírszolgálat. A Vidéki Turnus a megyei lapokat — összpéldányszámuk jelenleg 850 ezer — látja el híranyaggal. A napi kül- és belpolitikai anyagból átlagosan xoo oldalnyi speciális válogatást kap minden lap. Az adás-vétel tökéletesítésére az MTI pár év múlva URH-láncot épít ki vidéki hálózatával. A dokumentáció a házon belüli utolsó munkafolyamatként még kontrollálja a „kimenő" anyagot. A nagyteremből csőpostán érkeznek ide a kéziratok, ezeket a szerkesztők azonosítják a telexanyaggal. Az osztály tájékoztató és adatszolgáltató tevékenységet is folytat. Dolgozói néhány perc alatt megtalálják minden olyan ismert személyiség életrajzát, akit az időszerű események hirtelen reflektorfénybe helyeztek. És megtalálják a széntermelés számadatait s Lumumba meggyilkolásának pontos dátumát. Búvárkodó munkájuk elengedhetetlenül fontos a bonyolult gépezet hibátlan működéséhez. * „Budapest 2000-ben", „Decentralizáció a magyar iparban", „Utazás Ergonómiába" (pszichológusok vizsgálják: miért nagy a munkahelyi fluktuáció), „A magyar főváros történelmi belvárosának rekonstrukciója", „Egyházi krónika", „Akció indul Budapest levegőszennyeződésének megakadályozására" — a Külföldi Adások Szerkesztőségének kiadványaiban böngésző kíváncsiskodó ugyancsak elcsodálkozik a témák sokaságán. Azon, amilyen igénnyel, ahogyan napról napra megmutatja itt társadalmunk arcát a nagyvilágnak. Nem egyoldalúan, nemcsak az eredményekről szólva. Telex és rádiótelex adásaival naponta 18-szor jelentkezik az osztály; orosz, angol és német nyelven. Bulletirjeit négy világnyelven küldi szét hetente a szélrózsa minden irányába. A „Hazai Tudósítások" a külföldön megjelenő magyar nyelvű lapoknak készül. A Budapress fiatal sajtóiroda, i960, január i-én kezdte meg működését. Követségekkel, minisztériumokkal, sajtóirodákkal tart kapcsolatot, negyedéves tematika alapján és megrendelésre dolgozik. Sokat foglalkozik fővárosunkkal; most a felszabadulási évfordulóra készítik el Budapest ostromának történeti anyagát, megírják, mit kap Budapest a IV. ötéves tervben, rendszeresen tudósítanak a főváros minden eseményéről. A Külföldi Adások Szerkesztőségével fordított műveletet végez a Külföldi Sajtószolgálat: a nemzetközi sajtót szemlézi, fordítja s ezekből kiadványokat készít. Napi postájuk teherszállító liften érkezik, több mint 400 napi- és hetilapot, szakfolyóiratot és magazint járatnak. Kiadványaik száma az elmúlt négy év alatt háromszorosára emelkedett. A legjelentősebbek: „Korszerű vezetés", „A világ mezőgazdasága", „Építőipari és városfejlesztési világhíradó", „Kohászati és gépipari információ", a világ szaktudományi tapasztalatait foglalják össze, ismertetik a világesemények gazdasági hátterét. Ismerteti a Sajtószolgálat a világ ifjúsági mozgalmát is, de legfontosabb feladata átfogó képet adni a szocialista országok életéről. A „Daily News — Neueste Nachrichten" az MTI kétnyelvű napilapja 1967. január elseje óta jelenik meg. Egyedülálló a szocialista sajtóban, de egész Európában is csak egy-két hasonló — mélynyomással készült — napilapot találunk. A 8 oldalas, fotóval gazdagon illusztrált újság turistaszezonban 12 — 15 ezer példányszámban jelenik meg. Előfizetői elsősorban az idegenforgalmat bonyolító intézmények; olvasói turisták, külföldiek, idegennyelv tanulók. * A leírt szónál maradandóbb élményt nyújthat a fotó, mely a történés színhelyére viszi, annak szinte részesévé teszi a nézőt. A Magyar Fotó Vállalat 1951-ben alakult s 1957-ben egyesült az MTI-vel. így jött létre az „MTI Fotó" a hazai- és a világsajtó szolgálatára. Belföldre 1970-ben az országos napilapoknak, megyei lapoknak, folyóiratoknak, hetilapoknak havonta átlagosan 2800 képet adtak el. Napi képajánlatuk meghaladja a 300 darabot. A telefotó a XX. századi technika csodája, elvileg a televízió működéséhez hasonlít; pontokra és sorokra bontva továbbítja a képet. Adáskor a gépek a küldendő kép elemi részeit átalakítják elektromos árammá, vételkor pedig az áramot viszszaalakítják kép-részekké, amelyekből a továbbított kép összeáll.. . Az MTI a Televíziónál és a Hírlapkiadó Vállalatnál is elhelyezett egy-egy telefotóvevőt. Három nagy nemzetközi képszolgálattal tart kapcsolatot a Naphegy: Pl (Photo International — szocialista országok képszolgálati társulása), UPI, AP (mindkettő amerikai cég). A telefotó szobában erőteljes zakatolás, az asztalokon fényképhalmok, a telefonkagylóból London recseg, rendelkezik, kér a központ jogán. A folyosón állványokon lepedőnyi képek száradnak, kiskocsikon göngyölített képes-levelezőlapokat tolnak, de a falra tűzött képek is meg-megállítják a látogatót, bármennyire siet is: kucsmás, napszítta arc a téli verőfényben, korálerdőben nehézbúvár, Fock Jenő és Urho Kekkonen, amint éppen egymásra mosolyognak. Az MTI postán is szállít képeket, megrendelésre és felajánlásra egyaránt. Hozzávetőlegesen ötven fotóügynökséggel van kapcsolata. Képszolgálatunk mellékiparága az üzleti, a reklámfotó, ennek jelentősége egyre nő. * Az 1950-es évek elején az MTI újságírója leutazott meginterjúvolni az egyik járási tanács munkatársát. A portánál a bemutatkozáskor így utasították el: — Adja csak ide az elvtárs azt a táviratot, majd mi továbbítjuk az illetőnek. — Sokakban még ma is él a téves hiedelem: a Magyar Távirati Iroda magántáviratokat közvetít. A környék lakói még a közelmúltban is be-bekopogtattak az intézmény ajtaján, előre megfogalmazott távirataikkal. A félreértés egyre kevesebb lesz a jövőben, hiszen a rádió, a tévé, az újságok naponta százszor elismétlik a kifejezést: „Az MTI jelenti" —, de még e sorok írójának is, aki naponta belülről figyelheti az intézmény bonyolult munkáját, hónapokba tellett, amíg cikke elé merte írni: „AZ MTI-ről jelentem. . ." 17