Budapest, 1971. (9. évfolyam)
5. szám május - A címlapon: Bogdán Román felvétele
használható fel, ami a központ súlyát növeli. Az Órs vezér tér és környéke rendezésére, a városközpont beépítésének megoldására nemrégiben városrendezési tervpályázatot írtak ki. A beérkezett tervek alapján a megvalósítás alapjául szolgáló tanulmányterv készítése folyamatban van. Pest délkeleti és déli része műszaki és természeti adottsága révén egymástól viszonylag elszakított, a városközpont felé irányuló szektorokra oszlik. Kőbánya, Kispest-Pestlőrinc, Pesterzsébet, Csepel önálló életet élő településrészek, egymás közötti forgalmuk csekély. Közöttük egyedül a Kispest-Pestlőrinc együttes városrész-méretű, bár összesen 160 ezer — a hozzá csatlakozó József Attila lakóteleppel együtt 185 ezer — lakosával nem éri el az észak-pesti vagy kelet-pesti városrészek nagyságrendjét. A városrész főútvonala, az Üllői út meghoszszabbításában fekvő Vörös Hadsereg útja az észak-déli gyorsvasút déli ága révén a terület jövőbeli tömegközlekedésének is gerince. Az Üllői út mentén Kispesten elhelyezendő városközpont vonzó hatással lehet Pesterzsébetre, Pestimrére, a délkeleti irányban fekvő Pest környéki településekre (bizonyos fokig még Kőbányára is) elsősorban kereskedelmi és kulturális vonatkozásban. Ha Kispesten és Lőrincen kívül Pesterzsébet területe is a városrészhez tartozónak számít, akkor a teljes mai lakosságszám 290 ezerre, a távlati lakosságszám — a kispesti és pesterzsébeti központ rekonstrukciójával, egyben a lakásviszonyok javulásával (tehát az egy lakásra eső lakosságsűrűség csökkenésével) — kb. 320 ezerre tehető. A budai oldal A budai oldalon elsősorban a Hármashatárhegy—Józsefhegy—Rózsadomb vonulata és a Duna közötti észak-budai terület (III. kerület) tekinthető ma is önálló városrésznek. Lakosságszáma kereken 90 ezer, ez a lakosszám azonban a tervezett lakásépítkezések (Óbuda rekonstrukciója, csillaghegyi-, békásmegyeri lakótelepek stb.) révén az előzetes számítások szerint kb. 200 ezerre növekszik. Ez ugyanúgy, mint a pesti oldalon a város észak felé terjeszkedését mutatja. A városrész központja Óbuda, az Arpád-hid torkolatának környéke. Ez az a pont, ahol a várostól északra fekvő településcsoportok közlekedési vonalai találkoznak, ez egyben a Duna menti üdülőterületek és kiránduló-területek kiinduló és elosztópontja. A központ építése Óbuda rekonstrukciójával megkezdődik, különleges profilját egyrészt történelmi múltja (múzeumok), másrészt a terület újabb kori sajátosságai (vendéglátóipar stb.) határozhatják meg. A budai hegyvidék lakóterületének morfológiai alkatát a Duna felé húzódó völgyvonulatok jellemzik. A völgyek között a kapcsolatok csekélyek, központjellegű terület csak a völgyvonulatok mélyén, a Duna felé haladó útvonalak találkozásánál, a budai körút Széna tér—Moszkva tér—Déli vasút közötti szakasza körül alakulhatott ki. Ez a terület továbbfejlesztésre alkalmas. Építési lehetőségek állnak fenn a Széna téren, a Moszk\a tér—Retek utca közötti elavult háztömb helyén, a Városmajor-park mentén és a Déli vasútnál. A városközpont felé a kelet-nyugati gyorsvasút két állomással biztosítja a kapcsolatot. Az itt kialakítható városrész-központ a városközpont közelsége folytán annak mintegy budai nyúlványa, egyben a ma kb. 140 ezer, távlatban 180 ezer lakosú hegyvidék természetes központja, beleértve az agglomerációnak a város közigazgatási területén kívül fekvő budai hegyvidéki településeit is. Jellegét minőségi kereskedelem, szórakozóhelyek, idegenforgalmi létesítmények határozhatják meg. A kiszélesedő délbudai völgy messze délre elnyúló önálló városrésznek tekinthető, ez Lágymányost, Kelenföldet és az ehhez csatlakozó XXII. kerületet foglalja magában. Egyike Budapest leggyorsabban fejlődő városrészeinek. Lakosságszáma kereken 200 ezer, távlatban kb. 240 ezer fő. A városközpont közelében fekvő területen, a központ felé vezető útvonalak találkozási pontjainál, a Móricz Zsigmond körtér, Kosztolányi Dezső tér, Bocskay út, Fehérvári út által alkotott háromszögben Budapestnek a városközponton kívül egyetlen ma is nagyvárosias jellegű része alakult ki, amely a felszabadulás után is tovább fejlődött (egyetemi létesítmények, rendelőintézet, szálloda stb.). Még szabadon maradt területei a nagyvárosias jelleg fokozására, korszerű központ kialakítására nyújtanak lehetőséget. Elsősorban a kereskedelmi létesítmények jelentős fejlődése és a terület jelentőségének megfelelő adminisztratív létesítmények (tanácsház stb.), emellett a városrész műszakitudományos jellegének megfelelő intézmények létesítése kívánatos. A Buda hegyvidéki központhoz hasonlóan — ez a terület is a városközponthoz viszonylag közel fekszik, annak mintegy déli nyúlványát alkotja. A déli Buda környéki településcsoport ezen a központon keresztül kapcsolódik a városközponthoz. A terület fejlődését nehezíti, hogy gyorsvasúti ellátására csak a harmadik vonal megépítése nyújt lehetőséget. Az eddig ismertetettek alapján a budapesti agglomerációnak olyan központrendszere rajzolódik ki, amelyben a belső városmagot a budai oldalon három, a pesti oldalon is három egymástól többé-kevésbé elhatárolható városrész veszi körül, ezek mindegyikéhez egy-egy városrész-központ tartozik. Központok a kerületekben és a környéken A fent ismertetett központrendszer nem zárja ki, sőt feltételezi a városrészeken belül kisebb egységek és ezek számára középfokú intézmény-központok kialakítását. Erre a célra elsősorban a meglevő kerületi központok alkalmasak, de ilyen jellegű fejlesztés indokolt egyes, tízezer lakásosnál nagyobb, új lakótelepek számára is. (Természetesen a városrészközpontok, ugyanúgy, mint a város központja környezetük középfokú ellátási igényeit is kielégítik.) A meglevő kerületi rendszerben ilyen középfokú központok létesítése szükséges a pesti oldalon Rákospalota, Zugló, Pesterzsébet, a budai oldalon Budafok területén. Az új lakótelepek közül a város északi irányú fejlődésének megfelelően elsősorban Csillaghegy—békásmegyeri és káposztásmegyeri helyi központ kialakítása indokolt. Budapest sajátos adottságainak megfelelően különleges helyet kell elfoglalniok a kőbányai és csepeli központoknak, amelyek vonzásterülete a „városrészektől" független egységet alkot és közvetlenül kapcsolódik a városközponthoz. Az így kialakuló belső városrész-gyűrűhöz csatlakoznak az agglomeráció külső településcsoportjai. A várostagolás további lépése azoknak a környéki településeknek a kiválasztása, amelyek a településcsoport középfokú intézményeinek elhelyezésére alkalmasak, a településcsoport helyi központját alkothatják. Ilyen település többek között Budapesttől északra Szentendre és Dunakeszi, keleti irányban Kistarcsa, a közigazgatásilag Budapesthez tartozó Rákoskeresztúr és Vecsés, délen Dunaharaszti és Szigetszentmiklós, a budai oldalon Érd-Százhalombatta. A Budától nyugatra fekvő községek, Budaörs és Budakeszi nem alkotnak külön településcsoportot, hanem a fővároshoz kapcsolódnak, Budától északnyugatra a város ha-, tárán belül fekvő Pesthidegkút és a környéken Pilisvörösvár alkalmas a településcsoport-központ szerepének betöltésére. Tahin Gyula felvétele 4