Budapest, 1971. (9. évfolyam)

4. szám április - Vincze Oszkár: Védekezés a zaj ellen

Nemzetközi Szervezete (PRNSZ). A repülőgép okozta zajártalom kérdéseiben e szervezet szakkonferenciája külön ajánlásokat, irányelveket készített, amelyeknek a gyakorlatba való átültetését azóta meg is kezdték. A repülés gerjesztette zaj ártalmainak kérdéseivel a Nemzetközi Légiforgalmi Szövetség (NLSZ) és a Légikikötők Szervezete (I.KSZ) is foglalkozik. Az Amerikai Egyesült Államokban pl. a helyzet orvoslásának egyik fő eszközét a hajtóművek és hajtóanyagok tökéletesítésében látják. A vonatkozó tervek már megvalósítható stádiumban vannak; a hatóságok előreláthatólag rövidesen szentesítik a terveket. Az USA és Anglia évente sok millió dollárt fordít csendesebben működő hajtóművek kutató munkálatainak támogatására. Emellett az USA, Anglia és Franciaország illetékes légügyi hatóságai szívósan fontolgatják, hogy a hangsebesség fölötti repülőgépeket a kontinens szárazföldjének légiteréből „száműzik". Vüágszerte a legfontosabbnak azt tartják, hogy a nagy lármát keltő gépek éjszakai forgalma lényegesen csökkenjen. A légiforgalom okozta zajártalmakkal kapcsolatban egy sor jogi kérdésben is igyekeznek méltányos megoldást találni. A légiforgalom terebélyesedésével mind nagyobb területet kell légikikötők céljára kisajátítani. A növekvő zaj miatt egy-egy új környék lakosságát kell védettebb területre átköltöztetni. A készülő jogszabályok az érdekelt lakosság jogait fejlett morális érzékkel kezelik s a kártérítés kérdését az esetek zömében peren kívül oldják meg. Részletes előírások készülnek arról, hogy a repülőtársaság a zajkörzethez közelebb fekvő régi lakóépületeket is hangcsillapító berendezésekkel szerelje fel. E költségek általában nem jelentősek. Mind nagyobb összeget tesz ki ezzel szemben a kisajátítás, és a légi kikötők bizonyos körzetére kiadott építési korlátozás nyomán jelentkező kártalanítás összege. A kártalanítás mértéke nagyban függ attól, hogy végleges vagy átmeneti korlátozásról van szó. A kártalanítás szempontjából nemcsak az egyes országrészeket, de a különböző országokat is zaj-zónákra osztják fel. E zónák kártalanításának mértékét a terhelés foka szerint határozzák meg. A rendszabályokat — egyelőre 1980-ig — a mai műszaki adottságoknak megfelelően szerkesztik meg. A zajártalom elviselésében igen sok a szubjektív tényező. Ami az egyik ember számára elviselhetetlen, azt a másik még különösebb inzultusélmény nélkül tűri. Ez az arány ember és ember között a tapasztalat szerint 50—50 százalék. Gyakori persze, hogy ugyanaz az ember kedvezőbb diszpozícióban az adott zaj-inzultust viszonylag könnyen viseli, máskor viszont elviselhetetlennek érzi. Általában őrizkedni kell a szabályozási tevékenység során a túlzott, indokolatlan szigortól, a hisztéria előtti meghátrálás következményeitől — viszont a méltányos kívánságokat humánusan illendő elbírálni. A zaj elválaszthatatlan tartozéka a termelő munkának, nem utolsósorban az építőipari tevékenységnek. Az extrém módon előírt tilalmazás számos munkanemben életellenes tevékenységnek minősülne. A méltányos megoldást elsősorban nem tilalmazással, hanem műszaki fejlesztési és szervezési intézkedések révén kell keresni. A légi járművek kétségtelenül a legnagyobb és legáthatóbb természetű zajok okozói. Az ellenük való védekezésben most teszi első lépéseit a technika. A szakemberek a megoldást itt sem a tilalmazásban, hanem a hajtóművek, a hajtóanyagok minőségének javításában és a hatóságok célirányos intézkedéseiben látják. Ha e három tényező világméretekben is egymásra talál, több derűlátással nézhetünk a legújabb kor e súlyos civilizációs ártalmának orvoslása elé. A technikai fejlődés felgyorsult tempója, a panaszok jogosultsága feltétlenül sürget. A tét a civilizált emberi életfeltételek integritásának megóvása és javítása. Vincze Oszkár Apostol Pál felvétele 27