Budapest, 1970. (8. évfolyam)

2. szám február - Az új emlékérmek

Pátzay Pál, Tar István és Vigh Tamás szobrászművészekre. A megbízás célja, hogy a negyedszázados évforduló minél emlékezetesebb legyen: az ünnepségek időben lehatárolt sorozatánál maradandóbban szóljanak róla az éremlapocskák; egyben a főváros olyan művészi értékű alkotásokkal rendelkezzék, amelyek a későbbiekben — függetlenül az ünnepi évfordulótól — külföldi fővárosokból jött vendégek megajándékozására is szolgálhatnak. Az érmek sorozatot alkotnak. A sorozat programját a mecénás, a Fővárosi Tanács határozta meg: Budapest nevezetes, városképi szempontból jelentős, a város karakterét meghatározó objektumai (épületek, hidak, köztéri szobrok) sorakoznak az érmeken. A sorozat az új létesítmények képmásával jelzi fővárosunk negyedszázados fejlődését, a régi épületek megörökítésével pedig történelmünk, hagyományaink ápolását, értékeink megbecsülését. Nem véletlen tehát, hogy a Dunát átszelő hidak közül éppen a Lánchidat és az Erzsébet-hidat formázták meg, a legöregebb és a legújabb hangsúlyos ellenpontjaként. Kisfaludi Stróbl Zsigmond: Gellérthegyi emlékmű Kiss Sándor: Metro Ispánky József: Háború (Részlet a millenniumi emlékműből) Érdekes feladat volt és érdekes eredményt hozott az érmek hátlapjának megalkotása. A megrendelés szerint a hátlapokat a város heraldikailag pontos címerének kellett díszítenie. Az előírás természetesen nem foglalkozott a címer formai alakításával. így a legváltozatosabb megoldások jöttek létre: a legtöbb szobrász a város régi kőcímereinek mintájára erős plasztikával alakította ki azt, mások síkdíszítményként fogták fel, míg több érmen rajzos, grafikus hatású címer jelenik meg. Tóth Antal Víg Tamás: Citadella Madarassy Walter: Halászbástya Pátzay Pál: Nemzeti Múzeum 19