Budapest, 1971. (9. évfolyam)

3. szám március - A munkaidő-csökkentés

kintést igénylő iparcikkek bevásárlására hosszabb idő álljon rendelkezésükre a csütörtöki és pénteki esti órákban, valamint szombat délutánokon. A 2015 970. sz. kormányhatározat alapján az iparcikk kiskereskedelmi egységek nyitvatartási ideje a következőképpen alakult: A külső kerületek központjaiban, az üzleti negyedekben és a főútvonalakon csütörtökön és pénteken az iparcikk boltok többségét legalább 19 óráig, szombaton valamennyi iparcikk üzletet 15 óráig kell nyitva tartani. A szombati napokon eddig 17 óráig árusító, nagy ruházati és iparcikk üzletek számát a kétszeresére kell emelni. Valamennyi áruház nyitvatartási idejét legalább 17 óráig kell meghosszabbítani. A közlekedésben a javítóműhelyi és karbantartó munkások már rövidített munkaidőben dolgoznak. A forgalmi dolgozók havi munkaideje — bizonyos csökkentés ellenére — még mindig túlhaladja a havi 210 órát. A Budapesti Közlekedési Vállalat és a Közlekedési Főigazgatóság figyelemmel kíséri az utasszám alakulását, az egyes vonalak igénybevételét, s a tapasztalatok birtokában hajtja végre a szükséges átcsoportosításokat. Túlórák A heti munkaidő rövidítése, s főként a szabadnapok számának növelése lényeges változást jelent a dolgozók élet- és munkakörülményeiben. A lépcsőzetes áttérés biztosította a munkaidőrövidítés zökkenőmentes végrehajtását. Az állandóan és rendszeresen ismétlődő szabadnapok révén több idő jut pihenésre, önképzésre, a családi életre és a társadalmi tevékenységre. Ami kedvezőtlen jelenség: a túlórák száma emelkedett. Ez arra utal, hogy a munkaidőrövidítés eredeti célját nem sikerült minden esetben megvalósítani. Emellett feszültség is támadt azon ágazatokban, ahol a munkaidőcsökkentést eddig nem lehetett végrehajtani. Mivel a munkarend kialakítását szigorú jogszabályok határozzák meg, a többlet-szabadnap biztosításának jelenleg a 44 órás munkahét bevezetése az egyetlen lehetséges eszköze. Ahol tehát erre még nincs lehetőség, azokban az ágazatokban a munkaerőgondok fokozódtak és fokozódnak. Azoknál a vállalatoknál, ahol nem tudták bevezetni az új munkarendet, a kilépő dolgozók nagyrésze arra hivatkozik, hogy olyan helyen kíván elhelyezkedni, ahol részére szabadszombatot biztosítanak. Ez — érthetően — főként a vidékről bejárókat és a kisgyermekes anyákat befolyásolja; tehát a zömmel nőket foglalkoztató vállalatoknál a munkaerőgondok súlyosbodtak. A kereskedelmi vállalatok munkaerőhelyzete tovább romlott, különösen az élelmiszerkereskedelemben. A kereskedelemben dolgozóknak mintegy 70 százaléka nő — többségükben családanyák —, akiknek a kereskedelem munkaidő beosztása egyébként sem előnyös. Az ipari ágazatokban az egyműszakos, kedvezőbb bérezésű, szabadszombatos munkahelyek feltétlenül nagy vonzóerőt jelentenek a női munkavállalók számára. Éppen ezért a kereskedelmi dolgozók munka- és életkörülményeinek, a nők helyzetének javítása, valamint a munkaerő-ellátás biztosítása érdekében a kereskedelmi vállalatoknál mielőbb ki kell dolgozni a munkaidőcsökkentés koncepcióját. Az MSZMP X. kongresszusának irányelvei jelzik, hogy az elkövetkező időszakban a népgazdaság újabb területein is várható a munkaidő újbóli meghatározása illetve csökkentése. A munkaidőrövidítés további kiterjesztése az eddigiektől eltérő együttműködést igényel az egyes ágazatok között. A Munkaügyi Főosztály ennek érdekében megkezdte a felmérést a különböző központi és vállalati elképzelésekről; az új munkarendtervezetekről; a rövidített munkaidő más területeken történő megvalósításának feltételeiről és várható kihatásáról. A felmérő munkába a Fővárosi Tanács V. B. Ipari, Kereskedelmi, Egészségügyi és Népművelési Főosztályai, valamint a V. B. Közlekedési Főigazgatósága is bekapcsolódott. Reismann János felvétele 29