Budapest, 1970. (8. évfolyam)
2. szám február - Timár Máté: Régi szerelem
Reliefintarziás lap részlete (XVII. sz. közepe) Az Iparművészeti Múzeum Lukács/ Sándor írása — Gink Károly felvételei Délnémet intarziás kabinetszekrény (XVII. sz.) Szúette, öreg fapersely áll a múzeum kutatójának asztalán. Festett jelenetek díszítik köröskörül; színek és alakrajz a trecento stílusát s hangulatát idézik, az ábrázolt szentek Giotto kompozíciói szerint csoportosulnak. Könnyű elmerengeni: e perselybe valamikor Firenze, Padova, Siena vagy valamely más olasz város ájtatos lakói hullatták kegyes adományaikat, ötszáz évvel ezelőtt s aztán századokon át, a kopott falemezeken flórenci forintok vagy scudók, zecchinók koppanása hagyott nyomot, s maga a persely talán néma tanúja volt Savonarola mennydörgő szónoklatainak, esetleg rejtegetni kellett az aszkéta hitszónok elől, aki a festett templomi felszerelésben máglyára való, evilági hívságot látott, esetleg ... Könnyű elmerengeni, hiszen sok régi műtárgynak története valóságos regény. Azonban — sajnos — a műtárgyak hamisításának is nem kevésbé regényes története van; mióta a műgyűjtés elterjedt divattá vált, a fokozódó igény, a mű-éhség kielégítésére egész műhelyek alakultak, a megtévesztés csalafinta tudományával és jobb ügyhöz méltó ügyességgel, mely nehezen hagyja leleplezni magát, több évszázados, hitelesen régi deszkát kutat fel, olaj helyett tojássárgáját kever és régi festőtechnikával utánozza a hajdani mesterek kezevonásait. Annak, akire egy múzeum gyűjteményének gondja van bízva, hivatalból gyanakodnia kell, valahányszor antik műtárgyat kínálnak föl megvételre vagy akár ajándékul, gyanakodnia, vizsgálódnia és mérlegelnie, mielőtt a műtárgyat vitrinbe teszi, a közönség tekintete elé; meg kell vizsgálnia a fa anyagát, nagyítóval az ecset nyomait, türelmesen még a szú járatait is — hopp! itt ezeket a járatokat fűrész metszette át, ez már csakugyan gyanús, hisz arra vall, hogy — ha több évszázados is maga a deszka — a persely kialakítása később, már a szúvasodás után történt, csakugyan gyanús, de ne hamarkodjuk el az ítéletet, újra kézbe kell venni a nagyítót, hosszas fontolgatásra van szükség. . . Anynyi bizonyos: a múzeumlátogató közönség megbízhat a szakemberek munkájában: alapos vizsgálat nélkül nem kerülhet semmi a múzeum rangot biztosító termeibe! Ha ez a fapersely — mégis — bekerülne oda, talán éppen a négyezredik darabja lenne az Iparművészeti Múzeum bútorgyűjteményének: ennyi — 4000 — körül jár a mintegy száz év alatt fölhalmozódott műtárgyak száma. Bútorgyűjteményen persze nemcsak szekrényt, asztalt, effélét kell érteni; a fa művészi megmunkálásának egyéb termékeit is. A földszinttől a kupoláig, típusonként csoportosítva, a bútorosztály raktárai foglalják el a múzeumépület jelentős részét. Az egyik raktárhelyiségben — mindegyik raktár zsúfolt, mert ki győzne ennyi műtárgyát a nyilvános termekben kiállítani? — roskadozó szekrények öble rejteget finom miniatűr-puszpángfaragványokat; emitt kékfestő nyomódúcok szomszédságában mézeskalácsformák sorozata a XV. századtól kezdve mutatja be a hajdan virágai
