Budapest, 1971. (9. évfolyam)

4. szám április - Gál Éva: Kétszáz éves a Krisztinaváros III.

n Magyar Nemzeti Múzeum Egyik legszebb műemlékünk. Talán a legismertebb és leglátogatottabb is. Jelentősége nemcsak a magyar klasszicista építészet történetében, hanem kultúr­történetünkben is kimagasló. A XIX. század első felében Európa-szerte múzeumlétesítési láz volt. A londoni British Museum, a berlini Altes Museum, a müncheni Glyptothek, a leningrádi Ermitage, a párizsi Louvre, a madridi Prado — hogy csak a legfontosabbakat említsük — mind ebben a korszakban épültek vagy váltak nyilvános múzeummá. Az a törekvés hívta őket életre, mint a miénket: a nemzeti tulajdonban levő történelmi és művészeti értékek mindenki számára hozzáférhetők legyenek. Magyarországon az első múzeum-építési terv 1805-ben, Grassalkovich Antal telekadományozása és Széchenyi Ferenc nagyszabású gyűjteményének felajánlása kapcsán merült fel. A múzeum épülettervét József nádor 1807-ben el is készíttette Hild Jánossal, a Szép utca sarkára. Ez a terv azonban nem valósult meg. Hasonló sorsra jutott az 1810-ben készült Pollack és Hild terv. Végül Pollack Mihálynak, a Múzeum körútra készített tervei realizálódtak. Az építkezést 1837-ben kezdték el, de a munkálatokat az 1838. évi nagy árvíz megakasztotta. Mégis, a múzeumépület 1840-ben, viszonylag rövid idő alatt ke­rült tető alá. Belső kialakítása azonban a sok vita következtében eléggé elhúzó­dott. Kiállításokat 1846-tól, parlamenti üléseket — a díszteremben — 1848-tól kezdve tartottak az új intézményben; de a lépcsőházat csak 1867—1880 között fejezték be és sokáig váratott magára az épületet övező telkek parkosítása is. A múzeum középület voltát, fontos eszmei rendeltetését hangsúlyozza a hár­mas tagolású főhomlokzat ünnepélyes kialakítása. Legfontosabb része az erőtel­jesen kiemelkedő és mégis harmonikusan illeszkedő nyolcoszlopos középső por­tikusz, amelyhez hatalmas oldalfalakkal szegélyezett, fele úton pihenővel ketté­osztott, széles lépcső vezet. A karcsú oszlopok mögött kétablak-szélességű, leve­gős csarnok emelkedik ki a főhomlokzat síkjából. Az oszlopcsarnokot szemből háromszögalakú orom mező (középen szoborcsoport, amely Pannóniát a Tudomány és a Művészet allegóriáival közrefogva ábrázolja), oldalt pedig az egész épületen körbefutó fogrovatos és konzolos párkány zárja le. A portikusz szoborcsoportját és oszlopfőit Raffaello Monti olasz szobrász mintái alapján öntötték a bécsi Foster cég öntödéjében. Az öntéssel kivitelezett díszítőelemek ebben az esetben sze­rencsésen találják meg az épület által megkívánt átmenetet a relief és a szabad plasztika között. A portikuszhoz jobbról és balról kapcsolódik a két vízszintes tagolású oldal­szárny. E hatalmas falfelületeket a földszint és az emelet között végighúzódó párkány osztja, az ablakok azonos mérete és keretezése pedig harmonikus egy­ségbe foglalja. A főhomlokzatot az azonosságok és az ellentétek helyes aránya teszi egyöntetűvé és művészivé. A portikusz lendületét és sudárságát az oldal­részeknek a vízszintes tagolásból eredő nyugalma emeli ki és fordítva: az oldal­részek egyhangúságát szünteti meg a középrész függőleges tagolása és merész kompozíciója. A főhomlokzat kialakítása határozta meg az oldalhomlokzatok hármas szerkezetét is, amelyek mintegy a főhomlokzati motívum egyszerűsített ismétlései. Ez biztosítja az épülettömb egészén végigvonuló egyenletes ritmust. A főhomlokzat középre helyezett hangsúlya az épület belsejében is folytatódik. Az alaprajz szerkezeti sajátossága a középtengelyre (ez egyúttal az alaprajz osztó­tengelye is) épülő két szimmetrikus épületrész. A reprezentatív helyiségek a kö­zéptengelyben helyezkednek el, tőlük jobbra és balra a kiállító és egyéb járulékos helyiségeket találjuk. A főhomlokzati oszlopcsarnokból a bejárati előcsarnokba, innen a kerek csarnokba, majd a felvezető díszlépcsőkhöz érünk. Ez a teremsor ismétlődik meg az emeleten is. A középtengelyhez csatlakozó épületrészek egy­egy téglalapalakú udvart öveznek. Az udvari homlokzatok egyenletes ritmusát és a körbefutó folyosók megfelelő megvilágítását a keretezett és egyenes sze­möldök-párkánnyal lezárt ablaksorok biztosítják. A két emeletszint teremsorának 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom