Budapest, 1971. (9. évfolyam)

1. szám január - Győrffi Lajos: Úthálózat és közúti létesítmények

A gyógyvizek túlnyomó többségükben mozgásszervi — reumatikus — megbetegedések gyógyítására alkalmasak. Az orvosi javallatok a fürdőkben elhelyezett táblák szerint: krónikus ízületi bántalmak, ízületi gyulladás; ischiász és más ideggyulladások; köszvény; a gerincoszlop merevedésével járó betegségek, gerincferdülések; idült derékfájás, izom-reumás idegfájdalmak; idegbénulás és gyermekbénulás utókezelése; orthopaediai megbetegedések; asztma, gyomor-és bélbetegségek, keringési zavarok. Gyógyító víz „Makacs lumbago évekig kínzott. Szt. Lukács abból kigyógyított. 1899." „Hatalmas ischiás gyötört hónapokon át. E fürdő szabadított meg tőle." „Súlyos lábbajomból itteni szerencsés kigyógyulásom hálás emlékére. 1902." „Négy évig szenvedtem kínzó zsába következtében. A Lukács fürdő teljes mértékben visszaadta egészségemet. 1927." A Lukács emlékkönyvéből, a fürdő falán elhelyezett márványtáblákról valók az idézetek. Hazai vendégek mellett amerikai, román, egyiptomi, orosz betegek hálasorai. A század eleji bejegyzések fontos tanúvallomások. A reumatológus szerint a gyógyfürdőzés valóságos hatását lemérni mindig körülményes volt. Sokat számít tehát a beteg véleménye, aki azt vallja: gyógyultnak érzi magát. A vízkúra hazánkban és a fővárosban fontos szerepet tölt be a gyógyításban. Sőt, egyre fontosabbat. Mert a hagyományos betegségek mellett egy új van terjedőben. Ami tulajdonképpen nem is betegség. A fürdőket betegségük gyógyítására vagy — előrehaladott állapotban — fájdalmaik enyhítésére évezredek óta idős emberek látogatták. Az új betegcsoport nagy része viszont fiatal és egészséges: közúti, vagy munkahelyi baleset áldozata lett. Növekvő számukat nap mint nap olvassuk, látjuk, tapasztaljuk. A balesetet szenvedettek tízezreinek többsége többek között végtagsérülést is szenved. Gyógyulásukhoz kevés a sikeres operáció. Ahhoz, hogy a sérült visszanyerje mozgását, erejét, állóképességét, hogy újra dolgozni tudjon, rehabilitálni kell. E folyamatnak szerves része a gyógytorna, a vízben, víz alatt végzett regeneráló torna. A vízben ugyanis kis erőfeszítéssel tudja mozgatni, erősíteni izmait a sérült. Zsúfolt szanatórium A Gellért forgóajtaja mindig forog. A Lukács csarnokának ajtaját egyfolytában csapkodják. A Széchenyi csarnokaiban minden pad foglalt. A Rudasban állnak a padsorok előtt, a büféknél sorba állnak sörért, hűsítő italért. Amikor a fürdős egy-egy sorszámot kiált a keresztfolyosó végéről, vagy a mikrofonba, egyetlen fejbólintás a csarnok: mindenki a sorszámára néz. A várakozók mellett télen-nyáron kipirult arcú fejek. Bóbiskolnak, alszanak, olvasnak, vitatkoznak. Nehéz pára, gőz, és salétromszag keveredik a középkori bolthajtásokban. A legtöbb ember délután háromtól és szombaton gyűlik össze. Ilyenkor dohognak. Miért nem marad otthon ez a sok beteg ember, mondják némelyek. Miért foglalják el előlünk a helyet az egészségesek, mondják mások. A beteg ember hosszú kálvária után jut ide. Panaszával elmegy a körzeti orvosához. Az többnyire belgyógyászatra küldi. A belgyógyász átküldi a reumatológiára, az visszaküldi még teljesebb belgyógyászati kivizsgálásra. Aztán a gyógyszeres kezelés mellé fürdőutalványt kap. A végeredmény: a zsúfoltság valóban nagy. Büszkén mondjuk, írjuk, hogy a fürdők látogatottsága évtizedek óta emelkedik. Elekben a hírekben nincs benne az, hogy: a meglevő fürdőkben. A gyógyító munkára, a kezelésre, tehát a szolgáltatás színvonalára kedvezőtlenül hat a fürdőzők számának növekedése. A budapesti gyógyfürdők évi átlagos forgalma ötmillió vendég. Ebből kétmillió a beteg ember. A többi egészséges. A fővárosban nagy a fürdőkultusz. A gőzfürdőknek, a gyógy-uszodáknak népes törzsközönsége van, baráti társaságok — egyetemisták, sportolók, írók, színészek, jogászok, közéleti személyiségek — egész életükön át rendszeresen járnak egyik vagy másik fürdőbe. A testkultusz az egészség megőrzését szolgáló rítussá alakult. A rituális fürdőzők mellett a nagyobb tömeg egyszerűen tisztálkodni akar. Nincs vízvezeték a házban, be kellene fűteni a régimódi fürdőszoba-kályhába; albérlők, ágyrajárók, komfort nélküli lakások lakói, csak egy lavórral felszerelt családok tömegesen és rendszeresen látogatják a fürdőket. A gyógyfürdőkkel foglalkozó hivatalok és vállalatok nem kis bosszúságára. Mert az egészségesek elveszik a helyet a betegek elől és zsúfoltságot okoznak. A feszültség gyökerei mélyek. Budapesten a gyógyfürdők szerepe és jelentősége máig tisztázatlan. Külföldön (például Vichy, Baden-Baden, Wien) a gyógyfürdő kizárólag orvosi rendelésre és orvosi ellenőrzéssel vehető igénybe. Ennek okai: kevesebb a gyógyvíz, ezért jobban megbecsülik. Gyógyítási szempontból jelentősebbnek tartják, mint nálunk. Üzleti szempontból jobban kihasználják. Jóval drágább is annál, hogysem valaki tisztálkodás céljára igénybe vegye. Gyógy vízgazdálkodás Gyógyforrás több helyen tör föl Budapesten, mint amennyi a gyógyfürdő. Budán a háború előtti években 48 °C kénes hévízre bukkantak, artézi kút fúrása közben. Erre és ezért épült a Tétényi úti Fürdő-Kórház. Aztán jött a háború és a kórházra szükség lett. A forrás vizét azóta is a kórház fűtésére használják. Több gyógyfürdő „fölösleges" vizével fűtenek, azaz azzal a mennyiséggel, amelyet a jelenlegi kapacitás mellett nem tudnak hasznosítani A Széchenyi fürdő a közeli Szabolcs utcai kórházat és az Állatkertet fűti, a Lukács fürdő a Zsigmond téri házakat. A Lukács fürdő langyos forrásai táplálják a Malomtavat. Zuglóban a Paskál-malomnál feltörő hévíz hosszú évek óta folyik el haszon nélkül. A Gellért forrásaiból néhány éve három elszökött, a Dunába ömlött. Okát kideríteni nem tudták, s bár vízhozamuk elenyésző, sikerült befogni és jelenleg csöveken visszaszivattyúzzák. A hatvanas években veszélyes jelenségekre figyelt fel a közvélemény. A Lukács (és a Császár) fürdő forrásainak a vízhozama és a hőfoka csökkent. A Gellért és a Rudas forrásainak a nyugalmi vízszintje alacsonyabb lett. A szakemberek keresni kezdték az okokat és összefüggésekre jöttek rá. Budapest hévíz-kincse, a földalatti vízháztartás összefüggő mezőt alkot. A nagy építkezések, a városrendezés, mélyfúrások és különösen új kutak fúrása felborítja ezt az egyensúlyt. Kimutatták, hogy a margitszigeti ásványvizes kutak fokozott kihasználása, az éjjel-nappali szivattyúzás miatt csökkent 8 — 10 fokkal a Lukács egy-egy forrásának hőmérséklete. Sok éves huzavona után 1970 őszén hozták meg a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság határozatát, amely szabályozza a hévízgazdálkodást. Kimondja, hogy Pesten 100, Budán 10 méteres mélységet meghaladó fúrásnál, építkezésnél a mészkő és dolomitrétegek bármilyen megbontását csak az Országos Vízügyi Hivatal, az Országos Gyógyfürdőügyi Igazgatóság és a Bányaműszaki Felügyelőség engedélyével eszközölhetik. Ez a rendelet legalább annyit el fog érni, hogy tovább nem romlik a helyzet. Fürdők sorsa Az államosítás után a gyógyfürdők a kerületi tanácsok irányítása alá kerültek. Országos koncepció helyett helyi szemlélet vált uralkodóvá: a kerület sok gondja mellett eltörpült a fürdőkkel való törődés. Fejlesztésüket ez hosszabb időre visszavetette. Sok-sok év után kerültek központi vezetés alá, amikor a Fővárosi Gyógyfürdőigazgatóság megalakult. De valamennyi budapesti gyógyfürdőt ők sem fogják össze. Az Országos Reuma és Fürdőügyi Intézet, (valamint az ennek részeként működő Balneológiai Kutató Intézet) önálló intézmény, amelyhez 1966-tól a Császár fürdő tartozik. A fürdők kapacitása az elmúlt 25 évben nem nőtt, hanem csökkent. Néhány éve zárt be a Lukácshoz tartozó Törökfürdő, romos épülete, kupolája a Malomtó mellett látható. 1968. január 2-től felújítási munkák miatt zárva van a Gellért női termálosztálya és a Gellért Szállóban működő 30 ágyas kórház. Zárva van a Lukács iszaposztálya is. A budapesti gyógyfürdők hétköznapon reggel fél 7-től este 7 — 8 óráig tartanak nyitva. Vasárnap déli 1 óráig. Az állandó és fokozott igénybevétel miatt a berendezés hamar elhasználódik. A karbantartó munkát, kisebb javításokat csak az éjszakai órákban tudják elvégezni. De gyakran van szükség nagyobb felújításra is. Valamelyik fürdőt mindig tatarozzák, javítják, festik, meszelik. És minden meszeléskor, minden szög beverésekor összecsap a múlt — a műemlékvédelem — a jelen másfajta igényeivel. Viták, perlekedések, tilalmak ... A fürdők ezalatt zárva. A fejlesztésre vannak tervek, elképzelések, sőt, új fürdők építésére is. Ezek közül a jelentősebbek: A Rácfürdő helyén egy nagy fürdő építését tervezik termál-, kád-, orvosi osztállyal, uszodával, 60 ágyas kórházzal. A tervpályázat 1969-ben zárult le, az elfogadott tervek kombinációjából épül majd a fürdő. (A kivitelezését az anyagiakon kívül nehezíti, hogy az alacsony török-kori és az Ybl-kupolát nem szabad eltakarni az új, magas épületnek.) Tervezik a Paskál-malomnál is az új fürdőt. Az első ütemben strand, a másodikban a gyógyjellegű része épülne meg, kádosztály, orvosi rendelő és szálloda. Kelenföldet benépesítette az új lakótelep, most már itt is szükség lenne egy strand-gyógyfürdő kombinátra. Szó van arról, hogy az Erzsébetforrás vizét a Tétényi úti kórház fűtése helyett itt használják föl. A Rózsadomb oldalában nagy építkezés folyik. Ez nem a fővárosi gyógyfürdőkhöz tartozik; SZOT-szanatórium lesz. A IV. ötéves terv 29. §-a az idegenforgalom címszó alatt kimondja: „A gyógyfürdőket, valamint az egyéb idegenforgalmi szolgáltatásokat is jelentősen fejleszteni kell." A szakemberek véleménye: a külföldiek gyógyüdüléséhez meg kell változtatni a jelenlegi körülményeket. Ma egy külföldi, aki gyógyulni akar Budapesten, a Gellért Szálló kivételével nem tud megszállni egyetlen gyógyfürdő közelében sem. Nincs gyógyszálló-szanatórium, ahová a súlyosabb betegek befeküdhetnének, s a könnyebbek is összkomfortot élvezhetnének. A külföldiek orvosi ellátása sem megoldott és szabályozott. A nyugalom, a zsúfoltságmentesség, a kúrát kiegészítő szolgáltatások — jelenleg hiányoznak a magas színvonalú gyógyidegenforgalom megteremtéséhez. Az idegenforgalom fellendítése látszólag ellentmond a belföldi igények kielégítésének. Azt mégsem kívánhatja senki, hogy kereskedelmi szempontok miatt mi magunk lemondjunk a gyógyfürdőzésről. Ezt az ellentmondást azonban a fürdők és a szállók megfelelő bővítésével föl lehet, és föl is kell oldani. Hosszú időre szóló program ez, mert a gyógyvíz nagyszerű természeti adottság, de kihasználásához nagy befektetésekre van szükség. Az anyagi eszközök előteremtésére vannak már elképzelések, de eltart egy ideig, amíg elmondhatjuk: „Budapest a gyógyfürdők városa". 11