Budapest, 1971. (9. évfolyam)

1. szám január - Halász Zoltán: Az MTA Biokémiai Intézete

kiegészítő kutatások jellegét. De a kutatás nemcsak tematikailag „kollektív" — módszerében is az. A fiatalabb munkatársak bevonásával 2—5 főből álló csoportok alakulnak egy-egy konkrét részfeladat megoldására, s a csoportok egymással is összedolgoznak. Minden kedden reggel összegyűlnek az Intézet kutatói, s ismertetik kutatásaik állását, problémáikat, elért eredményeiket. A vita során gyakran hangzanak el megszívlelendő kritikák, a további munkát segítő tanácsok. Amikor valamelyik kutatási eredmény publikációjára készülnek, a szerző ugyancsak tudományos ülés keretében mutatja be dolgozatát, amelyet alaposan megvitatnak. Magyar és külföldi folyóiratokban kétszáznál több publikációt jelentettek meg a Karolina úti biokémikusok. Nagy és kedvező nemzetközi visszhangja volt az enzimek szerkezetéről és funkciójáról szóló monográfiájuknak, melyet német nyelven jelentetett meg a Magyar Tudományos Akadémia könyvkiadója. A magyar biokémikusok tevékenységét számon tartja a tudományos világ; az Intézet munkatársait sűrűn hívják meg előadóknak nemzetközi symposionokra, konferenciákra. A munkájuk iránt tanúsított érdeklődésre jellemző, hogy a Nemzetközi Biokémiai Unió legutóbb az Intézet négy munkatársát kérte fel, hogy előadásokat tartsanak az 1970 szeptemberében Svájcban tartott nemzetközi biokémiai kongresszuson. Elmélet és gyakorlat Hosszú évek óta ismerem Straub Brúnó • professzort: szerkesztőbizottsági tagja annak az angol nyelvű folyóiratnak (a New Hungarian Quarterlynek), amelynél dolgozom, s negyedévi összejöveteleink alkalmával azon ritka és kivételes személyiségek egyikét ismertem meg benne, akik hidakat vernek, kapcsolatokat teremtenek az emberi kultúra két területe: a humán és a természettudományok között. Most, hogy — első ízben évtizedes ismeretségünk során — fehér köpenyben, műszerek közt találkozom vele, új minőségében ismerem meg. Az ismeretterjesztő tudós szerepében, aki szinte kézzel foghatóan érthetővé teszi számomra egy bonyolult tudományág alapjait. A biokémia és a gyakorlati élet kapcsolatából indul ki. Hazai viszonylatban is aktuális példaként említi az enzim-hatású mosószerek gyors elterjedését, nagy sikerét. Nemrégiben — mondja — japán kutatók egy penészféleségből előállították a sajtgyártásnál használatos enzimet, amelyet eddig állati gyomorkivonatból készítettek (borjúojtó). Nálunk az Élelmiszeripari Kutató Intézet foglalkozott e fontos segédanyag előállításának kérdésével — munkájához segítséget nyújtott a biokémiai kutatás. Egy élelmiszeripari kutató hónapokat töltött a Karolina úton, s az Inté, zet biokémikusainak segítségével sikerült is kidolgoznia a szóban forgó enzim előállításának metodikáját. A biokémiai kutatás és az ipar kapcsolatának másik példáját említi Straub Brúnó: a gyógyszergyártás területén. Az Intézet együttműködik a Kőbányai Gyógyszergyárral, a Chinoinnal, segítséget nyújt számukra olyan eljárások kidolgozásához, amelyek biokémiai úton valósíthatók meg legcélszerűbben. — A biokémiai megoldások lehetőségei az iparban igen nagyok — mondja Straub dr. —, mert bizonyos kémiai folyamatokat esetleg nem úgy fogunk a jövőben elvégezni, mint jelenleg. Lehet, hogy enzimhatással, hevítés, főzés és más költséges, hosszadalmas műveletek nélkül, melléktermékektől mentesen tudjuk majd sok esetben a kívánt termékeket előállítani. — Hogyan egyeztethető össze az Intézet főcéljával, az alapkutatással, az ipar részére végzett munka ? — kérdezem. — Úgy — feleli Straub Brúnó —, hogy az effajta alkalmazott kutatás végül is tevékenységünknek mindössze 10 százalékát alkotja. Szellemi és technikai kapacitásunk 90 százalékát az alapkutatásokra összpontosítjuk. Laboratóriumokat járunk ezután. Sok tudományos intézetben megfordultam már életemben, s ezért tudom, hogy a kisebbnagyobb acélszekrények, amelyeknek falai mögött elektronikus, optikai, vagy éppenséggel nukleáris készülékek érzékelik és jegyzik fel a legkülönbözőbb jelenségeket, nem sokat mondanak a laikusnak. (Az a gyanúm, hogy még a másik természettudományos ágazat szakemberének sem, ha nem avatják be a részletekbe.) Szerencsére azonban Straub Brúnó a vezetőm; magyarázatai nyomán megvilágosodik a bonyolult kutatómunka néhány részlete. Megismerkedem — a többi között — az aldoláz nevű enzimmel, amely a szervezetben végbemenő cukoranyagcsere egyik fontos anyaga, s jelenleg a laboratóriumi munka egyik témája. Az acélszekrényekben izgő-mozgó műszerelemek azt vizsgálják és jegyezgetik eg}' lassan mozgó papírszalagra, hogy milyen aminósavak helyezkednek el abban a láncolatban, amely az aldoláz szerkezetét alkotja. Közel 340 molekulából áll a lánc — közülük eddig 150-nek a sorrendjét derítették fel a kutatók. A munka nagyobbik fele így hát még hátra van. A Biológiai Központ Habár budapesti lokálpatrióta vagyok, nagy örömmel számolok be egy olyan fejleményről, amely hozzájárul ahhoz, hogy csökkenjen szellemi életünk „Budapest-központúsága". Szegeden a Magyar Tudományos Akadémia új, nagyszabású komplexintézetet létesít, amely a biológiai kutatómunka központi intézménye lesz. Az új Biológiai Központ négy részből áll: biokémiai, biofizikai, genetikai és növényélettani intézeteiben öszszesen ötszázan dolgoznak majd, köztük százötven tudományos kutató. E jelentős tudományos apparátus munkája igen sokrétű lesz: a fotoszintézistől a nukleinsav-kutatásig terjed majd a kutatások skálája. A munka ugyanakkor koordinált lesz, minden részletében egymásbakapcsolódó. Straub Brúnó lelkesen beszél az új Biológiai Központról, amelynek ő a létrehozója és szervezője. A Központ egy része 1971. tavaszán kezdi meg működését; teljes kapacitással 1973-ban működik majd, ekkorra készül el az egész, hatalmas épületkomplexum. Az újszegedi park mögött épülő intézmény nemcsak építészetileg és technikaüag lesz korszerű — egész munkájában a modern tudományszervezés elveit szeretné megvalósítani Straub Brúnó. A Biológiai Központ szoros kapcsolatot tart majd az egyetemi tanszékekkel, vendéglaboratóriumaiban hosszabb-rövidebb időre meghívnak majd olyan magyar és külföldi tudósokat, akik a Biológiai Központ tematikájába illeszkedő problémákat kutatnak. Összedolgozik majd a Központ a mezőgazdasági kutató intézetekkel is. Buza-genetikai kutatásokkal fogja segíteni a magyar mezőgazdaság fejlődését. Amikor a szegedi intézmény megkezdi működését, a budapesti Biokémiai Intézet „hátrébb lép" majd a rangsorban: attól kezdve csak a Biológiai Központ „kihelyezett intézete" lesz. Valójában azonban nem a Karolina úti intézet kerül hátrébb — hanem az egész magyar biológiai tudomány tesz majd egy nagy lépést előre a fejlődés útján. BENCZEJÓZSEF Szívek népvándorlása... Dombok somogyi magánya gyárak vas szagú ege lett, villanycsengő tölti meg zenével az esőhozó felleget. Állványra mászik a culágerlátny cigányülésben guggol a létra, vödör kúszik pók-kötélen habarcsba készül a tégla. Malterszeplős arcú lányok csendben illannak a csókra, pipacs-tégla arcuk tüzén heves álma pihen a bóknak. A fiú kabátján bádog-virág, nappal esőcsatorna verebész, telt keblű kémény-lányok közt szerelmet mégis itt idéz. Neon-kukoricacsöves égen szivárvány a villanyvezeték. Eszpresszó, parfőrmllatában szívüket szerelemmel övezték. Közért felirat, mint kocsitábla idézi az otthont, aggódással, nem lett sorsuk itt megalázott nem fenyegeti őket romlással. Édes írógép fakopács dödög hajnalok kürtje sürgetve gyárba hív, kuporgó éjjeliőr haza siet, megérzem szeméből mit álmodik. Kirakom a jövő játékkockáit tűztánctól védem meg gyáraik, csak szívemmel tudnék érettük halálomig hűen elfáradni! 17