Budapest, 1970. (8. évfolyam)

2. szám február - Bertalan János - dr. Rédl Károly: A húszéves Nagy-Budapest

A város szolgálatában mintegy 4500 ember, akiknek sorsáért végső soron felelős. Legtöbbjét személyesen ismeri. Mint kollégát abból az időből, amikor még maga is kocsivezető volt; mint tanítványt azokból az évekből, amikor a vezetőket oktatta; mint beosztottat azóta, hogy ügyeiket intézi. Hivatala fellebbezési fórum, a beosztás kérdései, fegyelmi ügyek, áthelyezés, baleset — minden ide tartozik. És persze elsősorban a forgalom gyors, akadálymentes bonyolítása. Ez pedig szüntelen, naponta megújuló küzdelmet jelent. Kegyetlen ellenfél az ősz, a tél, a köd, a csapadék. Kemény kritikus, jogos követelő a pesti dolgozó, akinek ha esik, ha fúj, mindenképp el kell jutnia munkahelyére. Kondi Pál zárkózott és szerény, ha személyéről van szó. De eleven és közlékeny, mihelyt munkájáról szólhat, és amikor megkérdezem, hogy az elmúlt évtizedek során milyen fejlődést-változást tapasztalt, gondterhelten válaszol: — Alig vettem észre az elrepült három évtizedet. Órát, naptárt nem érzékel az ember, ha nincs ideje rátekinteni. De a nehézségek növekedése jelzi az idők változását. Hajdan, az egymilliós Budapesten sokkal könnyebb volt közlekedni. A villamosközlekedés problémáit csakis a föld alá költöztetés szünteti majd meg. Pillanatnyilag a zsúfoltság főoka a személyzethiány. Nemcsak nálunk, sőt nálunk kevésbé, inkább az autóbuszokon ; de ha nincs elég busz, a közönség villamosra kényszerül. A munkabérek ma sokkal jobbak, mint pár évvel ezelőtt, de a beosztás fáradságos, a munkaidő hosszú. A fővárosi gyerekekből már alig kapunk utánpótlást, az ingázó, vagy munkásszállásokon lakó vidékiek hazamennek, ha otthon adódik munkaalkalom. Egyetlen volt kalauzt sem bocsátottunk el, mégsincs elég emberünk. • — Valamikor férfimunka volt a közlekedési dolgozóké. Az első nőket annak idején én képeztem ki. Vajon hogy válnak be, kérdezgettük, nem minden aggodalom nélkül. Kitűnően; de ezer gondot okoz a beosztásuk, helyettesítésük.. . Családanyának és közlekedési dolgozónak lenni igazán nem könnyű, nem csoda, ha kevesen vállalkoznak rá. — A munkaerőhiány még rontja esélyeinket abban a versenyfutásban, ami a közlekedés modernizálása és a nagyváros növekedése között folyik. Még pár évig — úgy is mint „tréner", úgy is mint „versenyző" — részt veszek ebben a futásban. Aztán jön a nyugdíj. A munkámban élek, szeretnek, megbecsülnek, idetartozom minden idegszálammal. Ám a pihenésre vágyom! Elfáradtam. . . őszintén szólva, nem tudom elképzelni, hogy pihenni fog. A holtig fáradozók fajtájához látszik tartozni. B. É. Fábián István, statisztikus Ha kicsit korábban jövök, még a pingpong asztal mellett találom Fábián Istvánt. Minden reggel fél órát pirg-porgozik, hogy napi munkáját frissen kezdje és jó erőben maradjon. Hatvankétéves. A Fővárosi Tanács Terv és Közgazdasági Főosztályán dolgozik. Bud?pest költségvetési szerveinek beruházásait és fejlesztését összesíti, értékeli, továbbá tájékoztatást nyújt az elemzésekről; emellett a kezében összpontosul a főváros devizagazdálkodása. Mindenről tud, ami Budapesten az ellátást és a szolgáltatást bővíti: hcl épül új iskola, üzlet, áruház; melyik fázisnál tart a Metró építése, a Hungária körúti felüljáróé; hány ággyal bővülnek a kórházak, mi épül a Vízműveknél, a fürdőkben, hogyan alakul a gázellátás, mikor adják át az új lakótelep távfűtését, hol tart a lakásépítés ? Az emberek többsége a statisztikát száraznak, unalmasnak, elvontnak véli. — Éppen a számok tárják föl kendőzetlenül, összefüggéseiben és teljes egészében az életet — mondja. — Én a beruházások tükrében ismerem Budapestet. És a számok nem tettek elvonná. 1928-tól áll a főváros szolgálatában. Abban az esztendőben a budapesti nép-Kondi Pál, forgalmi főosztályvezető Pályaválasztási értekezleteken gyakorta elhangzik, hogy az üzemek nyerjék meg maguknak a törzsgárdisták rátermett gyermekeit. Mert a családi tradíciónál alig van erősebb kötelék... Hogy ez mennyire igaz, arra szinte példának kínálkozik Kondi Pálnak, a Fővárosi Villamosvasút üzemágforgalmi főosztályvezetőjének élete és pályája. Jelenlegi beosztásában nyolc éve működik, de a vállalat dolgozója 33 éve, a családi hagyományok pedig föl- és lemenő, sőt, oldalági kapcsolatok seregével kötik a sokat szidott, de oly nélkülözhetetlen budapesti sárga villamoshoz. Az albertirsai kisfiú édesapja is a Beszkárt egyenruháját hordta, mielőtt magára vette volna azt a másik csukaszürkét, mely az első világháború halottainak végtelen seregébe sorozta. Az árvát nagybátyja — szintén beszkártos — vette védelmébe és vitte pályájára, mely 33 év alatt oly szépen ívelt, s olyan odaadó munkát követelt. Kondi Pál felcseperedő gyermekei közül pedig kettő is hű maradt a családi hivatáshoz. A főosztályvezető családja azonban még ennél is nagyobb család: beletartozik az a 31