Budapest, 1970. (8. évfolyam)

2. szám február - Granasztói Pál: Új vonások Budapest városképében

jelleggel, a Gellérthegy déli oldaláról is. Itt, az említett és a nem említett lakótelepeken egy új építészeti s urbanisztikai világ van születőben, sok eredménnyel és sok, csak most megmutatkozó problémával. Ezek általában a nagyobb városok külső fejlődésének nemzetközi problémái; itt nem érinthetjük őket. Csak anynyit: mihelyt megnő e ma még sokszor kietlen helyeken a növényzet, a fák, s az idő, az élet alakító jelei megmutatkoznak az épületeken, a tereken — az egész megszokottabbá és barátságosabbá válik olyanok számára is, akik ma, többé-kevésbé joggal, idegenkednek tőle. Az pedig elvitathatatlan, hogy a szocialista célú fejlődés, az újtípusú alkotómunka hozta létre ezeket az új városrészeket, igen nagy áldozatokkal, a legszélesebb néprétegek javára és a legelhanyagoltabb külső vidékeken. Más jellegű a probléma a budai hegyvidéken; ez most kezd megmutatkozni. A fejlődésnek szükségszerű s támogatásra érdemes iránya az, hogy a korábban kevéssé kihasznált, óriás kertes nyaralók helyén többlakásos épületek épüljenek, helyenként még magasházak kisebb csoportjai is, s így mind többen részesülhessenek jó levegőben, szép kilátásban, zöld környezetben. A mértéke és a módja azonban ma még nem megnyugtató; s ezért viták tárgya. Egyrészt sokszor túlzott növényzetpusztítással épülnek fel, s így nemcsak saját környezetüket, hanem az egész várost, sőt, hovatovább a panorámát is megfoszthatják egyik nagy értékétől, a közeli zöldövezettől — másrészt többségükben igen igénytelen, takarékos, uniformizált lakóházak. Ennek ellenére sok, ma már elismerhető új s szép kisebb csoportosulás keletkezett: így a Városmajor nyugati szélén már korábban, majd a Rózsadombon, s a Budakeszi út mentén. Távolabbról s az összképben — különösen a Budapest szálló tetőteraszáról körben feltáruló hatalmas, lenyűgöző panorámában - már érződik a léptékváltás emitt is: a korábbi, elszórtabb villavidékek tágulása, nagyobbodása, voltaképpen a város fejlődése más és újabb célok irányában. Nagy felelősség s nem könynyű dolog ezt kellő mederben tartani, a szükséges színvonalat biztosítani, a táji környezetből eredő, a természetadta értékeket megőrizni. Végezetül egy-két sort arról, ami már napirenden van, de még kevésbé látszik: az elöregedett belső városrészek, s kivülebb néhány külső ilyen városrész, városközpont megújulásáról. Ez a legnehezebb, de küszöbön álló s alig halasztható feladatok egyike. A Józsefvárosban, a Práter utca táján, éppen csak megkezdődött. Megkezdődött Óbudán is, s itt már több látszik belőle a Vörösvári út mindkét oldalán. Kivülebb pedig Pesterzsébet, s kisebb részben Kőbánya, Űjpest, s más elővárosok központjában. Egyben a kezdődő eltűnése valaminek — elavult, sokszor festői, jellegzetes régi házaknak, kis udvaroknak, utcasoroknak. Sokan még ragaszkodnak hozzá, sajnálják. Belőlük a valóban értékest, s főként a növényzetet, a fasorokat meg is kellene menteni, e városrészek egykori karakteréből valamit, ahol érdemes, megőrizni. Az újabb és szükségszerű fejlődési irány azonban ez, s egy-két évtized múltán olyan valaki, aki beszámol majd a városkép még újabb vonásairól, bizonyára ezekben az elavult városrészekben keletkezőket fogja előtérbe helyezni. Mi most, befejezésül, azzal a képpel zárjuk, ami fogad mindenkit, aki Győr vagy a Balaton felől a már részben kiépült, kivilágított szép új autópályákon érkezik, alkonyatkor, a fények kigyúlása idején, s a még világító égbolt alatt. Egy szemlátomást növekvő, újuló, belsejében is több helyen megmásult városba érkezik. Hiszen a belseje felé tart, az Erzsébet-híd irányába. Fogadja a tündöklő dunai panoráma, a hidak, a parti házsorok, a kivilágított középületek, a fénylő nagyváros másutt emígy ritkán egybelátható látványa. A felerősödött kivilágítás, s nem csak bent, hanem távolabb is, a lakótelepeken, a külső központokban. Mert estefelé is kiragyog sokfelé az új, amiről szóltunk. Az eddig megtett utat csak az értheti meg, aki látta egykor romjaiban sötétleni ezt a képet, s aki tudja, milyen áldozatokat kellett hoznia egy népnek, városnak azért, hogy ma olyan legyen, amilyen. MÁRC! USI SZÁM U N K TARTALMÁBÓL A főváros kitüntetettjei Vincze Oszkár: Emberek a metropolisban Siklós László: Pesti malmok Bozóky É.va: A lakótelepi életmód Gábor István: Az Állami Operaház FÓRUM Palotás Zoltán: Fővárosunk „aránytalansága" Horn Emil: Justh Gyula Város az időben IX. Nagy Margit: A középkor küszöbén 17 Új ház a Várban, itt nyílt meg a „Fehér Galamb" étterem térhez). Ez a legegységesebb kiképzésű; nem túl nagy, s szép az új bevásárló központja is. Budán a már említett Lágymányosi lakótelep, főként a Petőfi-hídhoz közel eső része, ilyen egységes koncepciózus kialakítású. S nagyszabású a most bontakozó Kelenföldi lakótelep, az Etele út környékén, ahol elsőízben mutatkozik meg nagyobb arányokban a házgyári termékekből létrehozott együttesek látványa. Jól látható, sajnos, kissé elfalazó, túl tömeges A Beloiannisz gyár a Fehérvári úton Látkép a „Budapest" szálló tetőteraszáról