Budapest, 1971. (9. évfolyam)

1. szám január - Halász Zoltán: Az MTA Biokémiai Intézete

Halász Zoltán flhol az élet titkait kutatják fl Magyar Tudományos Akadémia Biokémiai intézete A Karolina úti intézeti székház szűkre­szabottan szerény. A tőszomszédságában levő Orthopédiai Klinika sok ezer látogatója és páciense közül a legtöbb, gondolom, észre sem veszi a kicsiny, fekete táblát, amely sze­rint a MTA Biokémiai Intézete működik benne. Pedig korunk legdinamikusabban fejlődő, legizgalmasabban érdekes eredmé­nyeit produkáló tudományágnak magyar művelői dolgoznak a Karolina úti székház­ban. Munkájukról szeretnék némi képet adni a Budapest olvasóinak, annak a beszél­getésnek nyomán, amelyet dr. Straub Brúnó professzorral, az intézet igazgatójával foly­tattam, a közelgő húszéves alapítási évfor­duló alkalmából. A kezdet A magyarországi biokémiai kutatások kez­dete és hőskora Dr. Szent-Györgyi Albert munkásságához fűződik. Szegeden érte el első, világraszóló eredményeit, majd Buda­pesten az orvostudományi egyetem bioké­miai intézetének élén folytatta munkáját, emigrálásáig. Szegeden indult dr. Straub Brúnó pályája is. ő később a budapesti orvosvegytani intézet élére került. A MTA Biokémiai Intézetének létrehívása azonban egy harmadik tudós: Szörényi Imre (1905—1959) munkásságához kapcsolódik. Szörényi a két világháború közötti időszak­ban emigránsként a Szovjetunióban élt, ott érte el tudóspályájának első, jelentős eredményeit. Előbb antibiotikum-kutatással foglalkozott, majd a fehérjék szerkezete és az enzimek működése közötti összefüggéseket vizsgálta. Magyarországra hazatérve, teljes erővel vetette magát a kutatásba és a taní­tásba. A budapesti egyetem orvosi karán a biokémia professzora lett, s ő alapította és szervezte meg 1950-ben az MTÄ Bio­kémiai Intézetét is. Sajnos, ezután már csak küenc évet engedélyezett számára a sors, de sorozatos szívinfarktusokkal viaskodva is kutatott, tanított, korai haláláig. A magyar biokémiai kutatás egész nemzedékét nevelte fel. Fiatal, kezdő kutatókból szakavatott, kitűnő tudósgárdát nevelt. Fehérjekutatás Ha az ember laikus is, oly sokat olvasott és hallott már a világszerte folyó biokémiai kutatásokról (legutóbb a Nobel-díjas Watson „Kettős spirál" címmel magyarul is megje­lent könyve avatta be a kívülállót a moleku­láris biológiai kutatások kulisszatitkaiba), hogy vannak bizonyos elképzelései modern­ségről és világszínvonalról. Örömmel írom le itt, hogy amit a Karolina úton láttam és hallottam, engem meglepett és fellelkesített. Meglepett, mert szégyenkezve bár, de meg kell vallanom, hogy mialatt mohó érdeklő­déssel olvastam a világ legkülönbözőbb részeiről érkező beszámolókat a ribonuklein­sav titkairól, fogalmam sem volt arról, hogy itthon, saját városunkban milyen érdekes és korszerű kutatás folyik az élet összefüggései­nek vizsgálata terén. S fellelkesített, mert megcáfolta egy régi félelmemet. Tán még sincs igazuk a pesszimistáknak, akik csalha­tatlanul és kategorikusan szokták kijelenteni napjainkban: egy kicsiny és nem éppen gaz­dag országnak nincs keresnivalója a tudo­mány élvonalában a nála sokszorta nagyobb és gazdagabb országokkal szemben. Úgy lát­szik — mégis van. Feltéve, hogy jól szervezik és szenvedéllyel csinálják. A Szörényi Imre alapította Intézetben tehát kitűnő kutató-gárda nőtt fel. Jelenleg 23 tudományos kutatója van az intézetnek. Közülük Szabolcsi Lászlóné a Magyar Tudo­mányos Akadémia levelező tagja, Keleti Tamás, Dévényi Tibor, Élődi Pál a biológiai tudományok doktorai, heten kandidátusok. A kutató-gárda munkájának hatásfokát fo­kozza, hogy az Intézetben a szó legjobb — és legmodernebb — értelmében vett kollektív kutatás folyik. Egyetlen, nagy alaptéma körül forog valamennyi kutató munkája, ezt a köz­ponti problémát közelíti meg ki-ki más oldal­ról, de egybehangolt munkaterv szerint. Ez az alaptéma az élő szervezetet felépítő fehérjék kutatása. Ezen belül pedig az élet­folyamatok „katalizátorainak", az enzimek­nek tanulmányozása, a legkülönbözőbb vo­natkozásokban és módokon. Az Intézet sokrétű munkáját úgy tudom legjobban felvázolni, ha annak fő irányait nevekhez kapcsolom. Az előbb emh'tett kutatók közül Dévényi Tibor a fehérjék analitikájával foglalkozik. Azt tanulmányozza, hogy egy-egy fehérjében müyen sorrendben kapcsolódnak egymáshoz a húszféle aminosavból épült molekulák. Gyakran több száz molekulából áll ugyanis egy-egy „lánc", s egymáshoz kapcsolódásuk sorrendje, az egymáshoz épült aminosavak száma okozza a sokféle tulajdonsággal ren­delkező fehérjék kialakulását, az élet végtelen változatosságát. Keleti Tamás az enzimreakciók időbeli lefolyását és mechanizmusát fürkészi. Azok a vizsgálatok, amelyek ezzel a kérdéssel fog­lalkoznak, az enzim-kinetika körébe tartoz­nak. Élődi Pál a fehérjék fizikai-kémiai tulaj­donságait vizsgálja. A fehérje-molekulák alak­ját és szerkezetét tanulmányozza, azt, hogy a különböző aminosavakból melyek vannak a fehérje felületén és melyek a belsejében. Szabolcsi Lászlóné a fehérjemolekula mozgékonyságával foglalkozik. Ezen kívül a fehérje felületén levő azon kémiai csoportok természetét kutatja, amelyek az enzim műkö­désében résztvesznek. Boross László kutatási témája: ezek a ké­miai csoportok mitől olyan aktívak, hogy képesek részt venni az enzim működésében. Polgár László az enzimek kémiai módszer­rel való átalakítását tanulmányozza. Südi János a több alapegységből álló enzimeknél az alapegységek kapcsolódásának vizsgálatával foglalkozik. Nemzetközi sikerek Nem folytatom a felsorolást — tán a fenti példák is érzékeltetik némüeg a sokrétű, de az alaptémában mégis érintkező, egymást 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom