Budapest, 1970. (8. évfolyam)

2. szám február - dr. Wellner István: A római kor II.

Silvanus, az erdők istene ám Mercurius, a kereskedelem istene egyúttal a tolvajok védője is. Erre ékes „bizonyítékot" szolgáltatnak a piac feltárásakor előkerült súlyok, melyek között bizony néhány hamis is akad. A római istenvilág tiszteletére állított oltárkövek sorát a múzeum épületét körülvevő oszlopcsarnokban láthatjuk. A II. századtól kezdve egyre nagyobb tért hódítottak az egész birodalom területén a keleti istenségek kultuszai. Ezek közé tartozott a kereszténység is, mely azonban eddigi ismereteink szerint csak a IV. században terjedt el Aquincumban. A II —III. században Mithrasz kultusza volt a legnépszerűbb. Ennek a perzsa eredetű napistennek már eddig négy szentélyét tárták fel a polgárvárosban. Igaz, ezek mind kis méretűek voltak, mivel a misztériumvallás titkos szertartásain csak a beavatottak vehettek részt. Nekik viszont fogadalmat kellett tenniük, hogy a misztériumok lényegét nem árulják el. Sajnos, ezt annyira be is tartották, hogy ma már csak nagyon keveset tudunk erről a vallásról, amely pedig a kialakuló kereszténységnek is erős versenytársa volt. A Mithrasz-szobrok leggyakrabban frígiai sapkával, lobogó köpenyben ábrázolják az istent, amint a sötétséget jelképező bikán térdel és ledöfi azt. Termelés és fogyasztás A polgárváros keleti szélénél, a mai gázgyár területén nagy fazekastelep volt. Az itteni ásatások edényégető kemencék tucatját hozták felszínre. Nemzetközi viszonylatban is rendkívül érdekesek azok a negatív formatálak, melyek segítségével domború díszítésű edényeket készítettek. Ezeknek a vörös mázas, terra sigiilátának nevezett edényeknek szépsége, finomsága ma is bámulatot ébreszt. Ismerjük az egyik itteni fazekasnak a nevét is: Pacatus mester ugyanis bélyegzővel jelölte áruit. A fazekastelep egyik kútja különös érdekességet rejtett: kútbélésül 39