Budapest, 1971. (9. évfolyam)

3. szám március - Vértesy Miklós: Lottózás a múlt században

ebből még levontak 15% nyereményadót. A legkisebb betét 5 krajcár volt, az átlagbetét 21 krajcár. A betevők 0,9%-a nyert, az átlagnyerés 11 forintra rúgott. Minden második héten sorsoltak. Elég sokan lottóztak, átlagosan háromszázezren, főleg a városokban élő szegények. Magyarországon a lottóbevétel a kiegyezés után átlagosan valamivel 3 millió forint felett mozgott. Érdekes és jellemző módon 1873—1877 között, amikor a nagyarányú gazdasági válság következtében erősen csökkentek a jövedelmek, ez a bevétel 4 millió forint fölé ugrott (mai vásárlóértéke kb. 150 millió forintnak felel meg). Ez „megerősíti azt a tényt — írta egy statisztikus 1889-ben —, hogy a lottójátékosok közt túlnyomóan azok találhatók, akiknek legkevésbé volna szabad kockára vetniök azt a keveset, amivel bírnak." A régi lutrizások hangulatát és a fogadók személyét kitűnően festi az a riport, amelyet Serédi Jenő írt a Fővárosi Lapok 1887. évfolyamába. A fővárosi vámhivatal épületében tartották a húzást. A terem zsúfolásig megtelt az érdeklődőkkel. Közülük mutat be a riporter néhány jellemző típust. „Egy kopott külsejű ember egész heti keresményét tette meg arra a három számra, melyet megálmodott. Az álmok nem hazudnak. Bizonyos, hogy nyerni fog. S ha mégse . . . ? Akkor majd játszik ismét és ismét azzal a három számmal, addig, míg végre mégis csak eléri célját. Inkább éhezik, mintsem a játékkal felhagyjon. Hát az az anyóka mit remél a sorstól, aki a reskontót kezében szorongatva tipeg a húzás színhelye felé ? Fél lába a sírban, mit használna már neki a nyeremény ? Bizony édes keveset, de azért eljött ö is ide, mert neki a húzás olyan nélkülözhetetlen, mint másnak a kenyér. Az títcájabeli lottógyűjtő nem is kérdezi tőle a számokat, ismeri jól mind a hármat, hiszen az anyóka évek óta ugyanazokat rakosgatja. Egy híres rablógyilkos sorsa van e három számban kifejezve. Huszonhárom éves korában a hetvenkettedik év negyvenhetedik napján lelte a bitófán halálát. 23, 72, 47 tehát az a három szám, mely ternóval kecsegteti az anyókát. Ott van a ven házmester is az ő ráncos arcú élete párjával. Nekik a városligeti „kis ördög" ajánlott három számot, az a kis ördög, mely néhány krajcár jutalomért elmondja a hozzáfordulónak múltját, jelenét, megjósolja jövőjét, s csalhatatlan nyerő számokkal is megajándékozza. Hej, be jó is volna, ha nem kellene többé a csöngettyü parancsoló hangjára csikorgó hideg éjjeleken kapunyitogatással vesződni. A szép Júlia kisasszony is eljött a húzáshoz. Egy divatárusüzletben van alkalmazva, de hiába rontja szép szemét a varrással, csak annyit szerezhet, mely a legszükségesebbre is kevés. Kérője is van, de az szintén szegény, mint a templom egere, nászhozomány nélkül nem boldogulhat." A húzás egyiknek sem hozott szerencsét. Mégis eljönnek két hét múlva újra „új reménnyel, régi vággyal. Szaladnak a lidércfény után, mely világít, de nem melegít, kincset ígér, romlást okoz." Petelei Istvánnak, a századvég kiváló novellistájának egyik elbeszéléséből Klasszit ismerhetjük meg, a nyomorgó foltozó szabót, aki csak azért dolgozott, hogy megkeresse a lutrira szánt összeget. „Határtalan volt a hite, hogy nyerni fog, s azután gazdag úr lesz, akinek más varrja a kabátját, más szabja a nadrágját." A húzások előtt kiválasztott egy napot, amikor a padlásra húzódott, hogy ott álmodja meg a nyerő számokat. „Ráparancsolt a szemeire, hogy csukódjanak le, rá az érzékeire, hogy csendesek legyenek, és elaludt. Álmodnia kellett három számot, igazit, mely kijön. Aztán krétát vett, s rámázolta görbe numerusait a feje fölött levő gerendára vagy a piros cserépre. A padlás gerendái tele voltak ilyen sorokkal." A megálmodott számokban való hitet számos álomfejtő könyv is terjesztette. A sok közül lássunk egyet, amelyiket a pesti Beimel nyomda 1847-ben adott ki. Ez a kis füzet több mint 5000 álmot sorol fel, mindegyik után feltüntetve, hogy az álmodónak a 90 szám közül melyiket kell megtennie, hogy kihúzzák a lutrin. A sokféle álom között egyszerű tárgyak és személyek (óra, galamb, adósság, juhásznő) mellett bonyolult cselekmények is szerepelnek, mint például a következők: Apácát énekelni hallani 40. Bibircsót leszakítani 52. Csatornát házföldélre felvonni 14. Emberganéjba lépni 13. Gombot szájban tartani 73. Kénesőt kézben tartani 9. Párkányon tolvajt látni áthágni 17. Siketet hadarászni látni ' 3. Velőből hajkenőt csinálni 41. Sajnos, a mai lottózók nem sok hasznát tudják venni ennek a kiváló műnek, mert manapság kevesen szoktak álmukban kénesőt kézben tartani, sem pediga velőből készülő hajkenő előállításával foglalkozni. De ha valaki mégis ennek alapján próbálná meg szerencséjét a lottón, ne feledje el, hogy „az éjfélelőtti álom jelentésétiek idöhossza legtovább, úgymint 14-től egész 21 napig tart, a nappali álomé pedig csak - óráig terjed, miután a beteljesedésnek szükségképpen be kell következnie." A kisemberek nagy százalékának szenvedélyévé vált a régi számsorsjáték, és növelte nyomorukat. Ezért követelte a sajtó egy része és egy sereg országgyűlési felszólalás a megszüntetését. Erre 1S97 szeptemberében került sor. Az állam a kieső jövedelmet az osztálysorsjáték bevezetésével pótolta. 1957-ben hazánkban újból megindult a számsorsjáték, de más formában. A résztvevőknek öt számot kell megjelölniük, és ha ebből legalább kettőt kihúznak, nyernek. A 3,30 forint árú szelvények kielégítik az emberek játékszenvedélyét, egyeseket szép nyereményekhez juttatnak, emellett biztosítják az állam hasznát is, de — ellentétben a régi lottóval — nem döntenek senkit szegénységbe. Vértesy Miklós Lottóhúzás után. . . 37