Budapest, 1971. (9. évfolyam)

4. szám április - Kereszty András: Első nemzedék

leti szobában voltunk hárman. Én, Gyuri és a felesége. Képzelheti, nem sokáig marad­hattam. De így jobb is. Nagyon szép kis szo­bám van a Szent István parkban, látom a Du­nát az ablakból. — Nem kerül kicsit sokba? — Nem olcsó. De központi fűtés van, szép, csempézett fürdőszoba, akkor használhatom, amikor akarom. — Mit csinál munka után ? — Többen vagyunk barátnők, mindig kita­lálunk valamit. A legtöbbször moziba me­gyünk. Odahaza nem volt mozi. Képzelje, amikor Pestre költöztem, azzal szórakoztam esténként, hogy két, de volt úgy, hogy három filmet megnéztem. Egyik moziból ki, a má­sikba be. Annyira tetszett. Meg aztán, gon­doltam, hadd maradjanak egyedül a Gyuriék. — Hazaköltözne a szüleihez ? — Nem. De elég sokat vagyok otthon. Min­den második hónapban. Hatan vagyunk test­vérek. Tudja, az a legérdekesebb, mindegyi­künk városban él. Ki Budapesten, ki Mis­kolcon. Én vagyok a legfiatalabb, én jöttem el utoljára. Hanem ha otthon vagyunk, olyan, mintha a többieknek lelkiismeretfurdalásuk volna, csak járkálnak szótlanul. Én meg nem érzek semmit, csak azt: meglátogattam apá­mékat, aztán megyek haza. Haza Pestre. Ta­lán ez az oka, hogy én többször megyek az öregeket meglátogatni, a többiek meg legfel­jebb karácsonykor jönnek. Piszkos falak, fémkeretbe foglalt, hályogos­párás ablakok, sorban álló óriás gépek, széles pofájukba belefér egy dömperkerék. De annak számára, aki kívülről jött, teljesen mindegy, mozdonyalkatrészt, autógumit, porcelántányért vagy búgócsigatengelyt for­málnak. Az adatok is — a Cordatic mérnökei­től kapott adatok — lényegtelennek tűnnek. A fejlődésnek ezek a számai akármelyik gyár­ból is származhatnának. Lényegük is általá­nos : része annak a törekvésnek, hogy hazánk minél előbb az iparilag fejlett országok közé emelkedjen. Az intenzív iparfejlesztés kor­szaka ez. A termelékenység növelése korsze­rű gépeket, automatizált üzemeket kíván. És embereket, akik majd a gépek mellett állnak. A gépvásárlás, az üzemek kifestése, a tetők fölemelése viszonylag egyszerű dolog. De vajon ugyanilyen gyorsan megoldható az em­berek belső átalakítása ? Amikor az új munkásgeneráció tagjai a gyárba léptek, volt közöttük olyan, aki elő­ször járt Budapesten. A gépek kezelésével egyidejűleg meg kellett tanulniuk, merre jár a 6-os villamos, hogyan kell önkiszolgáló boltban vásárolni, hová kell dobni a forintost telefonáláskor, hogyan lehet a Kerepesi útról eljutni Kőbányára. Meg kellett tanulniuk, hová lehet vinni a kislányt szombaton szóra­kozni, meg kellett tanulniuk, hogy a Rákóczi út és a Körút kereszteződésénél a föld alatt lehet a túlsó oldalra jutni, meg kellett tanul­niuk a munkásszálláson az illemkódexnek beillő házirendet, és azt, hogy a zuhanyozó piros gombja a melegvizet indítja meg. Két év múlva, öt év múlva pedig automa­tizált üzemekben lesznek munkások, műve­zetők, üzemvezetők. Nem ártana már most a munkásoktatás, továbbképzés, ízlésfejlesztés eddiginél inten­zívebb módszerein gondolkodni. A fogkefék árát leszállították. Ennek ellenére nem biztos, hogy megfelelő számú „fogkefés" munkással rendelkezünk. És az automaták korában hány igényes, a kultúrára fogékony, az „osztályt" erősítő munkással gyarapodunk ? 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom