Budapest, 1971. (9. évfolyam)

1. szám január - Győrffi Lajos: Úthálózat és közúti létesítmények

ezért itt minden a beszédkészség kialakítása és fejlesztése érdekében történik. — Iskolánk célja — mondta Sebesi Endre igazgató — az ide került süket gyerekeket megtanítani az élő beszédre (s nem jelbeszédre, mint azt sokan hiszik). Mert a beszéd teszi őket képessé arra, hogy majdan önellátó és önfenntartó dolgozó emberré váljanak, hogy beilleszkedhessenek a társadalomba. Elsősök Tizenkét gyerek előtt áll a tanárnő. Áll? Mozog. Úgy mozog, mint túljátszott szerepben a színész. „Áhhoz, hogy a gyerekek figyelmét éberen tartsuk, állandó és határozott mozgásra van szükség." Mozog, járkál, közben beszél. Hangosan, tagoltan ejti a szavakat. Az osztály fala teli színes, szemléltető tablókkal. Es szavakat tartalmazó táblákkal. Minden egyes szót, amit megtanulnak, leír a tanár, és jelentését lerajzolja. Ettől kezdve a falon függ. Hogy állandóan szem előtt legyen. Előbb a hangok képzését kell megtanítani; a magánhangzók, a mássalhangzók helyes kiejtését; a zöngés és a zöngétlen hangokat. Aztán egy-egy szót, például: ló. Ha már ki tudják mondani, a tanárnő bemutatja képen vagy diavetítőn az állatot: A LÓ. Aztán megtanulják ezt a szót: fut. Értelmét még nem ismerik. Felállnak, a tanárnő elkezd szaladni. A gyerekek utánozzák. Közben mindannyian mondják: fut, fut, fut. (gy összekapcsolódik bennük a szó hangalakja, képe és jelentése. A tanárnő most olyan képet vesz elő, amely futó lovat ábrázol. És mondja: a ló fut. Á gyerekek egy része nevet, és mondja: a-ló-fut. Akik nem értik, azoknak egyenként, újra elmagyarázza. Az előkészítő első osztályban körülbelül hetven szót tanulnak meg a gyerekek. A másodikosoknál — Hol-van-a-fü-led? — kérdi a tanár. — Itt-van-a-fü-lem — mondja és mutatja egy kislány. — Hol-van-a-sze-med? — kérdezi a tanár — Itt-van-a-sze-mem — mondja és mutatja egy másik. Á tanár szivaccsal összekeni az egyik fiú kezét, és megkérdezi a gyerektől: — Mi-lyen-a-ke-zed? — Pisz-kos-a-ke-zem — mondja a fiú. — A-te-ke-zed-pisz-kos? — kérdezi egy kislánytól. — Áz-én-ke-zem-nem-pisz-kos-az-én ke-zem-tesz-ta. — Mi-lyen-a-te-kezed? — Tesz-ta. A tanár leguggol a kislány elé. Kezét összekulcsolja tarkóján. A gyerek is ugyanígy tesz. l-i-i-e-e-e-i-i-i-, mondja a tanár, l-i-i-e-e-e-i-i-i, utánozza a kislány,sfeje tetején érzi az i képzése közben keletkezett rezgést. Tisz-ta, mondja érthetően. A negyedik osztály végén, tizenkét éves korukban primitív formában, de beszélnek. Használják a leggyakoribb viszonyító elemeket, ismerik a személyes névmást, a jelen és a múlt időt, a ragokat, az alanyi és tárgyas igeragozást. Nevelőotthon, zsúfoltság Az iskolának az 1970/71-es tanévben 212 tanulója van (ebből 15 óvodás). A 212 gyerek közül 96 nagybudapesti, a többi vidéki. Pedig az iskola nem országos intézmény. Vácott, Egerben, Debrecenben, Szegeden, Kaposvárott és Sopronban hasonló intézmény működik. S mindegyik iskolának megvan a maga „felvevő" területe. De: mondjuk, az egri iskolába 17 gyerek kéri felvételét. Ez egy osztályba sok volna — a megendedett létszám 10—12 —, kettőbe viszont kevés. Tehát Egerbe felvesznek 12 gyereket, a többieket pedig egy másik intézetbe irányítják. Oda, ahol új osztály alakításához 4—5 gyerek még hiányzik. A fővárosi süket gyerekek általában tizenhárom éves koruktól kezdve egyedül teszik meg az utat a lakásuktól az iskoláig és vissza. Az iskola közelében lakó kicsiket naponta hozzák-viszik szüleik. De a peremkerületekben lakó gyerekeket körülmé-Egy hang kiejtésének tanítása nyes volna naponta hurcolni, ezért ők és a vidékiek az iskola nevelőotthonában élnek. Egyetlen hatalmas terem, szorosan egymás mellé rakott ágyakkal: a hálószoba; mellette fürdőszoba, mosdóval és zuhanynyal; tanulószoba— szorosan egymás mellé rakott asztalokkal — a lányoknak. Egy másik emeleten hasonlóan zsúfolt a fiúk lakrésze. A nyolcvan nevelőotthoni férőhelyen majd százhúsz gyerek él. Négy évestől tizenhat évesig. A kicsi, emeletes épületekkel körülvett, aszfaltozott udvar, a folyosók, a lépcsőház minimális mozgáslehetőséget nyújt. Ezért jó időben sétálni viszik a gyerekeket, játszani szaladgálni a közeli terekre. A nevelőotthonhoz hasonlóan az iskola is kicsi. Hiszen 120 gyerekre épült, s a duplája jár ide. Ráadásul, az épületben működik — társbérletben? albérletben? — a Beszédjavító Intézet is. A felszabadulás óta valamennyi süketnéma iskolát fejlesztették, bővítették, csak a miénket nem — panasz-Alapzönge-fejlesztés — játékosan