Budapest, 1971. (9. évfolyam)

3. szám március - Zolnay László: Másfél zavaros évtized

A török kori Budán tilos volt zöld ruhát viselni 1650-ben kiadott útikönyv a budai viszonyokról Egy Magyarországon eddig ismeretlen, XVII. századi útikönyv néhány konkrét adatot közöl a török hódoltság alatti Budáról, az odavezető és onnan tovább haladó útvonalakról. A szerző, a prágai születésű Moshe Poriát, művét a közép-európai zsidók körében akkor használatos német-zsidó nyelven írta, és héber betűkkel, a Majna menti Frankfurtban nyomatta ki. Poriát a könyvet igen kis példányszámban jelentette meg. A héber betűkkel nyomtatott könyveket számontartó modern könyvészeti irodalom mindössze két létező példányról tud. Az egyik az oxfordi egyetemi könyvtár Bodleiana részlegében, a David Oppenheim-féle judaica gyűjteményben van; a másik az ugyancsak világhírű jeruzsálemi Schocken-könyvtár tulajdona. 1933-ban Berlinben, „Wege nach Zion" címmel, Schocken kiadásban, Dr. I. D. Wilhelm tudós gondozásában megjelent a könyv egy részének német fordítása. A teljes szöveget héberül 1945-ben Jeruzsálemben, ugyancsak Dr. Wilhelm fordításában, Ávrahám Jáári útleírásokat tartalmazó antológiában adta kl.Moshe Poriát neves prágai zsidó családban született. Közép-Európában később e család egyes leszármazottai Porgesz néven voltak ismeretesek. Egyik rokona 1621-ben elhagyta Prágát és Jeruzsálemben telepedett le. Később e rokona hívására ő is útnak indult, s megtette az akkor nagyon viszontagságos utat. Foglalkozására nézve írónk a zsidó istentisztelet keretében használt és a zsinagógákban őrzött tóra-tekercsek másolója volt. Ez művészi és tudományos felkészültséget igénylő munka, nagy pontossággal történik; s úgy látszik, hogy az útikönyvben a részletek iránt mutatkozó érdeklődése is ezzel a munkásságával van összefüggésben. Poriát az előszóban elmondja, hogy úti élményei során rájött: nem készült fel jól a hosszú útra. Elhatározta hát, hogy a maga kárán szerzett tapasztalatait megírja. Nehogy mások hasonló kellemetlenségeknek legyenek kitéve, könyvbe foglalta a Közép-Európából Jeruzsálembe tartó utas számára a hasznos tudnivalókat. Budáról Konstantinápolyba Több út vezet Jeruzsálembe — írja a szerző. Bécsből kiindulva, utazhatunk Budán át Konstantinápolyba. Bécsben gyakran szervezkedik úticsoport. Egy ilyenhez kell csatlakozni. A csoporttal Bécsből hajón jutunk el Budára, amelyet a törökök Budunnak neveznek. Bécstől Budáig a hajóút nem kerül sokba. Még Bécsben gondoskodni kell császári útlevélről. Ezért is fizetni kell. de ez sem kerül sokba. Bécsben akadnak jószándékú emberek, akik mindenben segítségére vannak a Jeruzsálem felé tartó utasnak. Nagyon fontos — hangsúlyozza, talán szomorú tapasztalat alapján a szerző —, hogy amikor a hajó Budára érkezik, ne szálljunk ki a magunk felelősségére. Küldjünk előbb értesítést a Zsidó utcában lakó testvéreinknek. Ok majd értünk jönnek, megszerzik a szükséges engedélyeket és felvezetnek bennünket a Zsidó utcába. A szerző javasolja a Bécsből szerencsésen Budára érkezett utasnak, hogy a Hufnagel metszete (1617) Zsidó utcában tudakolja meg a továbbjutás lehetőségeit. A helybeli, részben török zsidóktól várhatja az útbaigazítást. Általában a Budáról kiinduló fuvarosok szekerein lehet helyet kapni Konstantinápoly felé. Egy szekérre három-három utast vesznek fel. Az útiholmit is kényelmesen fel lehet rakni a szekerekre. Ezek a szekerek fent nyitottak. Az eső ellen oldalt gyékények védenek. Belgrádig három utas 6 Reichsthalert fizet. Az útnak ez a szakasza kilenc napig tart. Belgrádtól Szófiáig megint 6 Reichsthalert kell fizetni. Onnan Adrianopolig megint 6 Reichsthaler az utazás díja a három utas számára. Végül, az Adrianopoltól Konstantinápolyig tartó útszakaszért kell újabb 6 tallért fizetni. Ajánlatos azonban Budán az egész útra szekeret bérelni. Ugyanis előfordulhat — újabb kellemetlenség —, hogy másutt nem lehet az út folytatásához szekeret kapni. Bevásárlások Budán Útiruhát Budán kell vásárolni. Azért is, mert olcsó, de azért is, mert a császári területről Bécsből jövő utas itt már a török világban szokásos öltözéket szerezhet. Az utazás időpontjának kitűzésére is tanácsokkal szolgál Poriát. Jól teszi az utas, ha a zsidó naptár szerint Av hó végén érkezik Budáról Konstantinápolyba. A következő, Elul hó újholdján ugyanis általában csoportosan indulnak a nagyobb hajók, és ajánlatos azokon helyet szerezni, mert az ilyen hajók védettek a tengeri kalózkodás ellen. (Gregoriánus naptár szerinti értelmezésben ez az időmeghatározás azt jelenti, hogy július-augusztusban kellett Budán tartózkodni, s szeptember elején volt előnyös Konstantinápolyból tovább indulni.) Óvakodjunk a zöld színtől Jeruzsálemben a ruhanemű olcsó. Nem kell hát sok mindent Budán vagy az úton beszerezni. 0 ezt nem tudta és sok fölösleges dolgot cipelt magával. Amit Budán mégis meg kell venni: egy pár cipő; kerek, vörös színű törökös föveg; gyapjúból szőtt, hosszú fehér anyag, amit a vörös föveg köré fel lehet csavarni, törökösen. Ebbe az anyagba bele lehet szőni néhány szép, színes selyemszálat is. De semmiképpen sem zöld színűt. A mohamedán világban súlyos veszélyt jelent a nem mohamedán számára bármilyen zöldszínű ruha vagy öltözékdlsz használata, mert ilyet az egész török birodalomban csak mohamedánok viselhetnek. A zöld színnel kapcsolatos veszély említésére még egy helyen visszatér az útikalauz. Szól ugyanis a nők öltözékéről, amit szintén Budán ajánlatos beszerezni. Női holmi bőven kapható a Duna-parti városban. De a nők is óvakodjanak, nehogy ruhájuk, kendőjük, harisnyájuk zöld színű legyen, vagy zöld fonalakkal legyen díszítve. A tilalom éppen úgy érvényes a nőkre, mint a férfiakra. A több mint három évszázaddal ezelőtt Budán járt útleíró hasznos tanácsait valószínűleg megfogadták könyvének olvasói, akik későbbi években jártak nyomában. De hasznosan járul hozzá ez a kis könyv — amelynek ritka példányai Magyarországtól távoli könyvtárakban húzódnak meg — a török hódoltság korabeli Buda mindennapi életének megismeréséhez is. Dr. Marton Lajos (Jeruzsálem)