Budapest, 1970. (8. évfolyam)

2. szám február - Timár Máté: Régi szerelem

zó iparág formakincsét; egy másik teremben néhány különös formájú, rég divatjamúlt hangszert láthatunk; másutt hazai faragott és intarziás céhládák állnak réz- és bársonydíszítésű velencei útiládák mellett; egy kétméteres lábas óra góliát termete fölött nyugtalan vonalú, szinte repdeső képkeretek; a monumentális csendben pihenő nagyméretű szekrényeken az egymást követő bútorstílusok teljes történeti sorát végigtanulmányozhatjuk, a spanyol, a francia, a németalföldi gótika és reneszánsz remekdarabjaitól az oszlopokat csavaró barokkon, a rokokó, copf, empire, biedermeier stílusok változatos díszítő technikáján át, nem nélkülözve a hazai, gyakran provinciális bájjal készült munkákat sem, egészen a Németalföldi faragott emeletes szekrény részlete (XVII. sz.) Mézeskalács forma (XVIII. sz.) pompás szecessziós gyűjteményig, mely számos előkelő angol, osztrák, francia stb. műhely alkotásával büszkélkedhetik. Mintegy négyezer műtárgy, tervszerű kutató-gyűjtőmunka, régi neves magángyűjtők adakozása, és ma is szinte mindennapos fölfedezés-vásárlás révén kialakult, s folyvást gyarapodó, gazdag gyűjtemény. Válogatott darabjai — kincsei — a nagytétényi kastélymúzeumban láthatók, a többit az Iparművészeti Múzeum raktáraiban őrzik gondos kezek. Kár, hogy a közönség nem láthat többet e nagyszabású gyűjteményből; kár, hogy nincs több kiállító helyiség... (Visszatérő refrén lesz ez a múzeum kincsestárát ismertető sorozatunkban.) Faragott és rakott díszítésű magyar láda részlete (XVII. sz.)