Budapest, 1971. (9. évfolyam)

3. szám március - „Kényes” kérdések

FÓRUM Római falmaradvány a Kazinczy utcában ntaftA'orsaöci • Castrum /•»N viodr«L • drronoNv O LAK0V MÍLY 1. sz. ábra. A három előretolt sánc kiindulása; védővárak és őrtornyok a pesti révtől Esztergomig 1969 nyarán a VII. kerület Kazinczy utca szennyvízcsatornáját teljes egészében felújították. A csatorna az utca közepén 3—4 méter mélyen fekszik. Meglepetéssel láttam, hogy mellette a mélyben pontosan faragott és egymáshoz illesztett — úgynevezett kváder — kövekből épített fal áll. A falat alkotó egyes kövek — az utca szintjéről becsülve — 20—30 cm magasságúak és 30—50 cm hosszúak. A sorokban egyenlő magasságú kövek vannak befalazva, az illeszkedések élesek, kis hézagúak, melyek kötőanyaggal vannak kitöltve. A fal nyugat felé néző, látható felülete simára faragott, tehát igen gondos munkával készült. A kibontásból látható fal magassága a 29. és a 13—15. számú épületek előtt kb. 1 méter; a többi látható része kisebb magasságban folytatódik. Az ott dolgozók szerint a csatorna mellett végig megtalálható a falmaradvány. E felfedezéssel kapcsolatban a következőket állapítottam meg: 1. Mivel a falmaradvány az utca közepe táján feküdt, azonkívül úgy a falmaradvány, mint az utca vonala a 29. számú épületnél 18 fokkal, majd a 23. számú épületnél 5 fokkal a Duna felé eltér az egyenes iránytól, ezért régebbi csatorna-maradványnak volna gondolható. De a Fővárosi Csatornázási Művek tervtárának adatai szerint az utcában a Rákóczi út és a Dohány utca között — ismeretlen időben — 40 m hosszban, téglafalazással készült egy 60 cm széles és 90 cm magas — úgynevezett tojásszelvényű — szennyvízcsatorna. A további utcarészen, a Dohány utca és a Majakovszkij utca között 563 m hosszúságban először 1905-ben építették meg betonból a szennyvízelvezető csatornát, ugyanilyen tojásszelvénnyel. E tények alapján a falmaradvány csatorna-szerepét ki kellett zárni. 2. Alapfalat faragás nélküli, vagy kissé idomított formájú kövekből szoktak készíteni, megfelelő kötőanyag kitöltéssel. Az épületek alapfalait így készítették a rómaiak; ugyanígy készültek a középkorban s a mai korban is, csak betonból, vagy kővel vegyes betonból. A jelenlegi talajszint alatt 3—4 m mélyen felfedezett falrészlet tehát valamikor a föld felszínén épült. 3. A talált felmaradvány ugyanolyan módon kerülhetett ilyen mélyre, mint a pesti Duna-parton álló plébániatemplom körüli római erőd fala, mely a jelenlegi szint alatt szintén közel ilyen mélyen fekszik. Feltevésem szerint az építése óta eltelt közel 1650 év alatt a Duna medre feltöltődött. Ennek következtében az áradások homokja és iszapja Pest város területét közel ilyen magassággal feltöltötte. Az áradásos feltöltődéshez még hozzájárult a levegő által szállított por és homok is. A feltöltődés azért is gyors lehetett, mert e falrész tulajdonképpen szigeten feküdt. A régi időben egy kisebb Duna-ág folyt a mai Nagykörúttal szinte párhuzamosan, mely a Vizafogónál kb. a Margitsziget középvonalában indult ki és a Boráros tér alatt csatlakozott a Nagy-Dunához. Ez az ág a főágnál kisebb sodrású lévén, több hordalékot rakott le, ezért medrét is többször változtatta. Ezen meggondolás alapján feltehető, hogy a talált falmaradvány a Pestirév római erőddel közel egyidőben épülhetett. 4. A feltárt falrész közel 360 m hossza arra mutat, hogy ez nem épületfal lehetett,hanem védőfal része. Abból pedig,hogy a falrész a Nagy-Duna-ág irányában kétszer is megtörik, arra következtethetünk, hogy a Duna ősidők óta ismert Pestirévének íves védőfalát alkotta. Mivel az ősi — természetesen kialakult — kelet-nyugati-déli utak ide, a legjobb átkelőhelyre vezettek, a rómaiak e helyet erős védelemmel látták el. A Gellérthegyen és a bal parton kővárat építettek. A bal part castrumát körívben védte a legkülső védelmi vonal, a pesti Duna-ág vize, melynek szintén volt átkelő helye a keleti út (a mai Rákóczi út) kereszteződésénél. Feltehető, hogy ennél a révnél is építettek őrtornyot, az itteni őrség védelmére és tartózkodási helyéül. Valószínű, hogy a veszélyek nagyobbodásával a pesti keleti Duna-ág mentén több őrtornyot is építettek. Elképzelhető, hogy a 258—322. évek közötti vandál, quad, szarmata, jazyg és gót betörések miatt az első védelmi vonalat alkotó keleti Dunaág és a Castrum közötti felező vonalon köríves védőfalat is építettek és a felfedezett falmaradvány ennek részét képezte. Mivel a Castrum nagy tömegű lovas támadó ellen nem tudta a révet megvédeni, ezért kellett a rév körül lovas támadók elleni védőfalat létesíteni. 5. Constantinus császár (312—337)— aki Felső-Moesiában, Maissusban (Nis) született és így jól ismerte a keleti határ mentén lakó népeket és harcmodorukat — nagyszabású terv szerint megerősítette és korszerűsítette a limes (országhatár) védelmét. A Galliából áthozott csapatokkal 322-ben kiűzte a Pannóniába betört szarmatákat. Békét és szövetséget kötött velük, melynek alapján a szarmatákat érő támadás esetén segítséget nyújt nekik, továbbá településük északi és keleti határvonalán a háromszoros védősánc (melyet a szarmata vezér után neveznek ma is Csörsz árkának) létesítéséhez műszaki irányítást adat. Balla A. 1793-ból származó térképe szerint a legjobban felismerhető legbelső védősánc a Dunától Káposztásmegyernek indul, érinti Fót és Gödöllő községeket, majd Buránál éri el a Tiszát. A második előretolt sánc Felsőgödnél indult, a legkülső — tehát az első védelmi sánc — Vác és Nógrádverőce között. Ennek nyomvonala Mezőkövesdnél, Újfehértónál, Debrecennél, Kötegyánnál és Versecnél ismerhető föl. 32